A Kúria Pfv.22323/2011/6. számú precedensképes határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (ÖRÖKLÉSI szerződés érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 195. §, 237. §, 655. §] Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Kiss Gábor, Orosz Árpád

A határozat elvi tartalma:

Érvénytelen öröklési szerződés jogkövetkezményeként nincs akadálya az eredeti állapot visszaállításának. Anyagi jogi szempontból ez csak egységesen történhet, ezért öröklési szerződés esetén a szerződéskötésre visszamenőleg - az elévülés korlátjára tekintet nélkül - van helye elszámolásnak a visszajáró pénzszolgáltatás kamataira is kiterjedően.

Kapcsolódó határozatok:

Budai Központi Kerületi Bíróság P.20424/2010., Fővárosi Törvényszék Pf.632943/2011/2., Kúria Pfv.22323/2012. (EH 2013.03.P6), *Kúria Pfv.22323/2011/6.*

***********

Pfv.I.22.323/2011/6.

A Kúria az Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Pongrácz Judit ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr. Lenkei Ferenc ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű alperes ellen öröklési szerződés érvénytelenségnek megállapítása iránt a Budai Központi Kerületi Bíróságon 15.P.XI.20.424/2010. szám alatt megindított, majd a Fővárosi Bíróság 45.Pf.632.943/2011/2. számú jogerős ítéletével befejezett perében, az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes részéről 30. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Bíróság 45.Pf.632.943/2011/2. számú jogerős ítéletét a felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartja és kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 137.500 (Egyszázharminchétezer-ötszáz) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó, megállapított tényállás szerint a felperes, valamint az I-II. rendű alperesek 1992. május 15-én öröklési szerződést kötöttek, amely szerint a felperes a kizárólagos tulajdonát képező perbeli lakásingatlan örököséül az akkor kiskorú II. rendű alperest nevezte meg. Helyette és nevében édesanyja és egyben gyámja, az I. rendű alperes a hagyatéki juttatást elfogadva kötelezte magát arra, hogy 1992. június 1. napjától kezdődően az örökhagyónak élete végéig havi 7.000 forint, majd - 1998. január 1. napjától kezdődően - havi 15.000 forint életjáradékot megfizet. Az öröklési szerződés tartalma szerint az örökhagyó élete végéig ingyenesen lakik a lakásban, az örökhagyó hozzájárulását adta, hogy az ingatlanra az örökös javára elidegenítési és terhelési tilalom, az örökös édesanyja javára pedig haszonélvezeti jog kerüljön az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre.

A felperes 2006 májusában a szociális intézménybe költözött. Az alperesek 2006. október 1. napjától november 30. napjáig - két hónapig - a felperes engedélyével a lakásában tárolták a használati tárgyaikat és szerszámaikat, amelyeket a két hónap elteltével a lakásból elvittek. A gondnok a lakást bezárta, a kulcsokat a felperesnek visszaküldte.

A felperes keresetében elsődlegesen az öröklési szerződés érvénytelenségnek megállapítását kérte, mert álláspontja szerint az alakilag érvénytelen, másrészt a keresetlevelében még az eredeti állapot helyreállítását kérte, figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság 1/2010 (VI.28.) és 2/2010 (VI.28.) számú PK véleményeiben foglaltakra. Az elszámolás során - az elévülés szabályát alkalmazva - az alperesek igényérvényesítésétől számított öt évre visszamenőleg ismerte el az általuk teljesített szolgáltatásokat illetően a visszafizetési kötelezettségét.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a peres felek által 1992. május 15-én kötött öröklési szerződés érvénytelen. Kötelezte a felperest, hogy 30 napon belül fizessen meg az alpereseknek egyetemlegesen 4.361.128 forintot és ennek késedelmi kamatait. Megkereste a földhivatalt az I. rendű alperes javára bejegyzett holtig tartó haszonélvezeti jog és a II. rendű alperes javára bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalomnak a 4.361.128 forint és járulékai megfizetésének igazolását követő törlése iránt.

A peres felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatva a felperest terhelő marasztalás összegét 4.347.140 forintra, ebből a 2005. július 1-től esedékes kamattal terhelt tőke összegét 338.095 forintra, a 2007. július 1-től esedékes kamattal terhelt tőke összegét pedig 325.575 forintra leszállította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, és az érdemi döntéssel - az elszámolás kisebb módosítása mellett - egyetértett.

Az eljárás során a felek nem tették vitássá az öröklési szerződés érvénytelen voltát. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményét helyesen vonta le, a Ptk. 237.§ (1) bekezdésében foglaltak alapján. Nem látta akadályát az eredeti állapot helyreállításának, ezért a fellebbezési érvelést alaptalannak találva kiemelte, hogy a szerződés hatályossá nyilvánításáról csak abban az esetben lehet szó, amennyiben a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani. Nem osztotta a felperesnek azt az álláspontját sem, miszerint az 1/2010. (VI.28.) PK vélemény és az 1/2005. PJE alapján a szerződést az ítélethozatalig hatályossá kellett volna nyilvánítani, ugyanis a felperes havi életjáradékot kap, csak előnye származik az öröklési szerződésből, az alperesek fizetik helyette a közös költséget, valamint a rezsit. Szolgáltatásaik ellenében az alperesek ellenszolgáltatáshoz ezidáig nem, kizárólag a felperes halálakor juthatnak hozzá. Alaptalannak találta a felperes fellebbezését az elévülés vonatkozásában is. Ebben a körben viszont úgy fogalmazott, hogy az alperesek részére a teljesítés visszakövetelésének jogalapját és esedékességét a szerződés érvénytelenségét megállapító jogerős ítélet teremtette meg. Mindamellett az elsőfokú bírósággal egyezően - úgy rendelkezett, hogy a felek között a szerződéskötés időpontjától kezdődően, 1992. május 15-től kell elszámolni. Kimondta, hogy az 1/2010. (VI.28.) PK vélemény 10. pontjának második mondatában foglaltak értelmében a másik fél szolgáltatását egyoldalúan használó felperest kamatfizetési kötelezettség terheli a Ptk. 195.§ (3) bekezdése szerint.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen annak részbeni hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének keresete szerinti megváltoztatását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte, továbbra sem vitatva a szerződés érvénytelenségét és azt, hogy elszámolással tartozik az alperesek felé. Álláspontja szerint azonban a másodfokú bíróság az irányadó jogszabályokból téves jogi következtetést vont le, jogszabálysértő módon figyelmen kívül hagyta a Legfelsőbb Bíróságnak az 1/2010. (VI.28.) és 2/2010. (VI.28.) PK véleményekben foglalt iránymutatását, továbbá az 1/2005. PJE jogegységi határozat tartalmát. Érvelése szerint a szerződés megkötésének ideje és a jogkövetkezmények alkalmazása közötti hosszabb idő eltelte miatt a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke közötti egyensúly jelentősen felbomlott, ezért nem célszerű az érvénytelenség jogkövetkezményeként az eredeti állapot helyreállítása. A bíróságnak a Ptk. 237.§ (2) bekezdésének alkalmazásával - ex nunc - jövőre nézve kellett volna elszámolnia, a szerződés ítélethozatalig történő hatályossá nyilvánítása mellett.