BH 2003.2.86 A törvény tiltja a munkaviszonnyal össze nem függő körülmény miatt a hátrányos megkülönböztetés alkalmazását a munkavállalók között. Ha azonban a megkülönböztetés szükséges, illetve objektív tényekkel indokolható, az nem minősül tiltottnak [Mt. 5. § (1) bek.].

A felperes az 1993. február 1-jétől műszakvezető munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes 2000. március 22-én rendes felmondással május 14-ei hatállyal megszüntette. Az intézkedést az alperes azzal indokolta, hogy a társaság gazdaságossági szempontok alapján a szervezeti struktúráját átszervezi, ezért a felperes munkaköre a jövőben megszűnik.

A felperes keresetében a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével az Mt. 100. §-ában előírtak alkalmazását kérte, mivel szerinte nem történt az alperesnél átszervezés, az indok valótlan, és tekintettel arra, hogy a munkakörére a fürdő üzemeltetéséhez feltétlenül szükség van, okszerűtlen is.

A munkaügyi bíróság az ítéletével a rendes felmondást hatálytalanította, és kötelezte az alperest az ítélethozatalig 340 910 forint, azt követően az ítélet jogerőre emelkedéséig munkanaponként 2841 forint és perköltség megfizetésére.

A döntését azzal indokolta, hogy az alperes a bíróság többszöri figyelmeztetése és felhívása ellenére a perben nem bizonyította a felmondás indokában megjelölt struktúra-átszervezést és a felperes munkaköre megszüntetését. Bizonyítéknak nem minősülő állításain kívül mindössze egy igazgatósági határozatra hivatkozott, nem igazolta viszont az igazgatósági döntés végrehajtását.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét annak helyes indokaira utalással. Kifejtette, hogy álláspontja szerint az alperes igazgatóságának határozata a nemek közötti hátrányos megkülönböztetés tilalmába is ütközött.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő megváltoztatását, és lényegében a keresetet elutasító határozat hozatalát kérte. Azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a felmondás indoka valóságának vizsgálata helyett az átszervezés célszerűségére vonatkozó tények bizonyítására kötelezte az alperest. A felperes által a másodfokú eljárásban csatolt szervezeti tábla nem a valóságot tükrözi, mivel a felperes soha nem volt vezető, ehelyett egy kiszolgáló tevékenységet végző egységen belül dolgozott többedmagával, és ezt a létszámot csökkentette az alperes két fővel. Az alperes és a felperes által csatolt, a szervezeti felépítésre vonatkozó séma ellentétes volt, a bíróságok alaptalanul fogadták el a felperes nyilatkozatát, és nem vették figyelembe az alperes előadását, hogy az új igazgatóság létrejöttét megelőző időre az alperes nem rendelkezett iratanyaggal, iratokat ezért nem tudott csatolni. A tényállást a bíróságok tehát nem derítették fel, az ítéletek ezért megalapozatlanok. Az alperes szerint a sajátos körülményekre tekintettel (női öltözőben női felügyelő alkalmazása) alaptalan a másodfokú ítéletnek a diszkriminációra vonatkozó következtetése.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.