BH 1997.5.230 A közjegyzői letétbe helyezett írásbeli magánvégrendelet nem válik a közjegyző által felvett jegyzőkönyv "szerves részéve", és nem "minősül át" közokirattá [Ptk. 629. § (1) bek. c) pont].

A perbeli házas ingatlan 1/3 része G. A.-né örökhagyó tulajdona volt. 1970. május 1-jei keltezéssel öröklési szerződés készült, amelynek értelmében az örökhagyó tartása fejében házas ingatlanilletősége örököséül egyik gyermekét: G. J.-t és annak házastársát - a jelen per felpereseit - nevezte meg. Az öröklési szerződés hátoldalára 1981. július 3-án vezetett nyilatkozat szerint az örökhagyó hozzájárulását adta ahhoz, hogy az ingatlanilletőségre az elidegenítési és terhelési tilalmat a felperesek javára bejegyezzék. Az örökhagyó az öröklési szerződést 1982. május 1-jén közjegyzői letétbe helyezte, és a letétbe helyezésről készült jegyzőkönyvben kijelentette, hogy az az ő végrendeletét tartalmazza.

Az örökhagyó 1983. március 6-án meghalt. A felperesek a hagyatéki eljárásban öröklési igényüket az öröklési szerződésre alapították; az I. rendű felperes testvérei: G. E. és G. I. azonban az öröklési szerződést nem fogadták el érvényesnek, és pert indítottak az öröklési szerződés, illetőleg a végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt. A bíróság jogerős ítéletével megállapította, hogy az öröklési szerződés, illetőleg a végrendelet érvénytelen, mert a beszerzett írásszakértői vélemény alapján bizonyítottnak tekintette, hogy az okiratokon található aláírás nem az örökhagyótól származik. Rámutatott arra, hogy ezt a fogyatékosságot sem a közjegyzői letétbe helyezés ténye, sem a közjegyző által felvett jegyzőkönyv tartalma nem pótolja.

A jogerős ítélet ellen a felperesek hét ízben terjesztettek elő perújítási kérelmet, az azonban eredményre nem vezetett.

A felperesek a jelen perben annak megállapítását kérték, hogy a közjegyzői letétbe helyezésről felvett jegyzőkönyv mint közjegyzői okirat magában foglalja az öröklési szerződést is, e közokirat alapján pedig a hagyatéki ingatlanilletőség tulajdonjogát az örökhagyó halálával megszerezték, és annak ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosai lettek. Hivatkoztak arra, hogy a korábbi perekben a bíróságok jogszabálysértő módon az öröklési szerződést a letétbe helyezésről készült közokiratról leválasztva magánokiratként, illetőleg írásbeli magánvégrendeletként értékelték. A közokirati jelleg folytán viszont az írásbeli magánvégrendeletre vonatkozó alakiságok nem érvényesülnek, esetleges hiányukat a letétbe helyezés folytán készült közokirat pótolja. A közokirattal szemben pedig ellenbizonyításra nincs jogi lehetőség.

Az alperesek - az örökhagyó többi leszármazói - elsődlegesen ítélt dologra hivatkozva a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történő elutasítását, illetőleg a per megszüntetését kérték. Másodlagos - érdemi - ellenkérelmük a kereset elutasítására irányult, álláspontjuk szerint a felperesi értelmezés a jogszabállyal ellentétes.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a keresettel érvényesített igény nem minősül ítélt dolognak, ezért érdemben vizsgálta, hogy az öröklési szerződés a Ptk. 629. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltaknak megfelel-e. E körben abból indult ki: a korábbi perben meghozott jogerős ítélet megállapította, hogy az okiraton levő aláírás nem az örökhagyótól származik, ennek hiányában pedig a letétbe helyezésről készült közjegyzői okirat mint közokirat sem alkalmas a hagyaték megszerzésére. Utalt egyébként arra is, hogy a Pp. 195. §-ának (3) bekezdése értelmében a közokirattal szemben is van helye ellenbizonyításnak.

A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet helybenhagyta. Egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, és a felperesek fellebbezési érvelésével kapcsolatban rámutatott arra, hogy az öröklési szerződés hátoldalára utóbb vezetett nyilatkozatnak az örökhagyó által történt aláírása éppúgy nem alkalmas az öröklési szerződés aláírása hiányának pótlására, mint annak végrendeletként való közjegyzői letétbe helyezése.