BH+ 2001.5.216 I. A végrendeletet megtámadhatja, aki annak érvénytelensége esetén az örökhagyó korábbi végrendelete értelmében kötelmi hagyományra jogosult [Ptk. 653. § (1) bek.]

II. A végrendelet érvénytelenségére az alperes kifogásként is hivatkozhat [Ptk. 629. § (1) bek., 653. § (1) bek.]

Az 1997. április 28-án végrendelet hátrahagyásával elhunyt M. I. örökhagyó S.-ban 1997. március 6-án kelt írásbeli magánvégrendeletében általános örökösévé az alperest tette, annak meghagyásával, hogy temetéséről is ő gondoskodjék.

A hagyatéki eljárásban a felperes az örökhagyó korábbi végrendeletére hivatkozva a hagyaték részére való átadását kérte, a későbbi végrendelet érvényességét vitatta, ezen túlmenően hagyatéki hitelezői igényt is előterjesztett. A hagyatéki eljárás során a közjegyző az örökhagyó nem vitás hagyatékát az 1997. március 6-án kelt végrendelet alapján, ideiglenes hatállyal az alperes részére adta át.

A perben a felperes a végrendeleti örökös közreműködésére alapítottan az alperes javára szóló juttatás érvénytelenségének megállapítását kérte, és hagyatéki hitelezői igényt is érvényesített. Perbeli legitimációját az örökhagyó korábban készült - javára szóló - végrendeletére alapította. E végrendeletet a peres eljárás során az alperes csatolta: a végrendeleten az 1994. június 15-i dátum szerepel, egy lapból, két oldalból áll, az első oldalon az örökhagyó aláírása is szerepel, örökösként a perben nem álló P. L.-nét (az alperes anyósát) nevezi meg. A végrendelet második oldalán pedig - eltérő kézírással - az szerepel, hogy "ha P. L.-né a házat eladja, úgy rendelkezem, hogy fele házrészt ossza meg B. és A. között, mert ők jöttek hozzám a legtöbbet". A perben az alperes e végrendelet érvénytelenségére hivatkozott azon az alapon, hogy az nem tartalmazza a végintézkedés helyét, nem az örökhagyó írta és a juttatás feltételtől függ; emiatt vitatta a felperes perbeli legitimációját is.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltségben marasztalta annak megállapítása mellett, hogy a le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélet indokolása szerint a felperes a korábbi végrendelet második oldalán lévő érvénytelen végrendeleti intézkedés folytán feltételtől függő kötelmi hagyományos. Ily módon a felperes nem tekinthető örökösnek, és nem állapítható meg az sem, hogy tehertől mentesülne, ezért a Ptk. 653. §-a alapján a későbbi végrendelet érvénytelenségére és hatálytalanságára sem hivatkozhat. A hagyatéki hitelezői igényt pedig mint alaptalant utasította el.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett az ítélet megváltoztatása, a keresetének való helyt adás iránt.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította, hogy a S.-ban, 1997. március 6-án kelt, az örökhagyó által készített és az alperes javára végintézkedést tartalmazó írásbeli magánvégrendelet érvénytelen, és az alperest 20.000 forint együttes első és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.

Az ítélet indokolása szerint a pernek az 1994. június 15-én kelt írásbeli magánvégrendelet érvénytelenségének megállapítása nem volt tárgya, annak érvénytelenségét ítélet sem mondta ki. A perben támadott 1997-ben kelt írásbeli magánvégrendelet érvénytelensége esetén tehát az 1994. június 15-én kelt írásbeli magánvégrendelet alapján a felperes örökösi minősége fennáll, de a felperes hagyatéki hitelezői igénye is lehetőséget biztosít a Ptk. 653. §-a alapján az utóbb kelt végrendelet érvénytelensége megállapítása iránti perlésre. Ezért a felperes perbeli legitimációja tekintetében kétely sem merül fel.

Az elsőfokú bíróság által foganatosított bizonyítás alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy a későbbi végrendeletet a kórházi ápolás ideje alatt az alperes diktálta az örökhagyónak. Ezért e végrendelet az alperes közreműködésére figyelemmel a Ptk. 632. §-ának (1) bekezdése alapján érvénytelen. A felperes hagyatéki hitelezői igénye körében pedig a pert időelőttiség okából külön végzéssel megszüntette.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet: a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet megalapozatlan, és a Pp. 3. §-a (1) és (2) bekezdésében foglaltakat sérti. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság állapította meg helyesen azt, hogy a felperesnek perbeli legitimációja nincs. Hivatkozott arra, hogy a felperes a perben szerzett tudomást a másik végrendeletről, de ebben örökösnek nem tekinthető. Tévesen állapította meg a jogerős ítélet azt is, hogy a későbbi végrendeletet az alperes diktálta, e tényt ugyanis az alperes nem ismerte el. Tévesen alapította a jogerős ítélet a tényállást V-né tanúvallomására azért is, mert a tanú a kórházban sem volt, míg a perben kihallgatott K. I.-né tanú vallomása azért nem fogadható el, mert elfogult és az örökhagyónak adósa volt.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.