BH 1990.4.127 Eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés bűntettének megállapítása gondatlan emberölés vétsége helyett [Btk. 166. § (1) bek., (4) bek.]

A megyei bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében, ezért 3 évi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A tényállás szerint a 24 éves, egyedül élő, egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodó vádlott teherbe esett. Amikor ezt a tényt közölte partnerével, az többé nem jelentkezett. A vádlott vékony testalkatú, ezért terhességét nem tudta eltitkolni környezete elől, a terhesgondozáson azonban - több felszólítás ellenére - nem jelent meg.

A vádbeli napon este 11 óra körül arra ébredt, hogy fájdalmas görcsei vannak. Tudta, hogy a szülés megkezdődött. A szomszéd szobában levő szüleinek vagy gyermekének nem szólt, hanem úgy döntött, hogy szülés után az újszülöttet ellátatlanul sorsára hagyja. A gyermek mintegy 15-20 perc múlva született meg, érett, élő állapotban. Szülés után a vádlott megnézte az újszülöttet. Látta, hogy fiú, és hallotta a gyermek nyöszörgését. A köldökzsinórt nem tépte el, a gyermekre csupán egy törülközőt dobott, majd visszafeküdt és elaludt. Az ekként ellátatlanul hagyott csecsemő kihűlés következtében rövid idő alatt meghalt. Amikor a vádlott hajnalban felébredt, az újszülött már nem élt. Ekkor a vádlott felkelt, a csecsemőt a véres ruhadarabokkal együtt a szekrény egyik polcára tette. A következő napokban rosszullétre hivatkozva nem kelt fel. Ismerősei észlelték, hogy a szülés megtörténhetett, ezért értesítették a rendőrséget és az orvost.

A helyesen megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére.

A vádlott és védője a cselekmény jogi minősítését támadva vitatták a szándékos mulasztással elkövetett bűncselekmény fennállását. Álláspontjuk szerint ugyanis nem eshetőleges szándékkal megvalósult emberölésről van szó, hanem olyan gondatlan mulasztásról, amely legfeljebb az emberölésnek a Btk. 168. §-a (4) bekezdésében meghatározott gondatlan alakzatát meríti ki.

A védelem jogi álláspontja téves.

A Legfelsőbb Bíróság minden tekintetben egyetértett a megyei bíróságnak a cselekmény jogi minősítése vonatkozásában elfoglalt álláspontjával. Ennek értelmében a megyei bíróság figyelembe vette az elkövetés körülményeit, azt a nem vitás tényt, hogy élő, életképes újszülött jött a világra, akinek halálát kizárólag a kihűlés, nem pedig erőszakos külső behatás okozta. A vádlott a korábbi szülési tapasztalata alapján tudta, hogy az újszülött köldökzsinórját el kell vágni, a gyermeket meg kell fürdetni, és be kell pólyázni. Ezeket az alapvető tevékenységeket a vádlott elmulasztotta. A halál beálltát mulasztás okozta, olyan tevékenységek elmulasztása, amelyek elmaradhatatlanok, de éppen ezeknek az elmaradása vezetett a test kihűléséhez, végső soron a gyermek halálához.