A Fővárosi Ítélőtábla Bf.274/2012/9. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 40. §, 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 75. §, 78. §, 116. §, 348. §, 352. §, 371. §, 386. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Nehrer Péter, Sárecz Szabina Martina

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.274/2012/9. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2013. március 21. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

A különös visszaesőként elkövetett emberölés bűntette miatt I.r. vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 2012. június 20. napján kelt 18.B.8/2012/30. számú ítéletét I. r. és II. r. vádlottakkal szemben megváltoztatja.

I. r. vádlott főbüntetését mint erőszakos többszörös visszaesővel szemben akként súlyosítja, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.

II. r. vádlott főbüntetését életfogytig tartó fegyházbüntetésre súlyosítja; a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az elsőfokú bíróság által elkobozni rendelt asztalláb elkobzását mellőzi, e tárgy lefoglalását megszünteti és azt megsemmisíteni rendeli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I. r. és II. r. vádlottakkal szemben helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült 44.405.- (Negyvennégyezer-négyszázöt) forint bűnügyi költségből 23.155.- (Huszonháromezer-egyszázötvenöt) forintot I. r. vádlott, 21.250.- (Huszonegyezer-kettőszázötven) forintot II. r. vádlott köteles megfizetni az államnak.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletében

I. r. vádlottat társtettesként elkövetett emberölés bűntette [Btk. 166. § (1) és (2) bekezdés h.) pont] miatt, mint többszörös visszaesőt életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, megállapította, hogy a szabadságvesztés büntetésből legkorábban 30 év után bocsátható feltételes szabadságra;

II. r. vádlottat társtettesként elkövetett emberölés bűntette [Btk. 166. § (1) és (2) bekezdés h.) pont] miatt 20 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az ítélet ellen

- az ügyész I. r. és II. r. vádlottak terhére, a büntetés súlyosításáért;

- I. r. vádlott és védője enyhítésért;

- a II. r. vádlott védője szintén a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést.

A Pest Megyei Főügyészség a fellebbezés Nf.53/2011. számon benyújtott írásbeli indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást kimerítően lefolytatta, a beszerzett bizonyítékokat helyesen értelmezte és okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére. A cselekmény minősítése is törvényes. Az elsőfokú bíróság az enyhítő és súlyosító körülményeket helyesen állapította meg, azonban tévedett akkor, amikor I. r. vádlott esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárta ki, II. r. vádlott esetében pedig akkor, amikor vele szemben a belső arányosságra hivatkozással elegendőnek tartotta határozott tartamú büntetés kiszabását.

Az ügyészség álláspontja szerint személyiségükre, az elkövetés körülményeire figyelemmel mindkét vádlott esetében a tényleges, életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés kiszabása lett volna indokolt, mert csak ez a büntetés az, amely a generális és - kiemelten - a speciális prevenció követelményének megfelel.

Szükségesnek tartotta kiemelni, hogy abban az esetben, ha az enyhébben megítélendő vádlottal szemben is a legsúlyosabb, tényleges, életfogytig tartó büntetés kiszabása indokolt, a belső arányosságot már nem lehet figyelembe venni.

Mindezekre tekintettel indítványozta az ítélet megváltoztatását, mindkét vádlottal szemben életfogytig tartó fegyházbüntetés kiszabását és a Btk. 47/A. § (1) bekezdés II. fordulata alapján a feltételes szabadságra bocsátás kizárását.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség Bf.722/2012/1. számú átiratában a vádlottak terhére bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok szerint folytatta le a bizonyítási eljárást, melynek eredményeként nagyobb részt megalapozott tényállást állapított meg, a részleges megalapozatlanság az iratok alapján kiküszöbölhető.

Indítványozta II. r. vádlott személyi körülményei tekintetében megállapított tények pontosítását a 14. szám alatt beszerzett igazságügy orvos-szakértői vélemény adataival, mely szerint értelmi fogyatékos, személyiségzavar tünetei kimutathatók nála és agresszivitásra hajlamos.

A történeti tényállás iratok alapján történő kiegészítését az alábbi pontokban tartotta indokoltnak:

1. a 6. oldal 2. bekezdést azzal, hogy a sértett 2011. január 07. napján töltötte volna be 65. életévét, 174 cm magas, kisfokban túltáplált volt (nyomozati iratok 233. és 259. oldal)

2. a 7. oldal utolsó előtti bekezdését azzal, hogy bűnjelként 2 db, véres, egyenként 790 mm hosszúságú, 43x43 mm vastagságú asztallábat foglaltak le, egyiket a két ágy közötti vérrel erősen szennyezett területen, a másikat a WC kagyló mellett a földön (nyomozati iratok 197-198. és 222. oldal). A bűnjeltárgyakon a véres ujjnyom-kutatás eredményre nem vezetett, így nem lehet megállapítani, hogy mindkét asztalláb, vagy melyikük volt az elkövetés eszköze (nyomozati iratok 343-351. oldal)

3. a 8. oldal 1. bekezdését azzal, hogy a sértett nem volt egészséges szervezetű, azonban természetes eredetű megbetegedései (agyalapi és koszorúér elkeményedés, szívtúltengés, idült oxigénhiányos szívbetegség, tüdőtágulat, idült hörghurut, kismértékű vesesorvadás) a halála bekövetkezésének tényében részoki szereppel sem bírtak (nyomozati iratok 279. oldal)

4. a 8. oldal 1. bekezdés második mondatát azzal, hogy a sértett a bal szájzugban 1 rb. kis-közepes erejű tompa erőbehatást is elszenvedett, melyet okozhatott ütés, ütődés, mely megfelelhet ökölütésnek, de egyéb kemény, félkemény tárggyal érintkezés is létrehozhatta (nyomozati iratok 279. és 393. oldal). A sértett arcán lévő összesen 5 sérülést létrehozó erőbehatásokról a kiterjedt bevérzések, koponyatörések alapján nyilatkozni nem lehet, de reálisan ilyen sérülést általában 3-4-5 erőbehatás szokott okozni (30. számú jegyzőkönyv 47. oldal)

5. a 8. oldal 2. bekezdését azzal, hogy II. r. vádlott miután lefeküdt, azért kelt fel, mert ki akart kopogni az őröknek, de a vérveszteségtől már erejét vesztette, ezért az ajtó előtt összeesett, így rántotta le a mosdókagylót, ennek zajára figyelt fel az őrszemélyzet (30. számú jegyzőkönyv 7. oldal). Amikor 1 szintfelügyelő benézett a zárkába, azért nem láthatta II. r. vádlottat, mert az ajtó előtt a zárkán belül feküdt.

Az így kiegészített tényállás megalapozott és irányadó a másodfokú eljárás során is.