A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30695/2015/14. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 1. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §, 143. §] Bíró: Rácz Krisztina

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

32.K.30.695/2015/14.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Komáromi és Körmendi Ügyvédi Iroda (cím.; ügyintéző ügyvéd: dr. Weisz Brigitta) által képviselt felperes (címe felperesnek, a dr. Mondok Viktória jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-... Regionális Adó Főigazgatósága (cím hivatkozási szám: ...) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

Í t é l e t e t:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest arra, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 (azaz százezer) forint perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - 1.073.000 (egymillió-hetvenháromezer) forint kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-budapesti Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság)a .... számú megbízólevél alapján a 2005-2009. évekre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett a felperesnél. Az ellenőrzés megállapításait tartalmazó elsőfokú határozatot az alperes a 2013. december 10. napján kelt .... számú határozatával megsemmisítette és új eljárás lefolytatását rendelte el. A másodfokú adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 140. § (2) bekezdése alapján meghatározta az új eljárásban vizsgálandó körülményeket. Az új eljárásban lefolytatott ellenőrzés megállapításait az adóhatóság a ... számú jegyzőkönyvben rögzítette.

A megismételt eljárás eredményeként az elsőfokú adóhatóság a 2014. október 6. napján kelt .... számú határozatban a 2008-2009. évekre vonatkozó személyi jövedelem adó adónemben összesen 33.434.530,-Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, amely után 18.341.765,- Ft adóbírságot szabott ki, és 12.451.970,- Ft késedelmi pótlékot is megállapított a felperes terhére. Az adóhatóság a 2005-2007. évek tekintetében az elévülésre figyelemmel megállapítást nem tett.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2014. december 15. napján kelt .... számú határozatával az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta; a felperes terhére 17.887.262,-Ft adóbírságot állapított meg, továbbá az adóbírság összegéből elrendelte 454.503,- Ft törlését. A 2008-2009. évekre vonatkozóan megállapította, hogy felperest szoros gazdasági és családi kapcsolatok fűzték ..., számos ... bankszámlával rendelkezett, több itteni székhelyű társaságban tulajdonosként, illetve tagként működött közre, továbbá valamennyi adóév tekintetében személyi jövedelemadó bevallást nyújtott be, amelyben az érdekeltségébe tartozó társaságoktól szerzett munkaviszonyból származó bérjövedelmet, valamint a ... ingatlanjainak bérbeadásából származó jövedelmet tüntetett fel. Figyelemmel volt arra is, hogy a felperes a vizsgált évek tekintetében külföldi illetőségére nem hivatkozott, ingatlant, gépjárművet nem vásárolt, nem értékesített. Utalt arra is, hogy a felperes a megélhetési kiadásai tekintetében a KSH által megállapított, egy fő keresőre vonatkozó adatokat kérte figyelembe venni. Az alperes megállapításai szerint a felperes 2013. november 15. napjáig rendelkezett érvényes ... lakcímmel, ezen időponttól kezdve a nyilvántartás szerint külföldre távozott magánszemély. A bankszámlaadatok kapcsán megállapította, hogy a felperes bankszámlájára több alkalommal magánszemélyek fizettek be készpénzeket, illetve a felperes megbízásából onnan felvettek összegeket. Nem vitatta, hogy ezen összegek kölcsönnyújtások, illetve azok visszafizetései voltak. A 2005. évre 8.272.223,- Ft. 2006. évre 476.800,- Ft, 2007. évre 609.600,- Ft, 2008. évre 672.750,- Ft összegben állapította meg a felperes munkaviszonyból származó, éves nettó jövedelmének összegét. Hivatkozott az alapeljárás során már megállapítottakra, nevezetesen, hogy a vizsgált időszakban a felperes ... (a továbbiakban: Bank) vezetett bankszámláira az érdekeltségébe tartozó, és időközben megszűnt ... székhelyű ... társaság (a továbbiakban: Társaság) a közlemény rovatban "Darlehen" (kölcsön) megjelöléssel - több alkalommal nagy összegű átutalásokat teljesített, illetve a Társaság részére - a közlemény rovatban "Darlehen zurück" (kölcsön visszafizetés) megjelöléssel a felperes is eszközölt átutalásokat. A felperes nyilatkozata, és a benyújtott okirati bizonyítékok elemzése alapján az adóhatóság megállapította, hogy nem igazolt annak ténye, hogy a felperes a Társaságtól kölcsön jogcímén adómentes kifizetésben részesült, ezért a kapott pénzösszegeket a felperes bevételei között egyéb jövedelem jogcímen megállapította. Az alperes - többek között - hivatkozott a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 1. § (3)-(5) bekezdéseire, a 4. § (1)-(2) bekezdésére, a 7. § (1) bekezdés c) pontjára, a 28. § (1) bekezdésére, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (5)-(6) bekezdésére, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (3)-(6) bekezdéseire, illetve a 99. § (2) bekezdésében foglaltakra.

A felperes keresetében az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését, valamint perköltség megállapítását kérte. Részletesen kifejtett álláspontja szerint az adóhatóság jogszabálysértően értékelte az adóügyi illetőségét. Hivatkozása szerint szoros gazdasági kapcsolatok fűzték ..., azonban a legszorosabb gazdasági és családi kapcsolatok ...oz fűzték. Tény, hogy felesége és nagykorú gyermeke ... él, azonban az élettársa és kiskorú gyermeke ...an él, amely a ... illetőségét támasztja alá. Utalt a .... közigazgatási elvi határozatra, amely szerint az állandó lakóhelyet nem önmagában a bejelentett lakcím jelenti, melyből következően vizsgálni kell azon körülményeket, amelyek igazolják, hogy a bejelentett címen a magánszemély tartós tartózkodásra rendezkedett be. A létérdek központja az az állam, amelyhez a legszorosabb családi, gazdasági kapcsolatok fűzik, így ennek megállapítása komplex vizsgálatot igényel. Érvelése szerint az alapeljárás során csatolt dokumentumai igazolják, hogy életvitelszerűen ...an tartózkodott, és létérdekének központja is ott volt, továbbá egy éven belül nem tartózkodott 183 napot meghaladóan .... Álláspontja szerint azon körülmény, hogy az adóhatóság felhívására nem nyilatkozott az első ellenőrzés során, nem zárja el azon jogától, hogy az eljárás befejezéséig nyilatkozatot tegyen, illetve az adóhatóság nem teheti meg, hogy figyelmen kívül hagyja a nyilatkozatában foglaltakat. Megjegyezte, hogy az a tény, amely szerint 2013. november 15-ig rendelkezett ... érvényes lakóhellyel, nem alapozza meg a belföldi adóügyi illetősségét, mivel a már hivatkozottak szerint az állandó lakóhelyet a bejelentett lakcím önmagában nem jelenti. A bankszámlájára utalt és visszautalt pénzösszegek kapcsán azzal érvelt, hogy az adóhatóság jogszabálysértő módon minősítette jövedelemnek a Társaság részéről utalt összeget, melynek adómentességét az Art. 99.§ (2) bekezdése szerint okiratokkal és nyilatkozatokkal bizonyította. Utalt arra, hogy az alapeljárásban nyilatkozott a Társasággal való kapcsolatáról, csatolta a közöttük létrejött kölcsönszerződést, amelyek szerint a bankszámlájára érkezett összegek és a bankszámláról a Társaság részére történő átutalások kölcsönösszegek, illetőleg azok visszafizetései voltak. A közigazgatási eljárásban az adóhatóság rendelkezésére bocsátott kölcsönszerződés és bankkivonatok számviteli bizonylatok, amelyek a gazdasági esemény megtörténtét igazolják. Hivatkozott arra, hogy további bizonyítékként csatolta a Társaság részéről a szerződést aláíró személy 1 (a továbbiakban: ....) közjegyző előtt tett nyilatkozatát, valamint személy 2 (a továbbiakban: ....) könyvvizsgáló nyilatkozatát is, amelyek szerint a kölcsönösszegek - a nyilatkozathoz mellékelt kölcsönszerződés alapján - a Társaság 2008. és 2009. évi mérlegeiben egyező módon szerepelnek. Előadta, hogy az adott összegek a bankszámláján megjelentek, az egyes utalások jogcíme feltüntetésre került, melyek megfelelő módon bizonyítják az utalások adómentességét. A rendelkezésre álló bizonyítékok egy irányba mutatnak, ellentmondás nincs közöttük. Tévesnek és jogszabályellenes tartotta az adóhatóság álláspontját; kifejtette, hogy az alperes a bizonyítási kötelezettség és a bizonyítási eljárás értékelése tekintetében helytelenül értelmezte az Art. 99. § (2) bekezdésében foglaltakat, nem adta indokát annak, hogy az általa csatolt bizonyítékok miért nem igazolják a részére átutalt összegek adómentességét, kizárólag azt tüntette fel hiányosságként, hogy nem nyújtotta be a kölcsönt nyújtó társaság "könyvelési dokumentumait". Vitatta, hogy mit ért az adóhatóság "könyvelési dokumentumok" alatt, mivel nem jelölte meg, hogy milyen dokumentumokat fogadott volna el az adómentesség igazolásaként hitelt érdemlőnek. Kifejtette, hogy az adóhatóság a terhére értékelte azt is, hogy kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény hiányában nincs módja a ... adóhatóság megkeresésére, illetve a Társaság vizsgálata érdekében megkeresés indítására. Hivatkozott az Art. 109. § (3) bekezdésére is, illetve ez alapján arra, hogy adóhatóság jogszabálysértő módon keveri a két jogszabályhelyet, a bennük foglalt bizonyítási kötelezettséget, illetve az adózó általi bizonyítás lehetőségét és módját. Tévesnek tartotta az alperes indokolását a bizonyítékok benyújtásának időrendisége vonatkozásában is, továbbá utalt arra is, hogy az adóhatóság megsértette az Art. 97. § (4) bekezdésében, valamint a Ket. 50. § (6) bekezdésében foglaltakat is.