BH 2001.4.192 I. A munkáltatói jogkör gyakorlása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a jognyilatkozat közlése kinek a közreműködésével történt meg [Mt. 74. §].

II. Ha a munkáltatónak a szakszervezetekkel kötött megállapodása alapján a létrehozott korlátolt felelősségű társaság nem tekinthető a munkáltató jogutódjának, a munkáltató jogszerűen mondhatta fel egyes munkavállalói munkaviszonyát [Mt. 89. § (1) bek.].

III. Ha a munkáltató a rendes felmondás jogát csak az üzemi tanács egyetértésével gyakorolhatta, annak egyetértése nélkül nem mondhatta fel a munkavállaló munkaviszonyát, kivéve azt az esetet, amikor az üzemi tanács a felmondás időpontjában már nem működött [Mt. 55. § (1) bek. d) pont].

A felperes anyaggazdálkodó munkakörben fennállt határozatlan idejű munkaviszonyát az alperes 1997. február 18-án rendes felmondással - a szervezeti rendszer megváltoztatásával összefüggésben létrehozott kft., illetve a felperes jognyilatkozata miatt (amely szerint a kft.-ben a foglalkoztatását nem kívánja) - megszüntette. Utalt arra is, hogy az alperesnél megfelelő munkakör hiánya miatt ilyen felajánlásra nem kerülhetett sor.

Az alperes jognyilatkozata miatt a felperes pert indított. A módosított kereseti kérelme a rendes felmondás jogellenessége jogkövetkezményeinek alkalmazására, egyéb anyagi igények teljesítésére irányult a munkaviszonya helyreállításának mellőzésével.

A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. A felperes üzemi tanács tagságára tekintettel fennálló munkajogi védelemmel kapcsolatos jogi érvelést azért találta alaptalannak, mert az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az üzemi tanács megszűnt, mivel a kft. létrejött. Ez a rendes felmondás közlése előtt megtörtént, tehát a felperest a munkajogi védelem nem illette meg.

A felperesnek nyilvánvalóan tudomása volt a saját munkaviszonyával kapcsolatos lényeges körülményekről, a kft.-ben való továbbfoglalkoztatását nem igényelte. Nem létező munkakör tekintetében az alperest nem terhelte felajánlási kötelezettség.

A rendes felmondásról a hatáskörrel rendelkező F. Gy. döntött, B. Gy. csupán az ő meghatalmazása alapján járt el, ezért a felperesnek a munkáltatói jogkörgyakorlással összefüggő érvelését a munkaügyi bíróság nem fogadta el.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.

A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A tényállást módosítva kimondta, hogy az üzemi tanács 1996. december 30-ai megszűnése nem bizonyított. Az alperes azonban a központi üzemi tanácsot írásban, 1997. január 21-én értesítette, választ nem kapott, ezért az egyetértést megadottnak kell tekinteni [Mt. 66. § (1) bekezdés].