AVI 2008.7.79 Az adóhatóság tényállás-tisztázási kötelezettsége nem feltétlen, nem kizárólagos, nem korlátok nélküli [2003. évi XCII. tv. 97. §]

Az egyéni gazdálkodó felperes tevékenysége 1999-2003 években veszteséges volt, ezért, hogy biztosított legyen a vállalkozás folyamatos működése, összesen 29 millió forint vagyoni betétet könyvelt.

Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett, az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperest kötelezte 5 286 954 Ft személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja), adókülönbözet 2 643 477 Ft adóbírság, 1 931 618 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4) és (6) bekezdéseibe, 108-109. §-aiba, az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 1. § (3) bekezdése, 4. § (1) bekezdésébe foglaltakra alapította.

A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes eljárása nem felelt meg az Art. 97. § (4)-(6) bekezdéseibe foglaltaknak, az adóigazgatási eljárás során bizonyította a vagyoni betétek forrását.

A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy a becslés jogalapját megteremtette az a körülmény, hogy a felperes bevallás alapján számítható jövedelme nem állt arányban az adott időszakra elszámolt vagyoni betéttel.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 206. § (1) bekezdésébe, 221. § (1) bekezdésébe foglaltaknak. Jogi álláspontja szerint az okirati bizonyítékok, a tanúvallomások és a peres felek által tett nyilatkozatok együttesen igazolják, hogy az alperes elmulasztotta tényállás tisztázási kötelezettségének teljesítését. A becslés és az ehhez fűzött jogkövetkezmények jogalap nélküliek.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 11. számú ítéletét hatályában fenntartotta.

Az Art. 97. § (4)-(6) bekezdése szerinti szabályozásból következően az adóhatóság tényállás tisztázási kötelezettsége nem feltétlen, nem kizárólagos, nem korlátok nélküli. A bizonyítási kötelezettség az adóhatóságot csak addig terheli, amíg ezt a törvény nem az adózó kötelezettségeként írja elő. Az Art. 108. § (6) bekezdése, 109. § (3) bekezdése értelmében a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó igazolhatja hitelt érdemlő adatokkal. A közigazgatási perben a bizonyítás a Pp. 164. § (1) bekezdése folytán a felperest terheli. Abban az esetben, ha az előzőekben meghatározott törvényi feltételek fennállnak, nem az adóhatóság, hanem az adózó kötelezettsége a bizonyítás az adóhatóság valószínűsítésével szemben.

Az Art. 109. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelem együttes összege, az adó alapját becsléssel kell megállapítani. Ez esetben az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.