A Kecskeméti Törvényszék Pf.21550/2015/12. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (ÖRÖKLÉSI szerződés érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 629. §, 656. §] Bírók: Maróti Rozália, Szántó Éva, Vajda László

Kecskeméti Törvényszék

A Kecskeméti Törvényszék Tóth Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Tóth László ügyvéd, fél címe 3) által képviselt felperes neve felperes címe szám alatti lakos felperesnek - dr. Erős Éva ügyvéd (alperesi képviselő címe.) által képviselt alperes neve alperes címe .szám alatti lakos alperes ellen öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Bajai Járásbíróság 2015. április 14. napján kelt elsőfokú ügyszám. számú ítélete ellen a felperes 9. és 10. sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és megállapítja, hogy néhai felperes édesapja és alperes neve alperes által 2012. november 26. napján megkötött öröklési szerződés érvénytelen, de az örökhagyónak az alperes javára szóló magánvégrendeleteként érvényes.

Mellőzi a felperesnek az alperes javára megállapított 257.500 (Kettőszázötvenhétezer-ötszáz) forint perköltség fizetési kötelezettségét.

Megállapítja, hogy a peres felek az első- és másodfokú eljárási költségüket maguk kötelesek viselni.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A felperes édesapja néhai felperes édesapja és alperes neve alperes 2012. őszétől az örökhagyó 2013. május 14. napján bekövetkezett haláláig élettársakként éltek együtt a X szám alatti ingatlanban, melyet közösen újítottak fel. A néhai és az alperes a nyugdíjukat, valamint a felújításra szánt megtakarításaikat közösen kezelték, egyéb bevételeikkel, megtakarításaikkal viszont külön-külön rendelkeztek. A közösen kezelt pénzből a felújításon kívül finanszírozták a mindennapi kiadásaikat. Közösen művelték a házhoz tartozó kertet. Az alperes takarított, főzött, rendezte a házat mosott és végezte az egyéb háztartási munkákat. Az örökhagyó a hobbikertjében rendszeresen dolgozott és árulta a saját borát, pálinkáját. Rendszeresen járt bevásárolni, gyógyszert íratni, gyógyszertárba. Idős kora ellenére jó fizikai és szellemi állapotban volt, ápolásra nem szorult.

A felperes az örökhagyó gyermeke. Az örökhagyó és az alperes 2012. november 26. napján öröklési szerződést kötöttek, melyben az alperes mint szerződéses örökös vállalta, hogy az örökhagyót élete végéig tartja, szükség szerint gondozza, ápolja, gyógyszereit megvásárolja, kiadagolja, szükség szerint orvoshoz szállítja, az ingatlannal kapcsolatos tennivalókat ellátja takarít, és a ház előtti járdát rendben tartja, biztosítja mindazt, amit a Ptk. 586. §-a az eltartás fogalmába von.

Az örökhagyó ennek fejében akként rendelkezett, hogy halála esetén a tulajdonát képező X ingatlan helyrajzi számú lakóház udvar megjelölésű természetben, X szám alatti ingatlan tulajdonaként bejegyzett 1/2 részilletőségét az alperes örökölje.

A tartási szolgáltatás havi értékét a szerződő felek 60.000 forintban állapították meg. Az öröklési szerződés kitért arra is, hogy a tartást az eltartó saját vagyona terhére köteles biztosítani az eltartott örökhagyó részére, míg az örökhagyó szabadon rendelkezik ingóságaival, nyugdíjával és egyéb járandóságaival.

Az öröklési szerződés megkötése után is a napi és rendszeres kiadásaikat a szerződő felek a nyugdíjukból (az örökhagyó 150.000 forintos és az alperes 53.000 forintos nyugdíjából) finanszírozták. Az örökhagyó 2013. április 29-én kórházba került. Ezen ideig ápolásra, gondozásra nem szorult. Az örökhagyó 2013. május 14-én meghalt. Az alperes a néhait a saját költségén eltemettette.

XY közjegyző az közjegyzői szám . számú ideiglenes hatályú rész hagyatékátadó végzésével az örökhagyó hagyatékából a X ingatlan helyrajzi számú ingatlan 1/2 tulajdoni illetőségét az alperesnek adta át mint szerződéses örökösnek szerződéses öröklés jogcímén. Ugyanezen számú teljes hatályú rész hagyatékátadó végzésével az örökhagyó egyéb hagyatékát a felperesnek, mint törvényes örökösnek adta át törvényes öröklés jogcímén.

A felperes keresetében annak a megállapítását kérte, hogy az örökhagyó és az alperes által 2012. november 26. napján megkötött öröklési szerződés érvénytelen, mert a szerződő felek akarata és a szerződés tartalma szerint valójában gondozási szerződésnek minősül. Puszta gondozás, gondviselés ellenében pedig öröklési szerződés érvényesen nem köthető, így az jogszabályba ütközik. Ezen túl hivatkozott arra is, hogy az öröklési szerződés színlelt szerződés, mert valójában gondozási szerződést leplez.

Kitért arra is, hogy az örökhagyó gondozásra, tartásra nem szorult rá és az alperes nem saját, hanem az örökhagyó jövedelméből tartotta a néhait. Emellett az alperes által vállalt és nyújtott szolgáltatások mértéke nem haladta meg az élettársi jogviszony tartalmát kitevő, az együttéléssel szükségszerűen együtt járó tevékenység kereteit.

A felperes a kereset elutasítását kérte hivatkozva arra, hogy a teljes jövedelmével helytállt az örökhagyó tartását illetően. Amennyiben a néhai állapota nagyobb anyagi ráfordítást igényelt volna, úgy a saját tulajdonú ingatlanából és saját anyagi erőforrásaiból, megtakarításaiból azt fedezni tudta volna. Amennyiben az örökhagyó egészségi állapota megkívánta volna, úgy a szükséges természetbeni ápolást is nyújtotta volna a részére.

Arra az esetre, ha a bíróság az öröklési szerződés érvénytelenségét állapítaná meg kérte, hogy a bíróság az öröklési szerződést érvényes végrendeletnek tekintse figyelemmel arra, hogy az megfelel az írásbeli magánvégrendelet követelményeinek.

A felperes kérte, hogy amennyiben a bíróság az öröklési szerződést végrendeletnek tekintené állapítsa meg annak érvénytelenségét is, mert álláspontja szerint az nem felel meg a Ptk. 631. § (5) pontjában és a PK86. számú állásfoglalásban foglaltaknak.

Kérte azt is, hogy a bíróság rendelje el tulajdonjogának bejegyzését az öröklési szerződéssel érintett ingatlanra törvényes öröklés jogcímén.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 257.500 forint perköltséget.

Indokolása szerint a rendelkezésre álló adatok alapján az volt megállapítható, hogy a néhainak nem volt olyan betegsége, ami a részéről olyan elvárást, az alperes részéről pedig az átlagosnál nagyobb erőfeszítést igénylő vállalást - az örökhagyó fokozott személyes ápolását, gondozását és tartását - tette volna szükségessé olyan mértékben, ami meghaladná az élettársi kapcsolat tartalmát kitevő kölcsönös, szívességi szolgáltatások társadalmilag indokolt és elfogadott keretét. Megállapította, hogy a néhai kezdetben végrendelkezni kívánt, megfelelő anyagiakkal - az alperes rendszeres havi bevételének háromszorosával - rendelkezett, így kizárólag azt kívánta elérni, hogy az alperes vele maradjon és élete későbbi szakaszában gondozza, ápolja, de az általa igényelt gondozás, ápolás nem haladta meg az élettársi jogviszony alapján elvárható mértéket.