BH 1999.11.495 I. A büntetőeljárási törvényben foglalt az a rendelkezés, hogy a fiatalkorú terhelt esetében a védelem kötelező, nem jelenti azt, hogy a védő jelenléte a büntetőeljárás valamennyi fázisában és valamennyi büntetőeljárási cselekmény esetében mellőzhetetlen lenne;

nem tekinthető ezért a bizonyítás törvényessége megsértésének, ha az elsőfokú bíróság a fiatalkorú terheltnek a nyomozás során tett azt a vallomását is értékelésének körébe vonja, amelynek a megtétele során a kirendelt védő nem volt jelen [Be. 47. §, 52. § (1) és (2)bek., 60. § (1) és (3) bek., 134. § (1) bek., 298. § (1) bek.].

II. Az emberölésnek különös kegyetlenséggel elkövetettként megállapítására nincs alap, ha a terhelt a sértett fejének a testéről való levágásakor abban a tudatban volt, hogy a sértett már halott [Btk. 27. § (1) bek., 166. § (2) bek. d) pont].

Az elsőfokú bíróság az 1997. december 8. napján kelt ítéletével a fiatalkorú vádlottat különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette, valamint folytatólagosan elkövetett, büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntette miatt halmazati büntetésül 15 évi, a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztésre és 8 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A tényállás lényege a következő.

A fiatalkorú vádlott szülei 1983. évben váltak el, a vádlottnak a hajléktalanszállón lakó apjával való kapcsolata rendszertelen és felszínes. A fiatalkorú vádlott édesanyja jelenleg munkanélküli, élettársi kapcsolatot létesített egy olyan férfival, aki vele azonos munkahelyen dolgozott. A vádlott édesanyjának élettársa a fiatalkorú nevelésében nem vállalt részt. A vádlott édesanyja munkahelyén három műszakban dolgozott, ezért a fiával való foglalkozást és a szabadideje eltöltésének az ellenőrzését - a kettejük közötti szeretetteljes és bizalmas gyermek-szülő kapcsolat hiányán túl - ez a körülmény is akadályozta.

A fiatalkorú az iskolai tanulmányait egy gyógypedagógiai tantervű általános iskolában kezdte meg. Már az első időszakban kitűnt társai közül természettudományos érdeklődésével, lexikális tudásával. Ugyanakkor jelentkeztek nála olyan magatartási problémák is, amelyek miatt a korrekciós iskolába kellett járnia. A vádlott édesanyját több esetben hívatta az iskola igazgatója a magatartási gondok miatt, és az iskola vezetése a rendőrség ifjúságvédelmi osztályához is fordult.

A vádlott a vele azonos korú iskolai közösségbe nem tudott beilleszkedni, ezért a nála fiatalabb korosztállyal kereste a társaságot. Kisebbségi érzése kialakulásában közrejátszott szemtengelyferdülése is, amely miatt osztálytársai kigúnyolták. A vádlott a társainak - azért, hogy közülük kitűnjön - gyakran mesélt fegyverekről és alvilági személyekkel való kapcsolatáról. Az általános iskola elvégzése után gyakran ment vissza a régi iskolájához személygépkocsijával azért, hogy eldicsekedjék vezetési tudásával.

A vádlott a középiskolai tanulmányait az élelmiszer-ipari szakközépiskolában kezdte meg, amelyet 1994. január 20. napján megszakított. Az állandósult magatartási problémák miatt többször részesült osztályfőnöki fegyelmi büntetésben, és félévkor öt tárgyból megbukott. Ezt követően hat hónapig dolgozott egy gyárban, majd az itteni munkaviszonya megszűnt.

Szabadidejét tévé- és videokazetta-nézéssel töltötte, előnyben részesítve az akciófilmeket és a vígjátékokat. A számítógépes játékprogramok is érdekelték, azokkal otthon rendszeresen játszott.

A vádlottat a főügyészség 1994. év június 7. napján lopás bűntette miatt megrovásban részesítette.

A kerületi bíróság előtt a vádlott ellen 10 rb. lopás miatt büntetőeljárás van folyamatban. A vádirat szerint az elkövetési idő: 1994. március 30-tól április 26-ig terjed. Az ügyben még nem volt tárgyalás.

A fiatalkorú vádlott intellektusa az átlagosnál jobb, de agresszív viselkedésre képes, az átlagosnál kevésbé befolyásolható, és pánikreakcióra fokozottan hajlamos.

A vádlott a cselekmény időpontjában - a 18. életévének betöltése előtt 2 hónappal - nem szenvedett elmebetegségben, gyengeelméjűségben, tudatzavarban, olyan fokú vagy jellegű személyiségzavarban vagy egyéb olyan kóros elmeállapotban, amely képtelenné tette vagy korlátozta őt abban, hogy cselekménye következményeit felismerje, vagy hogy a felismerésnek megfelelően cselekedjék, de a személyiségzavara a cselekmény elkövetését megkönnyítette és elősegítette.

A fiatalkorú vádlott és a nála 6 évvel fiatalabb fiúismerőse, az 1983. évben született sértett korábban iskolatársa volt. A sértett értelmi fogyatékos volt, de szellemi képességeihez mérten, az adott iskolatípusban kitűnő tanuló. Erősen befolyásolható, szeretetigényes gyermeknek ismerték, aki pár kedves szóért, gesztusért képes volt önmagára nézve hátrányos kérést is teljesíteni, vagy cselekedetet véghez vinni. Szüksége volt bátorításra, biztatásra, és ezt a nála idősebbektől igényelte. Ingerszegény környezetben élt.

A fiatalkorú vádlott - miután a nála fiatalabbakkal barátkozott - több esetben megjelent az iskola előtt, és onnan részben a többi alsóbb osztályosokkal csoportosan, részben csak a sértettel távozott. A vádlott látta a sértettet az iskolában a számítógépen játszani, és tudta, hogy érdeklődik a számítógép iránt.

1995. november 27-én délután az oktatás végeztével a sértett az iskola előtt találkozott a vádlottal, aki - a korábbi ígérete szerint - hívta a lakására számítógépezni, aki elfogadta a meghívást. A lakásba érve a sértett a dzsekijét levette, és a vádlott bekapcsolta szobájában a számítógépet, amellyel a sértett játszani kezdett. Ezt követően kb. 20 óráig bezárólag a lakásban az alábbi események történtek.

A sértett szervezetébe - ismeretlen körülmények között - nem toxikus mennyiségű terápiás nagyságrendű, tic-tacos dobozban tartott Dormicum nevű altatószer került, amely megtartott keringési és légzési funkciók mellett rövid időn belül bágyadtságot, bódult állapotot eredményezett. Nem kizárt, hogy a sértett el is aludt, majd a fotelből a földre esett.

A vádlott a szobába lépve észlelte a sértett állapotát, megpróbálta rázogatni, szólítgatni, de nem tért magához. Ekkor a vádlott elhatározta, hogy a sértettet megöli, de hogy felelősségét elhárítsa, azt brutális gyilkosságnak fogja feltüntetni. A vádlott tudta, hogy a sértett nem halt meg. A szobájában levő sodrott műanyag szárítókötelet - amelyet az egyik végén levő hurok segítségével a vádlott a szoba ablakának a kikötésére használt - a sértett mögé térdelve, hátulról tekerte az álla alatt átvezetve a nyakára, majd a tarkójánál megtekerte és mindkét kezével közepes erősséggel meghúzta. Ezt követően a sértettet a két hónaljánál fogva kihúzta az előszobába, és fejjel a bejárati ajtó felé, ahhoz közel, kissé jobb oldalra fordított fejjel, hasra fektette.

A lakásban levő egy viszonylag könnyű, a sértett nyaknagyságánál néhány cm-rel hosszabb pengéjű, 10-12 mm pengeszélességű metszőeszközt vett magához a vádlott, és a sértett mögött elhelyezkedve a nyak metszését elölről, a nyak középvonalában kezdve haladt mind a jobb, mind a bal oldalon hátrafelé. A fejleválasztás nem egy határozott mozdulattal, hanem több esetben megszakadt vonalvezetéssel, a II. és III. csigolya között a lágyrészen áthaladva a közepest alig meghaladó erőbehatással történt. A vádlott tudta, hogy a sértett a fej leválasztásakor még nem halt meg.