BH 1966.10.5041 Szerződésben kikötött használati jog rendeltetésellenes gyakorlása nem eredményezi a használati jog megszűnését, hanem csak azzal a következménnyel járhat, hogy a tulajdonos biztosítékot követelhet, illetőleg hogy a bíróság a használati jogot a biztosíték adásáig felfüggesztheti [Ptk. 159. § (2) és (3) bek., 163. § (2) bek.].

Az alperes 1954. május 3-án eladta a felpereseknek 25 000 Ft vételárért a házingatlanát úgy, hogy a maga részére "életfogytiglani lakhatási és használati szolgalmi jogot" tartott fenn a főépületben levő utcai szobára, a mellette levő konyhára és más mellékhelyiségekre. A szerződéskötés idején az ingatlan értéke 35 000 Ft volt.

A szerződés megkötésekor az alperes az ingatlanban lakott, és a lakhatási joggal terhelt helyiségeket részben ő maga használta, részben már akkor is hosszabb ideje bérbeadás útján hasznosította. Ez a használati helyzet ezután sem változott, s a felperesek azt nem kifogásolták.

Utóbb a lakásügyi hatóság a különálló szobát igénybe vette, s az alperes a fentebb említett házból 1962. október 17-én - kijelentkezés mellett - az általa időközben örökölt házingatlanba költözött. Azóta a felpereseknek eladott házban általa korábban használt helyiségeket bérbeadás útján hasznosítja, tüzelőjét azonban folyamatosan ennél a háznál tartotta, s a gyümölcsfákról gyümölcsöt szedett, a jelen per tartama alatt pedig a perbeli lakásába visszajelentkezett.

A felperesek keresetükben - arra hivatkozással, hogy az alperes a lakhatási jogával visszaélt - annak a megállapítását kérték, hogy az alperes lakhatási joga - miután a perbeli lakrészt elhagyta és személyesen nem használja - megszűnt, s őt a kérdéses helyiségek kiürítésére és birtokba bocsátására kérték kötelezni. Abban az esetben pedig, ha a teljes használati jog az alperestől nem vonható meg, másodlagosan "a lakásszolgalmi jog" megszüntetését kérték.

Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította.