A Kúria Pfv.20712/2015/4. számú precedensképes határozata végrendelet érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 629. §, 650. §] Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Kiss Gábor, Orosz Árpád

A határozat elvi tartalma:

A végrendelet keltezésének téves megjelölése nem vonja maga után a végrendelet érvénytelenségét; csak a valóságos adatok bizonyítása előtt nyitja meg az utat.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.I.20.712/2015/4.szám

A Kúria a dr. Szirtes Edit ügyvéd által képviselt I. rendű, II. rendű felpereseknek a dr. Kertész Dóra ügyvéd által képviselt I. rendű, II. rendű alperesek ellen végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt a Fővárosi Törvényszéken 10.P.26.347/2007. számon folyamatba tett perében a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.21.432/2013/12. számú jogerős részítélete ellen a felperesek által a 10.P.24.991/2014/6. számon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson meghozta az alábbi

r é s z í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.21.432/2013/12. számú jogerős részítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felpereseket, hogy személyenként fizessenek meg az I. rendű alperesnek 15 nap alatt 10.000 (Tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 70.000 (Hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

A részítélet ellen nincs helye felülvizsgálatnak.

I n d o k o l á s

A felperesek módosított keresetükben elsődlegesen V. M.-né, született T. M. örökhagyó B.-n 2001. február 22-én, továbbá a B.-n 2001. október 1-jén kelt írásbeli magánvégrendeletei érvénytelenségének megállapítását kérték. Érvénytelenségi okként arra hivatkoztak, hogy a két végrendeleten a keltezések tévesen vannak megjelölve, azok 2003. október 19-e után keletkeztek, amikor az örökhagyó cselekvőképtelen állapota miatt végintézkedési képességgel nem rendelkezett.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték, érvénytelenségi ok fennállásának hiányában.

Az elsőfokú bíróság részítéletet hozott, amellyel a felperesek keresetét elutasította.

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesek és az I. rendű alperes apai ágon féltestvérek, nagyanyjuk V. M.-né, született T. M. (örökhagyó) az 1996. január 16-án kelt végrendeletében általános örököséül a fiát, - a felperesek és az I. rendű alperes apját - V. M.-t jelölte meg. 2000. november 29-én az örökhagyó az I. rendű alperessel mint eltartóval közjegyzői okiratba foglalt tartási szerződést kötött, amelyben az I. rendű alperes kötelezettséget vállalt az örökhagyó tartására, ápolására, gondozására; ennek fejében az örökhagyó a perbeli ingatlanának tulajdonjogát holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten az I. rendű alperesre ruházta át. A tulajdonjogban bekövetkezett változás, valamint az örökhagyó holtig tartó haszonélvezeti joga és a tartási jog az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztetett. A következő napon, november 30-án az örökhagyó írásban a fia javára tett 1996. január 16-i végrendeletét visszavonta azzal, hogy helyette a 2000. november 29. napján kötött tartási szerződést ismeri el érvényesnek.

Az örökhagyó ezt követően a 2001. február 22-én tett írásbeli magánvégrendeletében minden ingó és ingatlan vagyonát unokájára - a jelen per I. rendű alperesére - hagyta, kijelentette, hogy e végrendelettel visszavontnak tekinti minden korábbi végrendeletét.

A felpereseknek és az örökhagyó fiának a 2001. március 19-én a tartási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt előterjesztett keresetét az elsőfokú bíróság elutasította, amelyet a fellebbezés folytán eljárt Fővárosi Bíróság 2004. szeptember 1-jén jogerőre emelkedett ítéletével helybenhagyott.

Az örökhagyó 2001. október 1-jén újabb írásbeli magánvégrendeletet tett az I. rendű alperes javára azzal, hogy végrendeletével visszavontnak tekint minden korábban tett végrendeletet.

Az örökhagyót 2002. március 22-től 27-ig kórházban kezelték, orvosi dokumentációja szerint pszichés probléma nála nem merült fel; pszichiátriai vizsgálatára nem került sor a háziorvosi karton szerint sem.

Az örökhagyó 2003 októbere óta az I. rendű alperessel és családjával élt 2006. február 21-én bekövetkezett haláláig. A 2003. október 27-én kezdeményezett eljárás eredményeként a bíróság a 2004. május 20-án jogerőre emelkedett ítéletével az örökhagyót cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte.

A felperesek és az I. rendű alperes apja a tartási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt - újabb semmisségi okra hivatkozással - 2005. augusztus 19-én ismételten pert indított az örökhagyó és az I. rendű alperes ellen. Ez az eljárás az örökhagyó halála miatt félbeszakadt.

Az örökhagyó fia 2006. október 26-án a felperesekkel öröklési szerződést kötött.

A hagyatéki eljárásban a V. M.-né örökhagyó és fia - mint II. rendű örökhagyó - hagyatéki ügyei egyesítésre kerültek és az öröklési vitára tekintettel a közjegyző az örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatállyal végrendeleti öröklés címén a 2001. február 22-én kelt végrendelet alapján az I. rendű alperesnek, a II. rendű örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatállyal a 2006. október 26-án kelt öröklési szerződés alapján a felpereseknek adta át. Az I. rendű alperes a hagyatéki eljárásban az örökhagyó 2001. február 22-én tett írásbeli magánvégrendelete alapján tartott igényt a hagyatékra.

Az elsőfokú bíróság részítéletének indokolása szerint az érvénytelenségi ok fennállásának bizonyítása a Pp. 164.§ (1) bekezdése alapján a felpereseket terhelte. A bizonyítási eljárás során tanúkat hallgatott ki, köztük az egyik végrendeleti tanút - M. L.-t - aki két végrendeletet írt alá tanúként. A másik végrendeleti tanú - W. J. - az eljárás során elhunyt. Házastársának vallomása szerint az örökhagyó akarata arra irányult, hogy vagyonát unokája, az I. rendű alperes örökölje. Az eljárás során szakértői bizonyítás keretén belül a felek által elfogadott okmányszakértői vélemény szerint a vitatott végrendeletet egy nyomtatási lépésben állították elő, azokon összeszerkesztésre, technikai hamisításra, manipulációra utaló elváltozás nem mutatható ki, az aláírások elhelyezkedése, a szerkesztési mód nem utal arra, hogy azokat biankóban aláírt papírra készítették, de ezt írás- és okmányszakértői módszerrel kizárni nem lehet. N. E. igazságügyi írásszakértő véleménye szerint a gépelt szöveg és az aláírás keletkezésének egyidejűsége a jelenleg rendelkezésre álló módszerekkel nem állapítható meg, és az sem, hogy a végrendeletek az iratokon keltezésként feltüntetett időpontban készültek-e. Az alperesek megbízása alapján eljárt V. I. okmányszakértői véleményében szintén megállapította, hogy a tudomány mai állása szerint egzakt módon nem állapítható meg, hogy a végrendelet szöveges részei és a névaláírások azonos, vagy különböző időpontokban készültek-e. A vegyészszakértői vélemény szerint a nyomtatott szöveg és az aláírások keletkezési ideje vegyészszakértői módszerrel nem állapítható meg.

A perben beszerzett és a felek által elfogadott igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint 2001. február 22-én és 2001. október 1-jén az örökhagyó ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezett.