A Szegedi Ítélőtábla Pf.20777/2013/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 235. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §, 207. §, 523. §, 685. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 210. §, 213. §] Bírók: Bereczkyné dr. Lengyel Nóra, Szeghő Katalin, Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.777/2013/ 5.szám

A Szegedi Ítélőtábla a Szabó Balázs Gábor Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szabó Balázs Gábor ügyvéd) által képviselt felperesnek - a dr. Földházi Zsolt ügyvédáltal képviselt alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Szegedi Törvényszék 2013. július 2. napján kelt 23.P.20.574/2013/11. számú ítélete ellen a felperes 12. sorszám alatt benyújtott fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásában meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy a felperes 450 000 (négyszázötvenezer) Ft elsőfokú eljárási illetéket köteles megfizetni a Magyar Államnak az adóhatóság felhívására.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 150 000 (egyszázötvenezer) Ft másodfokú perköltséget.

Köteles megfizetni a felperes az állami adóhatóság külön felhívására 600 000 (hatszázezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket a Magyar Államnak.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

A felperes egyéni vállalkozóként a (F.) Zrt-vel fennállt megbízási jogviszony keretében pénzügyi üzletkötői tevékenységet végzett. Az ún. igazgatói szintet elért üzletkötőknek a megbízó havi 120 000 Ft gépkocsi-támogatást biztosított, ezért a felperes a korábban szintén a munkavégzéséhez használt Renault típusú gépjárművét a perbeli BMW 530d típusú személygépkocsira cserélte. Az autót a munkavégzés mellett személyes célra is használta. A gépkocsit a (B.) Kft. autókereskedésben választotta ki, amelyet a Renault típusú gépjárműve beszámításával készpénzes önrész befizetésével, valamint kölcsön felvételével kívánt megvásárolni. A kölcsönigényléshez tett tájékoztató ajánlat a kölcsön összegét 7 500 000 Ft-ban, a futamidőt 84 hónapban, a havi törlesztő részletek összegét 151 419 Ft-ban, az ún. mértékadó devizanemet svájci frankban, annak 2007. X. hó 16-i árfolyamát 146,86 Ft-ban, az ügyleti kamat mértékét 16,43 %-ban, a THM-et pedig 19,02 %-ban tüntette fel, azzal, hogy annak értéke nem tükrözi a hitel árfolyam- és kamatkockázatát.

- 2 -

A felek 2009. október 29. napján (kölcsönszerződés száma). számmal jelölt kölcsönszerződést kötöttek a tájékoztató ajánlatban írtakkal egyező tartalommal, a kamat százalékos értékét azonban nem jelölték meg, az összes törlesztő részlet összegét pedig 12 719 196 Ft-ban határozták meg. Az "egyedi" szerződésben rögzítették, miszerint annak aláírásával a felperes kijelentette, hogy az egyedi kölcsönszerződés hátoldalán lévő üzletszabályzatban foglaltakat megismerte, megértette, és azokat annak aláírásával magára nézve kötelezőnek ismerte el.

A szerződéshez kapcsolódó (üzletszabályzat megjelölése). megjelölésű üzletszabályzat perben irányadó rendelkezései a következők:

"I/15. Törlesztő részlet: Az egyedi kölcsönszerződésben meghatározott esedékességekhez tartozó tőke-, valamint kamattörlesztési kötelezettségek együttes összege.'

"I/18.c. Mértékadó kamatláb: Amennyiben a mértékadó devizanem egyéb, úgy a mértékadó kamatláb a londoni bankközi piacon a mértékadó devizanemben 3 havi időtartamra jegyzett, a Reuters Monitor megfelelő oldalán naponta közzétett kínálati referencia kamatláb (3 havi LONDON InterBank Offered Rate-LIBOR).'

"I/27. Teljes hiteldíjmutató (THM): A THM a különböző ajánlatok összehasonlítására, az ügyfél megfelelő tájékoztatására szolgál. Számítása során a pénzügyi intézménynek a hitellel kapcsolatos - kamaton túli egyéb - költségeket is be kell számítania, ezért az ügylet tényleges terheit mutatja százalékos formában. ... A teljes hiteldíjmutató az egyedi kölcsönszerződés létrejöttekor meghatározott hitelminősítési díjat, valamint kamatot foglalja magában annak figyelembevételével, hogy a felek a kölcsönfolyósítás időpontjának a tervezett átadás dátumát megelőző 15. naptári napot tekintik...".

Az I/26. pont a hitelminősítési díjról, a V/3. pont a szerződésmódosítási díjról rendelkezik.

A felperes módosított keresetében elsődlegesen a kölcsönszerződés egésze semmisségének megállapítását kérte jogszabályba ütközés címén. Állította, hogy fogyasztói kölcsönszerződést kötött az alperessel, amely nem tartalmazza a Hpt. 213. § (1) bekezdés c) és d) pontjaiban előírt kötelező tartalmi elemeket (az induló ügyleti kamat, az árfolyamrés mint költség feltüntetése, a hiteldíj módosításának részletes meghatározása), emellett a kamat feltüntetésének hiányában a Hpt. 210. § (2) bekezdésében írtaknak sem felel meg.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperes egyéni vállalkozóként vette fel a kölcsönt, a hitelkérelméhez csatolta vállalkozási igazolványát, erre tekintettel a szerződés fogyasztóinak nem minősül, a sérelmezett feltételeket pedig a felperes nem támadta meg az erre nyitva álló egyéves határidőn belül. Hangsúlyozta, a perbeli szerződés a PSZÁF és a bírói gyakorlat által is elismert, jogszabály által nem tiltott ún. deviza alapú, változó kamatozású kölcsönszerződés.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 38 000 Ft perköltséget, továbbá az államnak 36 000 Ft feljegyzett eljárási illetéket. Mindenekelőtt az alperes ellenkérelme alapján

- 3 -

Pf.II.20.777/2013/ 5.szám

vizsgálta, hogy a perbeli szerződés fogyasztói szerződésnek minősül-e. Rámutatott, a felperes a (F.) Zrt-vel fennálló megbízási jogviszonya keretében ellátott üzletkötői, azaz szakmai tevékenysége keretén belül kötötte meg a perbeli szerződést. Tevékenységéhez nélkülözhetetlen volt a személygépkocsi léte, maga adta elő, hogy a Renault gépkocsiját is döntően e tevékenységéhez használta. Kiemelte, nyilatkozata szerint a gépkocsicseréhez az jelentette a motivációt, hogy a felperes részére megbízója havi 120 000 Ft összegű gépjármű- támogatást nyújtott. E támogatás léte és felhasználása egyértelműen a szakmai üzletszerű tevékenység körébe vonja a szerződés megkötését, olyan adat pedig nem merült fel, amely szerint a támogatás hiányában a felperes korábbi gépjárművét a perbelire cserélte volna. Hangsúlyozta, a Hpt. felperes által hivatkozott 213. §-a a fogyasztási kölcsönökre vonatkozik, mint ahogyan a 18/1999. (II.05.) Korm. rendelet is a fogyasztóval kötött szerződések tisztességtelenségére vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, így ezek alkalmazhatóságára a jelen perben nem látott lehetőséget. Kiemelte, a Ptk. 209/A. §-a az általános szerződési feltételek, illetve egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételek tisztességtelenségét csak a fogyasztói szerződések esetében minősíti semmisnek. Miután a felperes nem minősül fogyasztónak, az általa kötött szerződés pedig nem fogyasztói, legfeljebb megtámadási jogát gyakorolhatta volna a Ptk. 209/A. § (1) bekezdése alapján. Ez pedig nem történt meg a jogszabályban írt határidőn belül.