62004TJ0249[1]

Az Elsőfokú Bíróság (második tanács) 2007. szeptember 12-i ítélete. Philippe Combescot kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Közszolgálat - Tisztviselők - Megsemmisítés iránti kereset - Kártérítési kereset. T-249/04. sz. ügy

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2007. szeptember 12.

T-249/04. sz. ügy

Philippe Combescot

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Közszolgálat - Tisztviselők - Lelki zaklatás - Segítségnyújtási kötelezettség - 2001/2002. évi előléptetési időszak - Megsemmisítés iránti kereset - Az eljáráshoz fűződő érdek hiánya - Kártérítési kereset"

Tárgy: Egyrészt a felperes felettesei viselkedése jogellenességének megállapítása, a felperes segítségnyújtáshoz való jogának megállapítása és a felperes 2001. július 1-jétől 2002. december 31-ig tartó időszakra vonatkozó szakmai előmeneteli jelentésének megsemmisítése, másrészt a felperest állítólag ért károkért kártérítés fizetése iránti kereset.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1. Eljárás - A felek képviselete

2. Tisztviselők - Kereset - Kártérítési kereset - Pert megelőző eljárás

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

3. Tisztviselők - Kereset - Az eljáráshoz fűződő érdek

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

4. Tisztviselők - Kereset - Megsemmisítés iránti kérelemhez kapcsolódó kártérítési kérelem

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

5. Tisztviselők - Értékelés - A tisztviselő és a felettese közötti nézeteltérések fennállása

(Személyzeti szabályzat, 14. és 43. cikk)

6. Tisztviselők - Értékelés - Szakmai előmeneteli jelentés

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

7. Tisztviselők - Értékelés - Szakmai előmeneteli jelentés

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

8. Tisztviselők - Értékelés - Szakmai előmeneteli jelentés

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

9. Tisztviselők - Értékelés - Szakmai előmeneteli jelentés

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

1. Az Elsőfokú Bíróság előtt alkalmazandó eljárási szabályokkal nem ellentétes, ha valamely fél egyetlen meghatalmazást állít ki az Elsőfokú Bíróság előtt folyamatban lévő több olyan ügyre vonatkozóan, amelyekben részt kíván venni, ebből következően e szabályokkal az sem ellentétes, ha az érintett képviselő több keresettel összefüggésben ugyanazt a meghatalmazást nyújtja be.

(lásd a 22. pontot)

2. Az a tisztviselő, aki a neki sérelmet okozó aktust akar vitatni, a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján közvetlenül a kinevezésre jogosult hatósághoz fordulhat panasszal, majd - ha a panaszát elutasítják - keresetet indíthat az Elsőfokú Bíróság előtt, amelyben kérheti a sérelmet okozó aktus megsemmisítését, kártérítés fizetését, vagy mindkettőt.

Ezzel szemben, ha a tisztviselő olyan kárra hivatkozik, amely nem sérelmet okozó aktusból fakad, csak azzal indíthatja meg az eljárást, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése szerinti kérelmet nyújt be a kinevezésre jogosult hatósághoz, amelynek esetleges elutasítása neki sérelmet okozó aktusnak minősül, és ezzel szemben panaszt nyújthat be, amely adott esetben megsemmisítés iránti kereset és/vagy kártérítési kereset tárgyát képezheti.

Ha a tisztviselő a segítségnyújtáshoz való jogára hivatkozik, az nem irányul sérelmet okozó aktus ellen, az tehát nem minősíthető panasznak a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján. Az ilyen hivatkozás a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján a tisztviselő által adott elnevezésétől - amely az Elsőfokú Bíróság számára nem lehet kötelező - függetlenül kérelemnek minősül.

(lásd a 30-32. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-406/03. sz., Ravailhe kontra Régiók Bizottsága ügyben 2005. február 14-én hozott végzésének (EBHT-KSZ 2005., I-A-19. o. és II-79. o.) 41. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T-285/04. sz., Andrieu kontra Bizottság ügyben 2006. július 13-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2006., I-A-2-161. o. és II-A-2-775. o.) 133. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

3. Annak érdekében, hogy a nyugdíjazott tisztviselő fenntarthassa a kinevezésre jogosult hatóság határozatának megsemmisítése iránti keresetét, továbbra is fenn kell állnia a határozat megsemmisítéséhez fűződő érdekének.

A szakmai előmeneteli jelentés, mint olyan belső dokumentum, amelynek elsődleges célja, hogy időszakonként információt nyújtson az adminisztrációnak a tisztviselői feladatteljesítéséről, a tisztviselő szakmai előmenetele során lényegében az áthelyezés és az előléptetés tárgyában játszik jelentős szerepet. Ebből következően a szakmai előmeneteli jelentés az értékelt személy érdekét főszabály szerint csak a szolgálati jogviszony megszűnéséig érinti.

Elfogadhatatlan tehát a nyugdíjazott, végleges és teljes rokkantsági nyugdíjban részesülő tisztviselő által a szakmai előmeneteli jelentés megsemmisítése iránt a kereset benyújtása után előterjesztett kérelem, amennyiben egyrészt a nyugdíjazásról szóló határozat véglegessé vált, másrészt semmi nem utal arra, hogy lehetséges volna az egészségi állapotának olyan javulása, amely lehetővé tenné az intézmény szolgálatába való visszahelyezését.

Mindazonáltal, annak ellenére, hogy már egyáltalán nem rendelkezik a jelentés megsemmisítéséhez fűződő jogos érdekkel, az érintettnek továbbra is fennáll az az érdeke, hogy - az álláspontja szerint az érintett intézmény magatartása miatt általa elszenvedett szakmai, testi épségben bekövetkezett és nem vagyoni kára megtérítése iránti kérelme keretében - kérje a jelentés jogszerűségére vonatkozó ítélet meghozatalát.

(lásd a 36-38. és 47. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-20/89. sz., Moritz kontra Bizottság ügyben 1990. december 13-án hozott ítéletének (EBHT 1990., II-769. o.) 18. pontja; T-112/94. sz., Moat kontra Bizottság ügyben 1995. február 15-én hozott végzésének (EBHT-KSZ 1995., I-A-37. o. és II-135. o.) 26. pontja; T-6/96. sz., Contargyris kontra Tanács ügyben 1997. május 29-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1997., I-A-119. o. és II-357. o.) 32. pontja; T-97/94. sz., N kontra Bizottság ügyben 1998. november 30-án hozott végzésének (EBHT-KSZ 1998., I-A-621. o. és II-1879. o. 25. és 26. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

4. Az ítélkezési gyakorlatban kialakított azon szabálynak, amely szerint a megsemmisítés iránti kérelem elfogadhatatlansága maga után vonja a megsemmisítés iránti kérelemhez szorosan kapcsolódó kártérítési kérelem elfogadhatatlanságát, amennyiben a két kérelem között szoros összefüggés áll fenn, kifejezetten annak megakadályozása a célja, hogy valamely tisztviselő, aki a kinevezésre jogosult hatóság sérelmet okozó határozatát nem támadta meg kellő időben, a jogvesztést oly módon kerülje meg, hogy az e határozat állítólagos jogellenességére alapozott felelősség megállapítása iránti keresetet nyújt be.

Következésképpen a megsemmisítés iránti keresettel határidőn belül megtámadott szakmai előmeneteli jelentés jogellenessége miatt állítólag elszenvedett kár megtérítése iránti kérelem keretében az a tény, hogy a megsemmisítés iránti kérelem a kereset benyújtása után a felperes akaratától független okból, azaz a nyugdíjazása miatt, elfogadhatatlanná vált, nem vonja maga után a megsemmisítés iránti kérelem elfogadhatatlanságát. A kártérítési kérelem elfogadhatóvá nyilvánításának ténye ugyanis nem eredményezi azt, hogy a felperes számára lehetővé válik a megfelelő eljárás be nem tartásához kapcsolódó jogvesztés megkerülése azon jogi aktus megsemmisítésének kérelmezése esetében, amelynek jogellenességére hivatkozik.

(lásd a 43., 44. és 46. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 59/65. sz., Schreckenberg kontra Bizottság ügyben 1966. december 15-én hozott ítélete (EBHT 1966., 785., 797. o.); 4/67. sz., Collignon kontra Bizottság ügyben 1967. december 12-én hozott ítélete (EBHT 1967., 469., 480. o.); 9/75. sz., Meyer-Burckhardt kontra Bizottság ügyben 1975. október 22-én hozott ítéletének (EBHT 1975., 1171. o.) 11. pontja; 401/85. sz., Schina kontra Bizottság ügyben 1987. október 7-én hozott ítéletének (EBHT 1987., 3911. o.) 10. és 13. pontja; 346/87. sz., Bossi kontra Bizottság ügyben 1989. február 14-én hozott ítéletének (EBHT 1989., 303. o.) 31. és 34. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-309/03. sz., Camós Grau kontra Bizottság ügyben 2006. április 6-án hozott ítéletének (EBHT 2006., II-1173. o.) 76. pontja.

5. Még ha nem is zárható ki, hogy a tisztviselő és a felettese közötti nézeteltérések a felettesnél bizonyos ingerültséget keletkeztethetnek, önmagában ez a lehetőség nem foglalja magában, hogy a felettes már nem képes tárgyilagosan értékelni az érintett személy érdemeit.

Egyébiránt, még ha feltételezzük is, hogy a felettes részéről az értékelt tisztviselő irányába fennáll bizonyos ingerültség, a Bizottság által a személyzeti szabályzat 43. cikkének végrehajtásáról szóló általános rendelkezések útján létrehozott értékelési rendszer keretében a társértékelő és az ellenjegyző közreműködése ellensúlyozhatja e körülmény hatását. Ugyanis az értékelési eljárásban ellenjegyző közreműködését előíró rendszert úgy kell tekinteni, mint amely garantálja az értékelő személyével kapcsolatos összeférhetetlenség esetleges veszélyének semlegesítését.

(lásd a 71. és 75. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-7/98., T-208/98. és T-109/99. sz., De Nicola kontra EBB egyesített ügyekben 2001. február 23-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2001., I-A-49. o. és II-185. o.) 188. pontja; T-157/04. sz., De Bry kontra Bizottság ügyben 2005. július 12-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2005., I-A-199. o. és II-901. o.) 46. pontja.

6. Nem az Elsőfokú Bíróság feladata, hogy az érintett személy értékelésével megbízott személyek helyett elvégezze az értékelést. A közösség intézményei ugyanis széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a tisztviselőik munkájának értékelésére vonatkozóan. A tisztviselőről a szakmai előmeneteli jelentésben kialakított értékelés ki van zárva a bírósági felülvizsgálat alól, amely kizárólag az esetleges formai hibák, az adminisztráció által kialakított értékelést befolyásoló nyilvánvaló ténybeli tévedések, valamint a hatáskörrel való esetleges visszaélés vizsgálatára terjed ki.

(lásd a 78. pontot)

Hivatkozás: a fent hivatkozott Andrieu kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 99. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

7. Az a tény, hogy valamely értékelő a szakmai előmeneteli jelentésben található megjegyzéseiben sem az értékelt tisztviselő önértékelésére, sem a szolgálatának munkájára vonatkozó belső jelentésre nem hivatkozik, nem bizonyíthatja az értékelő elfogulatlanságának hiányát, illetőleg nem minősülhet az érintett intézmény nyilvánvaló mérlegelési hibájának.

Ugyanis, egyrészt önmagában az a körülmény, hogy a megjegyzéseiben nem tért ki az önértékelés valamennyi elemére, nem elegendő annak bizonyítására, hogy az intézmény nem vette figyelembe az adott ügy valamennyi releváns elemét. Ugyanis az értékelés értelmét vesztené, ha abban az értékelt tisztviselő döntő szerepet játszana, és az értékelő szempontjából csak arról lenne szó, hogy cáfolja az említett tisztviselő állításait.

Másrészt a tisztviselők értékelésétől eltérő célból készített jelentés főszabály szerint nem olyan tényező, amelyet a szakmai előmeneteli jelentés elkészítése során az értékelőnek figyelembe kell vennie.

(lásd a 81-83. pontot)

Hivatkozás: a fent hivatkozott Andrieu kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 92. pontja.

8. Az adminisztráció köteles kellően és részletesen indokolni a szakmai előmeneteli jelentéseket. Bizonyos esetekben az indokolásra különös figyelmet kell fordítani.

Az értékelő nem köteles a szakmai előmeneteli jelentést az értékítéleteit alátámasztó konkrét példák megjelölésével részletekbe menően megindokolni. Az értékelő nem köteles indokolni az értékelt tisztviselő önértékelésének elutasítására vonatkozó döntését sem.

(lásd a 84. és 86. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-16/03. sz., Ferrer de Moncada kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 30-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2004., I-A-261. o. és II-1163. o.) 49., 50., 53. és 54. pontja.

9. A szakmai előmeneteli jelentés különböző értékelési kategóriái nem teljesen függetlenek egymástól. Ugyanis a tisztviselő képességei és magatartása rendszerint tükröződnek a teljesítményében. Mindazonáltal, mivel a tisztviselő teljesítményének általános minőségét más tényezők is befolyásolhatják, nem kizárt, hogy valamely tisztviselő a feladatai teljesítése keretében valamely területen jobb, mint más területeken, ebből következően a szakmai előmeneteli jelentés tartalmazhat az egyik rovatban pozitív, más rovatokban pedig igen negatív értékeléseket.

(lásd a 87. pontot)