BH 2004.9.379 A csődegyezségben annak figyelmen kívül hagyása, hogy az egyezséghez hozzá nem járuló hitelező követelését kezességvállalás biztosította, nem tekinthető reá nézve kedvezőtlenebb elbírálásnak, ezért az egyezség nem ütközik jogszabályba [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 19. § (4)-(5) bek.; Ptk. 200. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét - amely annak megállapítására irányult, hogy az 1999. október 8-án létrejött hitelezői csődegyezség az 1991. évi IL. tv. 19. §-ának (5) bekezdésében foglaltakba, valamint a Ptk. 202. §-ába ütközik, ezért semmis és az eredeti állapotot kell helyreállítani - elutasította. Tényként állapította meg, hogy a peres felek között 1996. december 6-án létrejött rulirozó deviza kölcsönszerződés alapján a felperes 2 920 000 DEM-et hitelt nyújtott az alperesnek 1997. november 30-ai lejáratra. Az alperes szerződéses kötelezettségének a biztosítékaként a tulajdonában álló ingatlanra bejegyzett jelzálogjog mellett további biztosítékként szolgált az M. H. Kft. készfizető kezességvállalása.

Az alperes 1998. április 8-án csődeljárás lefolytatása iránt benyújtott kérelmére megindult csődeljárásban az 1999. október 8. napján tartott csődegyezségi tárgyaláson a hitelezői követelések jogosultjainak több mint a fele jelen volt és csődegyezséget kötöttek. Eszerint minden hitelező a csődegyezség napjával a kamatot elengedte, az alperes pedig vállalta a 125 millió forint névértékű üzletrészé­nek az átruházását - egyéb hitelezők között a felperesre is - a tőketartozás arányában. Az alperes a csődegyezségben foglaltakat teljesítette. Ezután a bíróság végzésével az alperes elleni csődeljárást befejezetté nyilvánította. E végzést a felperes által bejelentett fellebbezés folytán a másodfokú bíróság helybenhagyta. Megállapította, hogy a csődegyezség tartalmazta a jogszabályban előírt követeléseket és az megfelelt a módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 20. § (1) bekezdés a) és b) pontjaiban foglaltaknak.

Ezt a végzést a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság felülvizsgálta és hatályában fenntartotta. Megállapította, hogy a csődeljárást befejezetté nyilvánító végzés nem sért jogszabályt, az megfelel a Cstv. 19. §-ának (5) bekezdésében foglaltaknak. A felperes érvelését - amely szerint a készfizető kezességgel biztosított követelés értékesebb, ennek alapján a felperes részére az üzletrészből magasabb arányú kielégítési alapot kellett volna kapnia - nem fogadta el, mert a felperes ezen állításának nincs jogszabályi alapja. A készfizető kezesség nem teremt jogalapot arra, hogy a biztosítékkal rendelkező hitelezői követelést a megállapodástól eltérő, magasabb értéken vegyék figyelembe. Így tévesen állította a felperes, hogy a készfizető kezesség, mint "többlet-érték" figyelembevétele nélkül kötött csődegyezség a csődegyezség megkötésében részt nem vevő felperes számára kedvezőtlenebb feltételeket állapít meg az egyezséghez hozzájáruló hitelezőkkel szemben.

Az elsőfokú bíróság utalva a fenti felülvizsgálati eljárásban hozott végzés indokolásában foglaltakra, nem találta megalapozottnak a felperesnek a csődegyezség semmisségével kapcsolatos álláspontját, mert sem a Cstv. 19. § (5) bekezdése, sem a Ptk. 274. § (1) bekezdése nem teremt ahhoz alapot, hogy a biztosítékkal rendelkező hitelezői követelés a megállapodástól eltérő magasabb értékben kerüljön a csődegyezségben figyelembevételre. A felperesre a csődegyezség ugyanazokat a feltételeket tartalmazta, mint más azonos kategóriába tartozó hitelezőkkel szemben.

Nem találta alaposnak az elsőfokú bíróság a felperesnek a Ptk. 202. §-ában foglaltakra alapított kereseti kérelmét sem, mert a felperes nem bizonyította, hogy a csődegyezség létrejöttekor a felperes helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötöttek volna ki.

Ez ellen az ítélet ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a kereseti kérelmének megfelelő ítéleti döntést kért. Továbbra is fenntartotta azt az álláspontját, hogy a csődegyezség jogszabályba - a Cstv. 19. §-ának (5) bekezdésébe - ütközik, ezért a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis. A csődegyezség a felperes akarata ellenére jött létre és a felperesnek az alperessel szembeni csődegyezséggel megerősített követelését túlnyomó részben megszüntette, s azt értéktelen üzletrész átruházással teljesítette. A csődegyezség kedvezőtlenebb feltételt állapított meg a felperes terhére, mert a kezes kötelezettségvállalásának terjedelmét megváltoztatta, a kezesi felelősséget megszüntette. Az alperes a kisebbségi helyzetű fél helyzetét kihasználva kötötte meg a csődegyezséget, a felperes helyzetét kihasználva feltűnően aránytalan előnyben részesült, amikor 185 millió forint pénztartozásával szemben 50 millió forint névértékű társasági üzletrésszel teljesített. Ezt a tényt a két összeg közötti különbözet bizonyítja.