3155/2021. (IV. 22.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.II.20.959/2020/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Karsai Dániel András ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amelyben a Kúria Pfv.II.20.959/2020/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és annak - a Fővárosi Törvényszék 50.Pkf.633.407/2020/5. számú és a Pesti Központi Kerületi Bíróság 28.Pk.500.051/2020/40. számú végzésére kiterjedő hatállyal történő - megsemmisítését kérte az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmére hivatkozással.

[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege szerint az indítványozó (anya) külföldön kötött házasságából 2017-ben gyermeke született. Az apa hozzájárulásával 2019. március-augusztus között Magyarországon tartózkodott a gyermekkel, ahol munkát is vállalt, és a gyermeket bölcsődébe íratta. A család 2019. augusztus 28-án együtt tért vissza Mexikóba. 2019 szeptemberében a szülők között konfliktus alakult ki, a rendőrség elrendelte az apa távoltartását és az anyát feljogosította az utolsó közös házastársi lakás kizárólagos használatára (e határozatokat az indítványozó bejelentésére, illetve kérelmére 2019 decemberében visszavonták). A bíróság ideiglenes intézkedéssel az anyát jogosította fel a gyermek gondozására, aki gyermektartásdíjra is jogosult volt. 2019. október 7-én hatályosult döntésével a bíróság védelmi intézkedésként megtiltotta a gyermek elvitelét a városból, október 10-én azonban az anya az apa tudta és hozzájárulása nélkül a gyermekkel Magyarországra utazott.

[3] Az apa kérelmére eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság 28.Pk.500.051/2020/40. számú végzésében azt állapította meg, hogy a gyermek szokásos tartózkodási helye Mexikó volt, a család életvitelszerűen ott élt. A féléves magyarországi tartózkodás az előzetes tervek szerint is időleges volt, az anya és a gyermek retúrjeggyel érkeztek, és később a gyermekelhelyezési eljárás is külföldön indult. Az ideiglenes elhelyezésről szóló bírósági döntés csak a gondozás jogát biztosította az anyának, de nem érintette a szülői felügyelet kérdését. Erre, illetve a gyermek elvitelét megtiltó bírósági döntésre tekintettel a gyermek Magyarországra hozatala jogellenes volt. A bíróság azonban a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló, Hágában 1980. évi október 25. napján kelt szerződés (kihirdette: 1986. évi 14. törvényerejű rendelet; a továbbiakban: Hágai Egyezmény) 13. cikk b) pontja alapján nem rendelte el a gyermek visszavitelét. A végzés arra hivatkozott, hogy Mexikóban az anya (és a gyermek) kiszolgáltatott helyzetbe kerülne, illetve arra, hogy a jogellenes elvitel miatt az anyával szemben a gyermek tőle való elszakítását eredményezhető eljárás indítható, ami hátrányos befejezés esetén a gyermek érdekével ellentétes.

[4] A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék 50.Pkf.633.407/2020/5. számú végzésével az elsőfokú döntést megváltoztatta, és kötelezte az indítványozót, hogy a gyermeket vigye vissza Mexikóba, a szokásos tartózkodási helyére. A bíróság a kiszolgáltatott helyzet bizonyítottságát nem találta alaposnak, megállapította továbbá, hogy a szankció alkalmazása az apa nyilatkozata alapján nem valószínűsíthető.

[5] A felülvizsgálati jogkörben eljáró Kúria a másodfokú döntést - a visszavitel időpontjának módosításával - hatályában fenntartotta. Végzése szerint a Hágai Egyezmény 13. cikk b) pontja esetében kizárólag a gyermek érdekkörében felmerülő egyedi körülmények indokolhatják a visszavitel megtagadását akkor, ha a főszabály alkalmazása olyan súlyos jogsérelemmel járna a gyermekre nézve, hogy nincs indoka a megsértett szülői felügyelet azonnali helyreállításának. A Kúria megállapította, hogy a felek egymás közötti kapcsolata a visszavitel megtagadásának körülményei körében csak akkor értékelhető, ha az esetleges konfliktus a gyermek testi-lelki károsodásához vezethet, azonban ilyen, a gyermekre kiható körülmény nem volt megállapítható. Az anya spanyol nyelven beszél, az ország egyetemén felsőfokú végzettséget szerzett, érdekérvényesítő képessége magas szintű. A peradatok szerint a gyermek aktuális ellátásának anyagi feltételei biztosítottak. Az apa munkaviszonya esetleges megszűnésének a lehetősége nem alapozhatja meg a visszavitel megtagadását, mert egy jövőbeli feltételes, tehát bizonytalan esemény döntés alapjául nem szolgálhat. A lakhatás ellehetetlenülése az anya javára nem értékelhető, mert a mexikói bíróság feljogosította őt a lakáshasználatra, amely saját jognyilatkozata alapján vált hatálytalanná. A mexikói közbiztonságnak és az egészségügyi ellátásnak a jogvita eldöntése szempontjából nincs jelentősége, mert a felek közösen döntöttek arról, hogy Mexikóban élnek, és életterüket ott kialakították. A gyermek életkora a visszavitel megtagadását önmagában nem alapozza meg. A visszavitel nem jár automatikusan együtt a gondozó szülő és a gyermek elszakításával, a mexikói bíróság feljogosította az anyát a gyermek gondozására. Az adott ügyben a gyermek érdekében álló, elvitelt megalapozó kivételes körülmény nem azonosítható: az anya a hatóságoktól azonnali segítséget kapott, az intézkedések a gyermek érdekét maradéktalanul figyelembe vették, nem állt fenn olyan helyzet, hogy a gyermek érdekében kizárólag a tartózkodási hely államának elhagyása állhatott. A szankcióra hivatkozás mint a jogellenes magatartás jogkövetkezménye (tehát a visszaviteli kötelezettség) alóli kimentési ok általános elfogadása a Hágai Egyezmény kiüresedéséhez vezetne, és a 13. cikk b) pontja szerinti gyermeki érdekkel sem egyeztethető össze.

[6] 2. Az indítványozó ezt követően előterjesztett alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy véleménye szerint a bíróságok nem kerültek olyan helyzetbe, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogra tekintettel megfelelően tudták volna értékelni a gyermek érdekeit, mert elmulasztották beszerezni azokat az információkat, amelyek ezt lehetővé tették volna, a bizonyítás hiányos volt: a Hágai Egyezmény 12. cikkére hivatkozással nem került sor környezettanulmány beszerzésére, a gyermek meghallgatását életkora miatt mellőzték, viszont nem folytattak le olyan más bizonyítást, amely a gyermek érdekeit kellő mértékben feltárta volna. A gyermek szokásos tartózkodási helye nem Mexikóban volt, az erre vonatkozó megállapítás - amely nem vette kellő mértékben figyelembe a gyermek életkorát, és azt, hogy alacsony életkor esetében alapvetően az anya szociális és családi környezetbe való beilleszkedését kell értékelni - megalapozatlan. Továbbá a bíróságok a Hágai Egyezmény 13. cikk b) pontja szerinti feltételeket is tévesen mérlegelték, nem vizsgálták, hogy a gyermek visszavitele milyen pszichés vagy testi következményekkel járna, a gyermek lakhatása, ellátása stb. körében lényegében csak az apa szóbeli nyilatkozataira alapították a döntést.

[7] Összefoglalva az indítványozó úgy véli, a bíróságok megsértették a tisztességes eljáráshoz való jogát, mivel elmulasztották indokolási kötelezettségüket, az indítványozó bizonyítását ellehetetlenítették és hivatalból sem folytattak le bizonyítást a gyermek érdekeinek feltárására.

[8] Az indítványozó nem állította az Alaptörvény XVI. cikkének a sérelmét, de kérelme szerint indokoltnak tartaná annak hivatalból történő vizsgálatát, hogy a tisztességes eljárást érintő hiányosságok miatt sérülte ez az alaptörvényi rendelkezés.

[9] 2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megvizsgálva a befogadhatóság feltételeit, jelen ügyben a következőket lehetett megállapítani.

[10] 2.1. Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben érkezett: a Kúria végzését az elektronikus letöltési igazolás szerint 2020. november 4-én vette kézhez az indítványozó jogi képviselője, a panaszt pedig 2020. december 4-én nyújtották be. Az indítványozó a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette, alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, és a folyamatban volt nemperes eljárás kérelmezettjeként érintettnek minősül. A jogi képviselő meghatalmazását csatolták. Az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmét állítja.

[11] Az indítvány a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeit egyebekben teljesíti: a) tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); b) az eljárás megindításának indokait (az indítványozó szerint a gyermek visszavitelét alaptörvény-ellenesen lefolytatott eljárásban rendelték el); c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírósági döntést (a Kúria Pfv.II.20.959/2020/5. számú végzése); d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése]; e) indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírósági döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével, valamint f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria végzésének alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt az alsóbb fokú bírósági végzésekre kiterjedő hatállyal.

[12] 2.2. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. E két feltétel alternatív jellegű, bármelyik fennállása megalapozza a panasz befogadhatóságát.

[13] Az Abtv. 29. §-ában írt első feltételt illetően az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlata van a szóban forgó alaptörvényi rendelkezés - az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése - tartalmát érintően generálisan és a gyermek jogellenes külföldre vitele tárgyában folytatott eljárások tekintetében is [például: 3375/2018. (XII. 5.) AB határozat; 3216/2020. (VI. 19.) AB határozat]. Jelen alkotmányjogi panasz ehhez képest nem vet fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná.

[14] Ami a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kérdését illeti, mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja (erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]). Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során is az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. "A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga [...] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. [...] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]-[15])

[15] A jelen ügyben eljáró bíróságok indokolásukban az indítványozó minden felvetésére reagáltak, részletesen bemutatták, miért volt a kérelmezett anya (az indítványozó) cselekménye jogellenes, illetve azt is, hogy milyen indokok mentén nem látták alkalmazhatónak a Hágai Egyezmény 13. cikk b) pontjában rögzített kivételszabályt. A mérlegelés eredményének a vitatásán keresztül az indokolt bírói döntéshez való jog sérelme nem vethető fel.

[16] Az indítványozónak a bizonyítási eljárást érintő felvetésével kapcsolatban az Alkotmánybíróság a következőkre utal. Egy, a jelen ügyhöz hasonló, korábbi ügy kapcsán, amelyben azt sérelmezték, hogy a "bíróságok nem folytattak le a lehető legszélesebb körű bizonyítást", az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a bíróságok a szabad bizonyítás elve alapján járnak el, és a bíróságok "mérlegelési jogkörébe - bizonyítandó tények, bizonyítási eszközök igénybevétele - tartozó döntések" felülbírálatára az Alkotmánybíróságnak nincs lehetősége (3290/2019. (XI. 5.) AB végzés, Indokolás [17]). Továbbá az "Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás követelményéből a bíróságoknak az a kötelezettsége fakad, hogy a gyermek érdekeit a lehető legszélesebb körben tárják fel és ehhez a gyermek jogellenes elvitele ügyében folytatott eljárásban az összes lehetséges, a felek által felajánlott bizonyítási eszközt igénybe vegyék annak érdekében, hogy a kiskorú gyermek kiemelten védett érdekeit nyilvánvalóan és egyértelműen megállapíthatóvá tegye a bíróság számára" (3216/2020. (VI. 19.) AB határozat, Indokolás [39]). Mindazonáltal "a tisztességes eljáráshoz való jog tekintetében az alkotmányossági vizsgálat csak arra korlátozódik, hogy a bizonyítási kötelezettségüknek a bíróságok eleget tettek-e, azt azonban nem vizsgálja az Alkotmánybíróság - tekintettel arra, hogy nem jár el negyedfokú bíróságként, hogy a levont következtetések szakjogilag helyesek-e" (3216/2020. (VI. 19.) AB határozat, Indokolás [40]).

[17] Az Alkotmánybíróság a fent idézett döntések alapján ebben az ügyben sem juthat más következtetésre, mint arra, hogy az indítványozó által felvetett bizonyítási kérdést illetően nincs lehetősége az egyébként megindokolt bírósági döntés felülbírálatára. A bíróságok a "felek személyes nyilatkozatai, valamint a becsatolt iratok, beszerzett törvénybizonyítvány alapján" (Pesti Központi Kerületi Bíróság 28.Pk.500.051/2020/40. számú végzése, Indokolás [33]) részletesen megvizsgálták a szokásos tartózkodási hely és az elvitel jogellenességének a kérdését. Továbbá kellő alapossággal és körültekintéssel, minden részletre kiterjedően vizsgálták meg a Hágai Egyezmény 13. cikk b) pontja alapján azt is, hogy a visszavitel a gyermeket testi vagy lelki károsodásnak tenné-e ki vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene-e számára. A bíróságok megjelölték, hogy milyen bizonyítékokra alapították következetéseiket, az indítványozó pedig nem hivatkozott arra, hogy egy általa felajánlott bizonyítási eszköz igénybe vételét elutasították volna. A tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét nem eredményezi az a körülmény, hogy az eljárás egyik résztvevője szerint a bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokból téves következtetést vontak le. Az, hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírósági döntést megalapozatlannak és magára nézve sérelmesnek tartja, nem tekinthető az eljárás tisztességessége követelményrendszerén belül értékelhető alkotmányossági kérdésnek.

[18] Összefoglalva: az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet az Alaptörvény felhívott rendelkezésével összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni, és amely ezért az indítvány érdemi vizsgálatát indokolná.

[19] 3. A fentiek szerint az alkotmányjogi panasz nem teljesíti az Abtv. 29. §-ban írt befogadási kritériumokat, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2021. március 23.

Dr. Szalay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró helyett

Dr. Szalay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó előadó alkotmánybíró helyett

Dr. Szalay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Salamon László alkotmánybíró helyett

Dr. Szalay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szabó Marcel alkotmánybíró helyett

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2087/2020.