BH 1998.7.334 I. Jogszabály hatálybalépésével összefüggésben bekövetkezett károsodás nem keletkeztet a jogalkotó és a károsult között kötelmi jogviszonyt, és ilyen értelmű jogszabályi rendelkezés hiányában a polgári jogi kárfelelősség szabályai sem alkalmazhatók [Ptk. 339. §].

II. Közigazgatási útra tartozó igény tekintetében megállapítási per indításának nincs helye [Pp. 123. §].

III. Valamely szerződés semmisségével kapcsolatos perbeli legitimációt csak jogi érdekeltség vagy perlési jogosultságot biztosító jogszabályi felhatalmazás alapozhat meg.

A felperes 1969-ben adásvétel útján szerezte meg a perbeli - 2157 m2 területű - ingatlan tulajdonjogát. Az ingatlan az akkor hatályban volt Budapesti Városrendezési Szabályzat szerint mint üdülőterület a IX. építési övezetbe tartozott. A Fővárosi Tanács a 2/1975. számú tanácsrendeletével elfogadott új városrendezési szabályzatának mellékleteként közzétett övezeti térkép szerint az ingatlan a lakóterületi besorolásból jelentős zöld felületet igénylő intézmények elhelyezésére szolgáló területként a 35. számmal jelzett övezetbe került.

A Budapesti XII. Kerületi Tanács az 1985. február 26-i ülésén hagyta jóvá a XII. kerület Általános Rendezési Tervét, amely a felperes ingatlana tekintetében megegyezett a már említett fővárositanács-rendelethez készített övezeti nyilvántartási térkép területfelhasználási egységeivel, tehát az ingatlant szintén a 35-ös övezetbe sorolta. Ennek megfelelően elkészített részletes rendezési tervet a kerületi tanács az 1985. október 21-én tartott ülésén jóváhagyta, s azt a Fővárosi Tanács V. B. műszaki osztálya az 1986. május 12-én kelt I.4231/86. számú határozatával R.33034. ttsz. alatt jóváhagyólag tudomásul vette. A most említett rendezési terv 4. pontja elrendelte a Konkoly-Thege u.-Eötvös u.-Olimpia Szálló és az Úttörővasút által körbezárt területen lévő minden, jelenleg magántulajdonban lévő terület kisajátítását; a felperes ingatlanának kisajátítására azonban mind ez idáig nem került sor.

A Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának igazgatási főosztálya a felperes telkével szomszédos, Eötvös u. 44. szám alatti ingatlant az 53315/2/1982. számú határozatával az O. Sport Club I. r. alperes részére síiskola létesítése céljából kiutalta, majd e határozat alapján a III. r. alperes jogelődje, a Fővárosi XII. és I. Kerületi Ingatlankezelő Vállalat (továbbiakban III. r. alperes) a telekbérleti szerződést az I. r. alperessel megkötötte. A felperesek fellépésének eredményeként végül az I. r. alperes a sportpálya működtetését 1985-ben megszüntette, és az általa létesített gépjárműparkolót is felszámolta.

A felperes a Fővárosi Önkormányzat II. r. és a XII. Kerületi Önkormányzat IV. r. alperessel szemben államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított keresetét arra alapította,, hogy ingatlanának forgalmi értéke az övezeti átsorolás miatt jelentősen csökkent, továbbá kárként jelölte meg azt a hátrányt, amely az átsorolásból eredő építési tilalom folytán az építőanyagok áremelkedéséből eredően érte. A majdani kisajátításból eredő anyagi hátránya elkerülése érdekében keresetet terjesztett elő az ingatlanát terhelő építési tilalom fennállásának és céljának megállapítása iránt. Az I. és a III. r. alperesek ellen előterjesztett keresete az általuk kötött bérleti szerződés semmisségének megállapítására irányult, és kérte a most említett alperesek kötelezését az I. r. alperes környezetszennyezésével okozott kára megtérítésére.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.

A jogerős ítélet indokolása szerint a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésén alapuló, államigazgatási jogkörben okozott kárnak - figyelemmel a PK 42. számú állásfoglalás iránymutatására is - csak az a kár minősül, amelyet az államigazgatási (közigazgatási) feladatot ellátó szerv alkalmazottja, illetve tagja, igazgatási jellegű szervező, intézkedő tevékenységgel, illetve mulasztással - egyedi aktusok kapcsán - okoz. A közhatalom gyakorlója által hozott, az illetékességi terület minden polgárára kiható testületi döntés - még ha annak eredménye negatív kihatású is a döntéssel érintett személyi körre - kártérítési felelősséget nem alapoz meg. Az általános városrendezési tervnek és az ennek alapján az egyes kerületek lebontott részletes rendezési tervének testületi jóváhagyása ilyen közhatalmi döntés, amelynek negatív hatásai a Ptk. 349. §-a alapján nem orvosolhatók. Az övezeti átsorolás ugyanakkor megalapozhat korlátozási kártalanítási igényt, az ebből eredő jogvita azonban közigazgatási útra tartozik, és az ott hozott határozatot a közigazgatási ügyben eljáró bíróság vizsgálhatja felül. Abban az esetben pedig, ha a felperes ingatlana kisajátításra kerül, a felmerülő vitás kérdések eldöntése szintén az államigazgatási hatóság, illetve a közigazgatási ügyben eljáró bíróság hatáskörébe tartozik; következésképpen kisajátítást érintő kérdésekben polgári bíróság előtt megállapítási per sem indítható. A bérleti szerződést pedig az I. és a III. r. alperes az akkor hatályos jogszabályok szerint kiutaló határozat alapján kötötte, s minthogy a szerződés nem ütközött jogszabályba, alaptalanul hivatkozik a felperes annak semmisségére. A zöldkára, illetve az egészségkárosodásával kapcsolatos követelése tekintetében pedig a bíróság a károsodás és az I. r. alperes magatartása közötti okozati összefüggést nem találta megállapíthatónak.

A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése és az alperesek keresete szerinti marasztalása végett - a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben megismételte és összegezte a perben már előadottakat, így mindenekelőtt azt, hogy ingatlanának övezeti átsorolása a Fővárosi Tanács V. B. műszaki főosztályának I4231/86. számú határozatával történt, és az átsorolás jogellenesen a kisajátításhoz hasonló állapotot teremtett. Ezáltal ingatlanának forgalmi értéke 70%-kal csökkent, így jogszabálysértő az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt előterjesztett keresetének elutasítása. Álláspontja szerint jogerős ítéletében a bíróság az eljárási szabályok megsértésével nem bírálta el az ingatlanát ténylegesen terhelő építési tilalomnak és a tilalom céljának megállapítására irányuló keresetét. Továbbra is állította, hogy a szomszédos ingatlanra az I. és a III. r. alperes által kötött bérleti szerződés semmis, mivel az ingatlant gázvezeték létesítése miatt bányaszolgalmi jog terhelte, s ezért ott gyermekintézmény nem volt elhelyezhető. Sérelmezte, hogy az I. r. alperes által létesített gépkocsitároló használatával és az I. r. alperes további környezetszennyező magatartásával okozott nem vagyoni kára, az ingatlanán keletkezett zöldkár és egészségkárosodása bekövetkeztét a bíróság nem találta bizonyítottnak, és e körben jogszabálysértéssel mellőzte a további bizonyítás elrendelését.