A Debreceni Ítélőtábla Bf.282/2014/5. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 82. §, 85. §, 155. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 381. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Háger Tamás

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.282/2014/5.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2014. október 1-jén megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

Az emberölés bűntettének kísérlete miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2014. február 28. napján kihirdetett 22.B.792/2011/12. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy a vádlottól lefoglalt és a Debreceni Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bj. 1107/2011/2. szám alatt kezelt konyhai kés elkobzását mellőzi és azt a lefoglalás megszüntetése után a vádlottnak kiadni rendeli.

Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja.

vádlott személyazonosító okmányának száma:

A másodfokú eljárásban 5.500 (ötezer-ötszáz) forint bűnügyi költség merült fel, amelyet az állam visel.

Indokolás:

A Debreceni Törvényszék vádlottat az ellene az 1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól - jogos védelemre, mint büntethetőséget kizáró okra hivatkozva - felmentette.

Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére a felmentése miatt, az emberölés bűntettének kísérletében a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.165/2014/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést kiegészítéssel tartotta fenn. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, azonban az általa megállapított tényállás a Be. 351. § (2) bekezdés c) és d) pontjában írt okból, részbeni iratellenesség és helytelen ténybeli következtetés miatt megalapozatlan. Az iratellenesség abban mutatkozik meg, hogy a bíróság, bár a tényállás alapjául elfogadta a vádlott vallomását, nem rögzítette a tényállásban a vádlott azon vallomásrészét, mely egy közös tettlegességre utal, ami szerint "amíg én főztem, az ember is otthon volt és nekem akart jönni, én meg nekimentem". (nyomozási irat 302. oldal 3. bekezdés). Mindez helytelen következtetésekhez is vezette az elsőfokú bíróságot. A helyes tényállás alapján ugyanis az állapítható meg, hogy a vádlott is a jogtalanság talajára került, így javára a jogos védelmi helyzet nem nyílt meg.

A fellebbezési tárgyaláson az ügyész az észrevételében foglaltakat változatlanul fenntartva az első fokú ítélet megváltoztatását, az emberölés bűntettének kísérletében a vádlott bűnösségének megállapítását és vele szemben börtönbüntetés kiszabását indítványozta azzal, hogy a feltételes szabadságra vonatkozó szabályok enyhülése folytán az elbíráláskor hatályos büntető törvény (Btk.) alkalmazandó.

A védő az első fokú ítéletet megalapozottnak, a vádlott felmentését törvényesnek tartva, a törvényszéki határozat helybenhagyására tett indítványt.

A vádhatósági fellebbezés nem alapos.

A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. A törvényben előírt teljes revízió keretében a fellebbezések okára és céljára tekintet nélkül bírálta felül a tényállás megalapozottságát, a bűnösség megállapítását, a bűncselekmények minősítését és a büntetés kiszabását is.

A felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárás során több olyan relatív, egyes releváns bizonyítékok kizárásához vezető perjogi hibát vétett, mely az ítéletet felderítetlenség folytán részben megalapozatlanná tette (Be. 352. § (1) bekezdés a) pont), emellett a vádbeli tettlegesség előzményeinél részleges iratellenesség volt észlelhető (Be. 351. § (2) bekezdés c) pont).

A 2013. július 1-jétől hatályos Be. 85. § (3) bekezdése szerint a tanút a hamis tanúzás törvény következményei mellett figyelmeztetni kell a tanúvallomás jogtalan megtagadásának törvényi következményeire is. Az ügyben a sértett, valamint mellette négy személy tett érdemben vallomást. A bíróság azonban egyik tanút sem figyelmeztette a tanúvallomás jogtalan megtagadásának következményeire a perben (1. 10. sz.jkv. 5-13.o., 12.sz.jkv.2-3.o.) mely folytán a felhívott törvényhely értelmében központi jelentőségű bizonyítékok az elsőfokú bíróság által beszerzett formában nem használhatók fel, ezáltal az ítélet felderítetlenség folytán nagyobb mérvű megalapozatlanságban szenved, tekintettel arra, hogy a bíróság részben a jelzett bizonyítékokra alapította a tényállást.

Megjegyzendő, hogy sértett a nyomozás során is részletes tanúvallomást tett. A fellebbezési tárgyalás eredménye alapján megállapítható volt, hogy csak jegyzőkönyvi pontatlanság volt arra utalni, hogy nem kíván vallomást tenni, mert a tanú megerősítette, hogy már a nyomozás során sem akarta a vallomástételt megtagadni a Be. 82. § (1) bekezdés a) pontja alapján.

A tényállás szűkebb körben ezen túl - nyilvánvaló elírás folytán - eltért az iratok tartalmától az 5. oldal utolsó bekezdésében, mert a vádlott a lakás felgyújtása miatt nyilván nem magát, hanem a sértettet tette felelőssé a lakhatási körülményeikkel kapcsolatban.

Kiemelendő ugyanakkor, hogy a főügyészi érveléssel szemben a másodfokú bíróság kizárólag az eljárási hibákból fakadó felderítetlenséget észlelt, érdemben iratellenes és helytelen ténybeli következtetéseken alapuló ténymegállapításokat azonban nem. Kétségtelen, hogy a vádlott nyomozási vallomása utal kölcsönös tettlegességre, de a bíróság a bizonyítékok szabad mérlegelése során törvényesen fogadott el egyes részeket s vetett el másokat a vallomásból. A vádlott egyébként az eljárásban végig konzekvensen nyilatkozott a férje erőszakos, támadó fellépéséről, melyet a sértett sem vitatott.

A megalapozatlanság a részletezettek szerint viszonylag széles körű, de az eljárási szabálysértések orvoslásával, a másodfokú eljárásban bizonyítás felvételével, valamint az iratok tartalma alapján orvosolható volt.

Az ítélőtábla kihallgatta a megfelelő törvényes figyelmeztetéseket követően az elsőfokú eljárásban kihallgatott tanúkat, így sértettet, kiküszöbölve a perjogi hibákat, mely által a vallomások már bizonyítékként értékelhetők. A másodfokú eljárásban felvett bizonyítás során hangsúlyos, hogy sértett alapvetően megerősítette azon ítéleti ténymegállapítást, hogy a vádlott szúrása előtt feleségét megtámadta, nem zárva ki hajának megrángatását sem.

A másodfokú bíróság a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjában írt jogkörében a tényállást annyiban helyesbíti az 5. oldal utolsó bekezdésében, hogy a vádlott a lakás felgyújtása miatt tette ismét felelőssé lakhatási körülményeikért a sértettet. Ezen túlmenően azonban kiegészítésre, helyesbítésre nem volt szükség.

A helyesbítéssel a tényállás teljes mértékben megalapozottá vált és a Be. 352. § (2) bekezdés értelmében a másodfokú ítélkezés alapját képezte.

Az elsőfokú bíróság a lényeges bizonyítékokat megvizsgálta és az eljárási szabálysértés orvoslását követően megállapíthatóan azokat okszerűen, a logika szabályai szerint értékelte. Vizsgálta részletesen a vádlott, valamint a sértett vallomását, továbbá a cselekményről közvetve információt szerző személyek tanúvallomását, mint ahogy a lefoglalt tárgyi bizonyítékot, a releváns okiratokat és az orvosszakértői bizonyítás anyagát is. A bizonyítékokat egyenként és összhatásukban is igen alaposan és körültekintően mérlegelte. Az elsőfokú bíróság bizonyíték-értékelő tevékenységével az ítélőtábla is egyetértett.