3239/2022. (V. 18.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria mellett eljáró másodfokú szolgálati bíróság SzfÉ.9/2021/14. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. T. Tóth Balázs ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.

[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz által kifogásolt, megtámadott határozat és a pertörténet lényege a következő.

[3] Az indítványozó - 2018. július 1-től 2021. június 30-ig terjedő határozott időtartamra kinevezett - fővárosi törvényszéki bíró munkájának értékelése 2021. március 9. napján a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) 76. § (1) bekezdés e) pontjában szabályozott "alkalmatlan" minősítéssel zárult, amely okán a Fővárosi Törvényszék elnöke a Bjt. 81. § (1) bekezdése alapján az értékelés közlésével egyidejűleg felszólította az indítványozót, hogy bírói tisztségéről 30 napon belül mondjon le.

[4] Az indítványozó a bírói tisztségéről a rendelkezésére állt időtartam alatt nem mondott le. Az értékelés eredményét vitatva az indítványozó 2021. március 23-án a Budapest területén működő elsőfokú szolgálati bíróságon a Bjt. 79. §-ára alapítottan jogorvoslati eljárást kezdeményezett.

[5] Az elsőfokú szolgálati bíróság a 2021. május 10. napján kelt SZÉ.5/2021/22. számú határozatával a bírói munka értékelésével kapcsolatos eljárást megtagadta. Az elsőfokú szolgálati bíróság határozatának indokolásában kifejtette, hogy a Bjt. 79. § szerinti jogorvoslati eljárás kizárólag a Bjt. szerinti "kiváló, magasabb bírói beosztásra alkalmas", "kiválóan alkalmas", illetve "alkalmas" minősítés esetén kezdeményezhető. A Bjt. alapján "alkalmatlan" értékelés esetén a Bjt. 81. §-a, illetve 84. §-a szerinti alkalmatlansági eljárás lefolytatására van lehetőség. Az elsőfokú szolgálati bíróság szerint ezen eljárásrend mellett sem csorbul az indítványozó jogorvoslathoz való joga, lévén a szakmai alkalmatlansági eljárás keretében kerül sor a bírói értékelés szolgálati bíróság általi felülvizsgálatára és a Bjt. 84. § (4) bekezdés szerinti valamely határozat meghozatalára. Az elsőfokú szolgálati bíróság szerint a bírói munka értékelésének ismertetéséről készült jegyzőkönyvben rögzített téves jogorvoslati tájékoztatás sem teremti meg a Bjt. 79. § szerinti eljárás lehetőségét.

[6] Az indítványozó az elsőfokú szolgálati bíróság határozatával szemben fellebbezést terjesztett elő, amelyben a határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú szolgálati bíróságnak a munkája értékelésével kapcsolatos eljárás lefolytatására kötelezését kérte. A fellebbezés szerint az elsőfokú szolgálati bíróság figyelmen kívül hagyta azt a lényeges körülményt, hogy a határozott időre kinevezett bírói státusza a kinevezés lejártával minden további aktus nélkül megszűnik, a törvényszék elnökének semmilyen további eljárást nem kell indítania, így az alkalmatlannak értékelt bíró esetében jogorvoslatnak nem is lehet helye, ily módon jogorvoslathoz csak a Bjt. 79. § és 80. § alapján jut. Az indítványozó fellebbezésében előadta továbbá, hogy a bírói jogviszonyáról önként nem mondott le, és a törvényszék elnöke hivatalból nem kezdeményezte az elsőfokú szolgálati bíróságon az alkalmatlansági eljárás lefolytatását.

[7] A másodfokú szolgálati bíróság nyilatkozatra hívta fel az indítványozót, a törvényszék elnökét, valamint az elsőfokú szolgálati bíróságot a szakmai alkalmatlansági vizsgálatra vonatkozóan. Az indítványozó a másodfokú szolgálati bíróság végzésében foglalt kérdésre, miszerint fenntartja-e az elsőfokú határozat ellen előterjesztett fellebbezésében foglalt azon állítást, amely szerint a törvényszék elnöke hivatalból nem kezdeményezte a szolgálati bíróságnál az alkalmatlansági eljárás lefolytatását, nem válaszolt. A Fővárosi Törvényszék elnöke válaszlevelében ismertette az indítványozó értékelését követő eljárást, rögzítve, hogy 2021. május 18-án kezdeményezte az elsőfokú szolgálati bíróságnál a szakmai alkalmatlansági eljárás lefolytatását.

[8] Az indítványozó 2021. szeptember 30-án fellebbezés kiegészítést nyújtott be. A kiegészítésben az indítványozó hangsúlyozta, hogy a jogorvoslathoz való jog kiüresedéséhez vezetne, ha az alkalmassági vizsgálat jogszerűségét nem vitathatná, értelmezte a Bjt. 24. § (2) bekezdés szerinti jogorvoslati eljárást, a szolgálati bíróságok ügyrendjével kapcsolatosan fogalmazott meg egyéb észrevételeket, továbbá bizonyítási indítványt terjesztett elő a Magyarországon 2012 óta megindított összes, "alkalmatlan" minősítéssel zárult vizsgálat anyagának beszerzésére.

[9] A fellebbezés alapján eljárva a Kúria mellett eljáró másodfokú szolgálati bíróság 2021. november 4-én meghozott SzfÉ.9/2021/14. számú határozatával az elsőfokú szolgálati bíróság határozatát helybenhagyta, az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezése iránti indítványozó kérelmét elutasította. A másodfokú szolgálati bíróság szerint a jogalkotó akként rendelkezett, hogy a Bjt. 79. §-ban foglalt szabályozás a 81. §-ban foglalt "alkalmatlan" minősítés eset kivételével alkalmazható, azaz az "alkalmatlan" minősítés esetére nem, erre tekintettel az elsőfokú szolgálati bíróság a jogalkotói akarattal egyező jogértelmezés alapján alkalmazta a Bjt. 79. §-át. A másodfokú szolgálati bíróság szerint jogszerűen fejtette ki az elsőfokú szolgálati bíróság, hogy a Bjt. tartalmaz jogorvoslati rendelkezést (81. §, 84. §) az indítványozó "alkalmatlan" értékelésének esetére is. A másodfokú szolgálati bíróság szerint a szakmai alkalmatlansági eljárás megindítása körében nincsen sem tény-, sem jogi alapja az indítványozó arra való hivatkozásának, hogy határozott időtartamra kinevezett. Továbbá a bíróság megállapította, hogy az indítványozó kinevezése alatt megindult reá vonatkozóan a szakmai alkalmatlansági eljárás. A másodfokú szolgálati bíróság szerint az indítványozó nem közölte, hogy mely jogszabályhely alapján lehetne az előterjesztésére meghatározott határidő elteltét követően a fellebbezést kiegészíteni, ennek lehetőségét a Bjt. és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) nem tartalmazza, így a másodfokú szolgálati bíróság - jogszabályi lehetőség hiányában - a fellebbezés kiegészítését, az abban előadott egyéb észrevételeket és bizonyítási indítványt érdemben nem értékelte.

[10] 1.2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszában a Kúria mellett eljáró másodfokú szolgálati bíróság SzfÉ.9/2021/14. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

[11] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény a XXVIII. cikk (1) bekezdésének és 26. cikk (1) bekezdésének sérelmére hivatkozással nyújtotta be.

[12] 1.3. Az indítványozónak - a támadott határozattal kapcsolatos - kifogásai a következők.

[13] Az indítványozó a kúriai jogértelmezést vitatja, álláspontja szerint fogalmilag nem az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog az ügy tárgya, mivel a nevezett szakasz a közhatalmi döntésekkel szembeni jogorvoslathoz való jogot biztosítja. Az indítványozó szerint ugyanakkor esetében egy quasi munkáltatói értékeléssel szembeni bírósághoz fordulás joga forog kockán, ami álláspontja szerint a tisztességes eljáráshoz való jognak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében védett jogával áll tartalmi összefüggésben. Az indítványozó rögzíti, hogy a szakmai alkalmatlansági eljárás vele szemben elindult, ugyanakkor annak során új szakmai értékelést rendeltek el, abban az eljárásban a szakmai alkalmasságát így más értékelés alapján vizsgálják, miközben bírói státusza a korábbi értékelés alapján már megszűnt.

[14] Az indítványozó az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést a következők szerint határozta meg: "Sérti-e a bírói státusz fokozott alkotmányos védelmét és ezzel egyúttal az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított bírósághoz fordulás jogát az a jogértelmezés, amely a határozott időre kinevezett bíró státuszának ipso iure megszűnését eredményező, alkalmatlanságot megállapító értékelés ellen nem biztosít jogorvoslatot, hanem a jogorvoslati jogot az alkalmatlanságot megállapító értékelést követően megindult szakmai alkalmatlansági eljárásban rendelkezésre álló jogorvoslattal tartja kiválthatónak, amely eljárásban már nem a bíró státuszának ipso iure megszűnését eredményező, alkalmatlanságot megállapító értékelést vizsgálják, és amely eljárás idejére a bírói státusz megszűnt, és amely eljárásban a megszűnt bírói státusz "reaktiválására" semmilyen jogi lehetőség nincs."

[15] Az indítványozó szerint a bíróság jogértelmezése megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy a bírói státuszának megszűnését eredményező alkalmatlan értékelését vagy annak bármely részét, elemét bíróság előtt vitassa. A támadott kúriai határozatban hivatkozott szakmai alkalmatlansági eljárás erre az indítványozó szerint azért nem alkalmas, mert az eljárásban az indítványozó szakmai alkalmatlanságát nem az értékelés alapján ítélik meg, amely alapján megszűnt a státusza, hanem az eljárásban egy új értékelés készült. Ezt az indítványozó az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésére figyelemmel is kifogásolja. Az indítvány szerint érthetetlen, hogyan folyhat az indítványozó ellen egy bírói szakmai alkalmatlansági eljárás akkor, amikor a bírói státusza a Bjt. 25. § (1) bekezdése alapján már megszűnt. (Az indítványozó ezzel összefüggésben megjegyezte, hogy az indítvány benyújtásakor az eljárásban még nem született jogerős határozat.)

[16] Az indítványozó szerint a tisztességes eljáráshoz való jogot sérti az a kúriai határozatban elfoglalt álláspont is, hogy fellebbezés kiegészítésnek nevezett nyilatkozatát nem bírálta el a Kúria arra hivatkozva, hogy a Bjt. és a Pp. alapján erre nincs lehetőség, állítása szerint a Bjt.-nek nem háttérjogszabálya a Pp., továbbá a Pp. alapján nem kizárt, hogy a fellebbezési eljárásban a felek jognyilatkozatot tegyenek a fellebbezésen túlmenően.

[17] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdéseiben meghatározottak alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek.

[18] 2.1. Az indítványozó részére a másodfokú szolgálati bíróság határozatának kézbesítése 2021. november 30-án történt, az indítványozó az alkotmányjogi panaszt 2022. január 27-én - az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül - nyújtotta be.

[19] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezéseket, a sérelmezett bírói határozatot, az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseit [XXVIII. cikk (1) bekezdés, 26. cikk (1) bekezdés], valamint az alkotmányjogi panasz kifejezett kérelmet tartalmaz a határozat megsemmisítésére.

[20] A másodfokú szolgálati bíróság eljárását az indítványozó kezdeményezte, az indítványozó jogorvoslati lehetőségét kimerítette. A jogi képviselővel eljáró magánszemély indítványozó érintettsége fennáll a támadott határozottal összefüggésben, a jogi képviselő meghatalmazását az indítványozó csatolta.

[21] 2.2. Az Abtv. 52. §-a kifejezetten rögzíti a határozott kérelem követelményét, amelynek részét képezi az indokolás előterjesztésének a kötelezettsége is [52. § (1b) bekezdés b) és e) pont]: "Indokolás hiányában a kérelem nem felel meg a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség." (34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]) Az indítvány e követelményt az Alaptörvény megjelölt rendelkezései vonatkozásában részben teljesíti, ugyanakkor nem tartalmaz releváns, alkotmányjogilag értékelhető indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói határozat miért ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével atekintetben, hogy az indítványozói fellebbezés kiegészítést a Kúria nem bírálta el.

[22] 3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az - egyéb törvényi feltételeknek megfelelő - alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel nem konjunktív, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (vö. pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

[23] Az indítvány a bírósághoz fordulás jogára hivatkozással a jogorvoslat hiányát sérelmezi ténybeli kérdés, megállapítás ("alkalmatlanság") kapcsán. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában azt kifogásolta, hogy a másodfokú szolgálati bíróság jogértelmezése - álláspontja szerint - megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy az "alkalmatlan" értékelést bíróság előtt vitassa (a Bjt. 79. §-a szerinti jogorvoslat keretében). Ehhez képest az indítványozó kifogása valójában az, hogy a Bjt. 79. §-án keresztül a jogalkotó nem biztosította/kizárta az "alkalmatlan" értékeléssel szembeni bírósághoz fordulást (illetve ilyen címen a jogorvoslatot), vagyis az "alkalmatlanság" ellenében való felszólaláshoz való jog hiányzik.

[24] Kétségtelen, hogy (a jogalkotói akarat alapján) a Bjt. 37. alcíme az indítványozóra nem vonatkozik. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a Bjt. 38. alcíme - az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésére is tekintettel - rendelkezik a szolgálati bíróság előtti, elkülönült és végső sorban a legfelső bíróság általi, illetve elékerülő (szakmai alkalmatlansági) eljárásról. Ennek keretében pedig az indítványozó által sérelmezett vizsgálatot és annak eredményét mind ténybeli, mind jogi alapon vizsgálják (az eljáró tanács meghallgatja az értékelőt és az értékeltet, ha az értékelés homályos/hiányos/ellentmondásos) és sor kerülhet - a törvény biztosította döntési jogkör folytán - az értékelő vezető általi minősítés módosítására [vö. Bjt. 84. § (3)-(4) bekezdés b) pontját]. Jelentősége van továbbá annak is, hogy az ilyen eljárások végső pontja a Kúria, amelynek intézményi egyedülállósága folytán értelemszerűen el nem vitatható hatáskörébe tartozik az ügyek végleges lezárása (Emberi Jogok Európai Egyezménye 7. kiegészítő jegyzőkönyv 2. cikk). Következésképpen a jogorvoslat lehetősége valójában tartalmilag és alakilag - továbbá az azon belüli jogorvoslat - biztosított. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy jelen ügyben egyébként az eljáró fórumok által is megtörtént ezen megállapítás megtétele.

[25] A Bjt. - indítványozó által nem kifogásolt - rendelkezései alapján értelemszerű, hogy a jogalkotó az alkalmasság vizsgálatának eredményétől függően kívánta biztosítani az indítványozó által szándékolt igényérvényesítés szolgálati bíróság előtt igénybe vehető módját (vö. a Bjt. 37. és 38. alcímeit). Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az iratok alapján adat van arra, hogy a törvényi rend szerinti eljárás a törvényi rend szerint megindult.

[26] Következésképpen a Bjt. egyértelmű szabályozási logikája okán az elsőfokú és a másodfokú szolgálati bíróság határozata eleve nem vezethetett volna alappal a Bjt. rendelkezéseitől elszakadó, azzal ellentétes jogértelmezésre.

[27] Az Alkotmánybíróság megállapította az alkotmányjogi panaszban előterjesztett indokolásról, hogy az indítvány - ugyan a bírósági határozat alaptörvény-ellenességét állította a bírói jogértelmezés kapcsán - valójában tartalma és indokolása szerint a Bjt. szabályozását, annak vélt hiányosságait kifogásolta.

[28] Az Alkotmánybíróság megjegyzi továbbá, hogy a jegyzőkönyv szerinti hibás tájékoztatás nyilvánvalóan közömbös, ha a törvény eleve biztosítja, illetve a törvény erejénél fogva biztosított és beálló az igényérvényesítés és perlés folyamata.

[29] Ennél fogva az indítvány nem vetett fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségűként értékelhető kérdést. Az alkotmányjogi panaszban foglalt érvek alapján ezért nem állapítható meg, hogy az Abtv. 29. §-ában szereplő feltételek fennállnak. Az alkotmányjogi panasz nem tett eleget a befogadhatóság Abtv.-ben előírt feltételének.

[30] 4. Ekként az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének e) pontjában meghatározott feltételnek, ezért az indítványt az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2022. május 3.

Dr. Schanda Balázs s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Handó Tünde s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Márki Zoltán s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Schanda Balázs s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/390/2022.