ÍH 2020.78 AJÁNDÉK VISSZAKÖVETELÉSE - HASZONÉLVEZETI JOG - BIZONYÍTÁSI KÖTELEZETTSÉG

I. Az ajándék visszakövetelésére csak olyan feltevés esetében van mód, amelyet az ajándékozó kifejezetten vagy legalábbis a megajándékozott által kétséget kizáróan felismerően kinyilvánított; az ajándékozó reményei, elképzelései a feltevéssel nem azonosíthatók [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 582. § (3) bekezdés].

II. Az ajándék visszakövetelés konjunktív törvényi feltételeinek fennálltát az ajándékozónak kell bizonyítania [1952. évi III. tv. (Pp.) 164. § (1) bekezdés].

III. A haszonélvezeti jogról való ingyenes lemondás - még ha az az alperes javát is szolgálja - nem ajándékozás [Ptk. 5:148. § (1) bekezdés, 6:235. § (1) és (3) bekezdés].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék P.22447/2017/20., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20863/2018/8. (*ÍH 2020.78*), Kúria Pfv.20373/2019/5.

***********

A perbeli ingatlan 89613/100000 részben a felperes, 10387/100000 részben a felperes házastársának a tulajdonában állt. A felperes és házastársa a 2013. december 19-én kelt szerződéssel az ingatlanukat gyermeküknek, az alperesnek ajándékozták azzal, hogy azt a felperest 89613/100000 részben, házastársát 10387/100000 részben holtig tartó haszonélvezeti jog illeti. A szerződés 2. pontja szerint az ingatlanon egy 56 szobás szállodaépület épül, amelyet a felperes és házastársa érdekeltségében álló (a továbbiakban: családi kft.) kft. fog üzemeltetni. A szálloda nem üzemel, mert csak az építmény van kész, a működéshez szükséges gépészet, berendezések, felszerelések, bútorzat, világítótestek stb. még nem készültek el. Ezek készítése a családi kft. által folyamatban van. Ezek a berendezések, felszerelések, valamint a bútorzat a családi kft. tulajdonát fogják képezni a jövőben is. A 8. pontban rögzítettek szerint a megajándékozott a haszonélvezeti jog fennállása alatt a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének jogát csak annyiban gyakorolhatja, amennyiben a haszonélvezők e jogukkal nem élnek. Az ajándékozók - mint haszonélvezeti jogra jogosultak - kijelentették, hogy az ingatlant a jövőben bérleti szerződés útján kívánják hasznosítani.

A szerződéssel egyidejűleg a felperes előző házasságából született két gyermekével is szerződést kötött. E szerződésekkel a felperes az egyik gyermekének ajándékozott egy 36 szobás szállodát holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten, míg a másik gyermekének ajándékozott egy panzió ingatlant, valamint egy lakásingatlant ugyancsak holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten.

A felperes a 2015. október 22-én kelt "haszonélvezeti jogról ingyenes lemondó ajándékozási szerződés" elnevezésű szerződéssel a perbeli ingatlan 89613/100000 illetőségére fennálló holtig tartó haszonélvezeti jogáról ingyenesen lemondott a megajándékozott javára. A szerződés 2. pontjában rögzítették, hogy az ingatlanon egy 45 szobás szállodaépület épült, az épületre az ahhoz tartozó műszaki berendezésekkel együtt a jogerős használatbavételi engedélyt is kiadták. A szálloda üzemeltetése a haszonélvezetre jogosult rendelkezése szerint egy cég feladata lesz. A 7. pontban foglaltak szerint az alperes mint állagtulajdonos a szerződés aláírásától kezdve jogosult a szerződés tárgyát képező ingatlanilletőség tekintetében a birtoklás, a használat és a hasznok szedésére, valamint viselni köteles a kárveszélyt.

2016. június 30. napján a családi kft. képviseletében a felperes felesége és az alperes által képviselt másik kft. együttműködési megállapodást kötöttek. Ennek 1. pontjában rögzítették, hogy a családi kft. és az alperes által képviselt kft. szállodai szolgáltatást nyújt, a családi kft. működteti az egyik hotelt, az alperes által képviselt kft. pedig az alperesnek ajándékozott ingatlanon lévő hotelt. A felek a szerződésben megállapodtak abban, hogy mivel kölcsönös előnyökkel jár egyes tevékenységeik összehangolása, ennek érdekében rögzítik együttműködésüket. Ennek körét a 3. pontban határozták meg, ami külön tartalmazza, hogy a két hotel részére a két kft. milyen szolgáltatásokat nyújt. A szerződő felek egyezően nyilatkoztatták ki, hogy az egymásnak nyújtott szolgáltatásaikat egyenértékűnek tekintik, saját szolgáltatásukat minden hónapban egymás felé leszámlázzák azzal, hogy azok kompenzálással kerülnek kiegyenlítésre. Emellett külön felsorolták a családi kft. által a perbeli ingatlanon lévő hotel vendégei részére nyújtott egyes szolgáltatásokat és azok díját, amit a felek havonta utólag számolnak el és azt az alperes által képviselt kft. köteles ténylegesen megfizetni a családi kft. részére. A 6. pontban foglaltak szerint a felek az együttműködési megállapodást 2016. október 31-ig kötik, tekintettel a tervezett belsőépítészeti, gépészeti, továbbfejlesztési munkákra. Megállapodásukat szeretnék hosszú időre tervezni, a szerződés hosszabbítását az ütemezett munkák befejezése fogja meghatározni.

A felperes a 2016. november 15-én kelt levelével felszólította az alperest, hogy a részére ajándékozott ingatlanon lévő szálloda üzemeltetésére az alperes által képviselt kft.-vel kötött üzemeltetési szerződést szüntesse meg és kössön üzemeltetési szerződést a családi kft.-vel. Ilyen szerződés megkötésére nem került sor, az alperes tulajdonában álló ingatlanon lévő hotelt lezárták.

A felperes keresetében elsődlegesen azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a perbeli ingatlan visszaadására és rendelkezzen az ingatlanra tulajdonjoga visszajegyzéséről az 1959. évi Ptk. 210. § (1) bekezdése, a 235. § (1) bekezdése és a 237. § (1) bekezdése alapján. Másodlagos kérelmében a perbeli ingatlanon korábban fennállt haszonélvezeti joga visszaadását, annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzését kérte a haszonélvezeti jogáról lemondó szerződés érvénytelenségére hivatkozással, a 2013. évi Ptk. 6:90. § (1) bekezdése, valamint a 6:112. §-a alapján. Harmadlagos kérelmében a felperes a perbeli ingatlan tulajdonába való visszaadását, valamint tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzését ajándék visszakövetelésére hivatkozással kérte az 1959. évi Ptk. 582. § (2) és (3) bekezdései alapján. Negyedleges kérelme a perbeli ingatlanon fennálló haszonélvezeti joga visszaadására és annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére irányult ugyancsak ajándék visszakövetelése címén a 2013. évi Ptk. 6:237. § (2) és (3) bekezdései alapján.

Keresete ténybeli alapjaként a felperes előadta, miszerint a gyermekei javára az ajándékozási szerződések, valamint a haszonélvezeti jogáról való lemondást tartalmazó szerződések megkötésére az a feltevés vezette, hogy a későbbiekben gyermekei között ne legyen vita az ingatlanok tulajdonjogát illetően, továbbá az ingatlanokon lévő szállodákat gyermekei bevonásával életében maga fogja működtetni a tulajdonában álló gazdasági társaságon keresztül. Ez a feltevése azonban a perbeli ingatlanra kötött szerződések tekintetében tévesnek bizonyult, mert az az alperes magatartása miatt meghiúsult. Külön helyrajzi számon való nyilvántartásuk ellenére a perbeli ingatlanon lévő hotel szinte egy jószágtest a másik hotellel. A gazdasági kijárat mindkét hotel tekintetében a perbeli ingatlanon lévő hotel épületében van, továbbá a két hotel konyhája és az egyéb kiszolgálóhelyiségeik közösek. Rövid működést követően derült fény arra, hogy a felperes felesége és az alperes az ajándékba adott ingatlanon álló hotelre külön céget alapítottak, az alperes által képviselt kft. bevételét saját részükre számolták el. Amikor ezt a felperes szóvá tette és hivatkozott arra, hogy magatartásuk ellentétes az előzetes megbeszéléssel és a felperesi szándékkal, a perbeli ingatlanon lévő hotelt lezárták és a közös üzemelést nem engedélyezték. A felperes több felszólítást írt, melyben kérte feleségét és az alperest, hogy tartsák be a szerződéses feltételeket, egyezzenek meg a közös üzemelésben. E tekintetben voltak próbálkozások, de a feltételek, az elvárt bevétel és a felperes által ajánlott ellenszolgáltatás tekintetében jelentős mértékben eltértek, ezért közöttük megállapodás nem született. Amikor a felperes látta, hogy az általa elvárt közös üzemeltetésre esély nincs, több ízben kérte, hogy adják ki az ingatlanból azokat a berendezési és felszerelési tárgyakat, amelyek nem képezik a tulajdonukat, ami azonban nem történt meg. A kialakult helyzet miatt keletkezett nagy feszültség folytán a felperes jobbnak látta, ha néhány napot hagy feleségének és az alperesnek, hogy döntésre jussanak, ezért otthonról eljött és az általa üzemeltetett szállodában egy szabad szobát vett igénybe. Később, amikor vissza akart menni abba a házba, amelyben feleségével és gyermekével - az alperessel - közösen laktak és ami szintén az alperes tulajdonában áll, meglepve tapasztalta, hogy nem jut be a házba, mert a zárat lecserélték és az új zárhoz kérésére sem adtak kulcsot. Ezt követően néhány emberrel a házból egy nehéz szekrényt hoztak el, amit hozzátartozói kifejezetten támadásként fogtak fel, és amikor már a lakáson kívül volt, közölték, hogy ha nem kér bocsánatot tőlük, akkor a házba nem engedik vissza, amit az ügyvédeik jelenlétében folytatott tárgyaláson is megerősítettek. Az adott eljárás fia, az alperes részéről minden tekintetben méltatlan, sőt jogsértő birtokháborítás. A felperes álláspontja szerint, az alperes magatartásával elsősorban megszegte a közöttük létrejött szerződést, mellyel olyan helyzet állott elő, ami önmagában is ellentétes a felperes azon szándékával, hogy amíg él, a működő cége működteti az ajándékba adott ingatlanon lévő hotelt. Az, hogy felesége és az alperes, az általa is lakott ingatlanból a felperest kizárták, ruháit, egyéb személyes tárgyait csak külön kérésre adták ki, megrendítette a felperes gyermekébe, az alperesbe vetett azon hitét, hogy öreg korára támasza lesz, ha bajba jut támogatni fogja, amire egyébként ajándékozás nélkül is köteles lenne. Az üzleti életben kötött megállapodásokat sem tartja be, cselekedetei a társadalmi közfelfogással is ellentétesek, ezért az ajándék visszakövetelésének helye van. Gyermekeinek - köztük az alperesnek - az ajándékokat azért adta, hogy közöttük később ne legyen vita a tekintetben, hogy melyik ingatlan kié legyen. Ezzel egyidejűleg azonban minden ajándékozásnál kikötötte, hogy ő kívánja életében üzemeltetni az ingatlanokon lévő hoteleket saját cégével addig, amíg azt jónak látja. Ezt az alperesen kívül a másik két gyermeke tudomásul veszi, az alperes azonban nem, melyre tekintettel a felperes alperessel szembeni elvárása véglegesen meghiúsult.