BH 1989.4.148 Olyan kertes, családi házakkal beépített környezetben, ahol az állattartás megengedett és szokásos, a csirkenevelés önmagában nem kifogasolható Az állattartás azonban nem lehet olyan mértékű, hogy azzal a szomszédos ingatlan tulajdonosait szükségtelenül zavarja [Ptk. 100. §, 188. § (1) bek. 191. § (1) bek.].

Az alperesi család 1983 őszén - Gy. városának kertes házakkal beépített részén - a szomszédos felperesi ingatlannal közös birtokhatártól 6 méter távolságra egy 26x8 méter alapterületű fekete színű fóliasátrat állítottak fel ingatlanukon csirkenevelés céljából. Ugyanekkor a házingatlanukkal szemben fekvő ingatlant bérbevették és azon is két darab - egyenként - 350 m2 alapterületi fóliasátrat létesítettek. 1984-től folyamatosan nagy számú csirke nevelésére kötnek termékértékesítési szerződést, amely szerint a termelő a II. r. alperes.

A felperesek a Gy-i Városi Tanácsnál 1984. július 26. napján előterjesztett kérelmükben az alperesek eltiltását kérték a csirketartástól, állítva, hogy tevékenységük olyan szag- és zajhatással jár - ez utóbbi a négy ventillátor üzemeltetése miatt -, ami zavarja őket ingatlanuk rendeltetésszerű használatában.

A Gy. Város Tanácsa VB Termelés- Ellátásfelügyeleti Osztálya az 1985. június 5. napján meghozott határozatával az I. r. alperest eltiltotta a baromfitartástól azzal az indokolással, hogy a KÖJÁL által végzett zajszint-mérés a megengedettnél magasabb értéket állapított meg, és a lakóépülettől mért védőtávolságot közegészségügyi szempontból - figyelemmel arra, hogy a sérelmezett állattartás nagyüzemi állattartásnak minősül - 50 méterben határozta meg. A B. Megyei Tanács VB Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztálya az elsőfokú államigazgatási határozatot helybenhagyta. Ez utóbbi határozatot azonban - az ügyészi óvásnak helyt adva - határozatával hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú szervet kötelezte, az óvásban foglalt szempontok alapján, új eljárás lefolytatására.

A felperesek ezt követően nyújtották be kérelmüket Gy. Város Tanácsa VB Igazgatási Osztályához, amelyben kérték a birtokháborítás tényének megállapítását, és az I. r. alperes kötelezését az állattartás meg-, szüntetésére, illetve a fóliasátor lebontására. A Városi Tanács VB Igazgatási Osztálya az 1986. május 20. napján meghozott határozatával a felperesek bejelentését elutasította azzal az indokolással, hogy a korábbi panaszuk alapján - amely ugyancsak az alperesi állattartásra vonatkozott - az államigazgatási eljárás az ügyészi óvás folytán még folyamatban van.

Ez utóbbi államigazgatási határozat megváltoztatását kérték a felperesek keresetükben, annak megállapítását igényelve, hogy az I. r. alperes sérelmükre birtokháborítást követett el. Kérték kötelezze a bíróság őt arra, hogy a szokásos mértékű baromfitartást meghaladóan szüntesse meg az állattartást, bontsa le a baromfitartást szolgáló fóliasátrat.

Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy nem ő, hanem a fia foglalkozik csirkeneveléssel, ennek ellenére a per érdemi tárgyalásába bocsátkozott. Ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy valamennyi előírást figyelembe véve járt el, mindent megtett annak érdekében, hogy a szomszédait az állatok tartásával ne zavarja.

A megismételt eljárásban a felperesek keresetüket a II. r. alperesre kiterjesztették arra tekintettel, hogy a csirkenevelésre vonatkozó szerződésben ő szerepel szerződő félként.

A városi bíróság 1988. február 29-én helyszíni szemlét tartott, ahol is a ventillátorok okozta zajra vonatkozóan a szakértő értékelhető mérést nem tudott végezni. Ezen a helyszíni szemlén rögzítette a bíróság azt az észlelését, hogy a perbeli fóliasátor a felperesek teraszától kb. 10 méterre kezdődik" továbbá azt, hogy a két ventillátor üzemelése mellett nem észlelhető zavaró mértékű zaj.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási anyag alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperesek a felperesek sérelmére birtokháborítást követtek el az ingatlanon folytatott baromfitartással. Ezért arra kötelezte az alpereseket, hogy az ingatlanukon a nagyüzemi baromfitartást 30 nap alatt szüntessék meg, és ugyanezen határidő alatt bontsák le az ott levő fóliasátrat. A városi bíróság döntését a Ptk. 100. §-ának felhívásával, a Ptk. 192. §-ának (1) bekezdésére alapította.

Az alperesek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és elutasította a felperesek keresetét. Az ítélet indokolásában kiemelte: az alperesek sem államigazgatási, sem állategészségügyi szabályt nem sértettek meg. Megállapítható, hogy a ventillátorok száma és üzemeltetése előírásszerű, tehát birtokhá-borításról vagy környezetvédelmi szabályokat sértő zajhatásról nem lehet beszélni. Ugyanígy a szaghatás vonatkozásában sem lehet olyan mértéket állítani, amely a szomszédjog szabályainak előírását sértené. A helyszíni szemle adataira utalással úgy foglalt állást, hogy esztétikai szempontból sem jelent sérelmet az, hogy a fóliasátor fekete. Végezetül kiemelte, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az alperesi tevékenységet nagyüzemi méretűnek tekintette, ugyanis a perbeli állatállomány ezt a fogalmat nem meríti ki. A helyszíni szemle adatai azt is megerősítik, hogy a perbeli ingatlanok olyan külterületi jellegű helyen fekszenek, ahol jellemző az állattartás.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.

A Ptk. 100. §-a szerint a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.

A Ptk. 188. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a birtokost birtoklásában zavarják, birtokvédelem illeti meg.