A Debreceni Ítélőtábla Bf.385/2013/12. számú határozata emberölés bűntette (NYERESÉGVÁGYBÓL elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 37. §, 83. §, 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 371. §, 381. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Háger Tamás

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.385/2013/12.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2013. szeptember 5. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

végzést:

A nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt I.rendű vádlott ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2013. február 28. napján kihirdetett 7.B.385/2012/13. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az emberölés bűntette kísérletének törvényhelye a Btk. 166. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés b) pontja, valamint a fegyházbüntetésnél a főbüntetésre utalást mellőzi.

A másodfokú eljárásban 3810 (háromezer-nyolcszáztíz) Ft - a vádlottat terhelő - bűnügyi költség merült fel.

Indokolás:

A Debreceni Törvényszék az első fokú ítéletében a Zalaegerszegi Városi Bíróság 3.Fk.489/2010/28. számú ítéletével többrendbeli lopás vétsége miatt alkalmazott 1 év, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság 6.Fk.24.417/2010/116-VIII. számú ítéletével bűnsegédként elkövetett lopás vétsége miatt alkalmazott 1 év próbára bocsátás megszüntetése mellett a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete (Btk. 166. § (2) bekezdés b) pont) miatt halmazati büntetésül 13 év fegyházra, mint főbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A vádlottal szemben 30.000 Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el, határozott a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen a vádlott és a védő enyhébb minősítés, rablás és életveszélyt okozó testi sértés megállapítása, valamint a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést. Az ügyész nem élt jogorvoslattal.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.207/2013/1-II. számú átiratában az ítélet részbeni megváltoztatását, a bűncselekmény megnevezésének pontosítását, a fegyházbüntetésnél a főbüntetésre utalás mellőzését, egyebekben a határozat helybenhagyását indítványozta.

A vádlott a másodfokú eljárásban fellebbezését írásban részletesen indokolta (másodfokú iratok: 11.sz.), melyben nem vitatta a bűncselekmény elkövetését, de előadta, hogy nem olyan módon követte azt el, mint ahogy az ítéletben szerepel. Hivatkozott továbbá arra, hogy a nyomozó hatóság pressziójára, a rendőrség által megfogalmazottak szerint tett beismerő vallomást. Utalt továbbá csökkent szellemi képességére és arra, hogy gyámság alá helyezték. A nyilvános ülés elnapolása mellett ezen túlmenően más elmeorvos szakértő kirendelésére tett indítványt.

A nyilvános ülésen az ügyész az átiratában foglaltakat fenntartva az ítélet részbeni megváltoztatását, egyéb részekben helybenhagyását indítványozta.

A védő az enyhébb minősítést célzó védelmi jogorvoslatot szintén fenntartotta. Érvelése szerint a vádlott terhére az ölési szándék még eshetőleges formában sem állapítható meg, a sértett bántalmazásában megnyilvánuló cselekvőség csak az életveszélyt okozó testi sértés kísérletét valósíthatta meg. Ezen túlmenően a büntetés enyhítésére tett indítványt.

A vádlott és a védő fellebbezése nem alapos.

A bejelentett védelmi perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. A törvényben előírt teljes revízió keretében a fellebbezések okára és céljára tekintet nélkül bírálta felül a tényállás megalapozottságát, a bűnösség megállapítását, a bűncselekmények minősítését és a büntetés kiszabását is.

A felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem feltétlen, sem olyan jellegű relatív perjogi hibát, amely a bizonyítás törvényességét érintené, vagy az érdemi felülbírálatot kizárná. Az kétségtelen, amint a fellebbviteli főügyészség is utalt rá, hogy ülnökváltozások történtek a tárgyalás során, azonban az elsőfokú bíróság, ha nem is teljesen a perrendi szabályoknak megfelelően, de megismételte a tárgyalást és biztosította a korábbi tárgyalási anyag megismerését. Nem állapítható meg ezért olyan súlyos relatív, vagy abszolút hiba, mely az ítélet hatályon kívül helyezését tenné szükségessé.

Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget téve helyes és hiánytalan, megalapozott tényállást állapított meg, mely a Be. 351. § (1) bekezdés értelmében, a másodfokú eljárásban is irányadó volt.

Az elsőfokú bíróság a lényeges bizonyítékokat megvizsgálta és azokat okszerűen, a logika szabályai szerint, perrendszerűen értékelte. Számba vette a vádlott vallomásait, a sértett tanúvallomását, valamint az eseményekről alapvetően közvetett módon információt szerző tanúk vallomásait, a helyszín adatait, az orvos szakértői és genetikai szakértői bizonyítás anyagát. E bizonyítékok igen alapos és részletes értékelése után helyes következtetések után állapította meg kifogástalanul a tényállást. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét is teljes körűen, színvonalasan teljesítette. Kitért az egyes bizonyítékokban felmerülő ellentétekre, és megalapozottan foglalt állást, arról, hogy mely vallomásrészek fogadhatók el, s melyek nem a tényállás alapjául. A törvényszéki mérlegeléssel a másodfokú bíróság egyetértett.