BH 2001.10.476 Az ápolási, gondozási szolgáltatásokért remélt ellenszolgáltatás - az örökhagyó konkrét ígérete hiányában - a hagyatéki hitelezői igényt nem alapozza meg [Ptk. 677. §].

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, a felperest 62 150 forint perköltségben marasztalta annak megállapítása mellett, hogy a le nem rótt eljárási illetéket és előlegezett szakértői költséget az állam viseli.

A megállapított tényállás szerint az alperes édesapja és a felperes között évtizedek óta barátságot meghaladó, bensőséges kapcsolat állt fenn, amelynek során 1983. március 2-án a felperes az örökhagyó és a házastársa tulajdonát képező ingatlanba költözött, és az örökhagyó 1997. május 13-án bekövetkezett haláláig abban lakott. A felperes a lakáshasználatért ellenértéket nem fizetett, üzemeltetési költséget nem viselt. Az örökhagyó részére beteg házastársa ápolásával, gondozásával kapcsolatos tevékenység ellátásában segédkezett, részt vett a kert művelésében, állatgondozásban, háztartási munkák elvégzésében, az élelmezési költségek 1/3-át viselte. A felperes az örökhagyótól kamatozó betétkönyvet kapott 1997. őszén, abból 107 000 forint összeghez jutott. Az örökhagyó halálát követően pedig az alperestől részesült 30 000 forint juttatásban.

A felperes keresetében az örökhagyó és elhunyt házastársa részére nyújtott tartási, gondozási szolgáltatásainak ellenértékeként 680 000 forint iránti hagyatéki hitelezői igényt érvényesített.

Az elsőfokú bíróság szakértő bevezetése útján határozta meg a felperes részéről nyújtott szolgáltatások ellenértékét és a felperesnek biztosított lakáshasználat ellenértékének az összegét, és a kölcsönös szolgáltatások értékének egybevetésével úgy foglalt állást, hogy az alperest tartozás nem terheli.

Az ítélet megváltoztatása, keresetének való helyt adás iránt a felperes fellebbezett.

Az alperes az ítélet indokolási része ellen élt csatlakozó fellebbezéssel.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását akként változtatta meg, hogy az örökhagyó halálát megelőzően egy hónapig szorult teljes gondozásra, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felperest 20 000 forint perköltségben marasztalta. Ítélete indokolásában rámutatott, hogy a perben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy kereseti igényének jogalapja fennáll. A felperes nyilatkozatából és a rendelkezésre álló peradatokból kitűnően azonban a felperes részéről az alapvető tartási szolgáltatás nyújtására vonatkozó kötelezettség nem keletkezett, ilyen címen a felperes nem teljesített. A Ptk. 578/G. §-ának (1) bekezdése szerinti, a közös háztartásban élők vagyoni viszonyaira jellemző gazdasági közösség sem állt fenn. A perben az nyert bizonyítást, hogy a felperes lakáshelyzetének rendezetlensége miatt, érzelmi kapcsolat alapján költözött a B. házaspár lakásába, ahol ingyenes lakhatása mellett az üzemeltetéssel kapcsolatos szolgáltatások is biztosítva voltak részére, és a házaspár igényei szerint vett részt a háztartási munkák végzésében, közreműködött az ápolásban és saját egészségi állapota által korlátozott körben a kert művelésében. A felperes az ingyenes lakáshasználat mellett még pénzbeli ellenszolgáltatásban is részesült. A kölcsönös szolgáltatások értéke között jelentkező eltérés kompenzálásának igénye az örökhagyó életében egyik fél részéről sem merült fel, ezért az érzelmi kapcsolatra figyelemmel ingyenesen nyújtott szolgáltatást a felperes az örökös irányában már nem teheti visszterhessé. Azt, hogy a szolgáltatásokért az örökhagyó örökségi juttatást ígért volna, a peradatok nem támasztották alá, a felperesnek "a hagyaték tekintetében" való titkos fenntartása vagy rejtett indoka pedig a szolgáltatás utólagos megítélése szempontjából közömbös.