BH 2009.2.41 Sikkasztás bűntettét nem valósítja meg a gazdasági társaság vagyonkezelésre jogosult ügyvezetője, aki a társaság vagyonrészeinek értékesítéséből befolyt összeget a taggyűlés hozzájárulása nélkül fordítja a társaság ténylegesen fennálló és elismert tartozása kifizetésére [Btk. 317. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a terheltet az ellene jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettének vádja alól felmentette.

Tényállásában megállapította, hogy nevezett korábban a M. GmbH nevű német cég képviselője volt. E cég 1992-ben résztulajdonosa volt a magyar E. Kft.-nek is. Az E. Kft. tulajdonát képezte a P. Kft.

Az E. Kft. 1995-ben 50 000 márkával tartozott a B. GmbH nevű német cégnek, e tartozás egy korábbi üzleti kapcsolatból eredt, ám könyvviteli szabálytalanságok folytán az E. Kft. üzleti könyveiben nem szerepelt. Az E. Kft. elismerte e tartozást, a kifizetés módja körül a két cég között vita alakult ki. A M. GmbH - üzleti érdekeit szem előtt tartva - rendezte az E. Kft. e tartozását, átutalta az elismert 50 000 márkát a B. GmbH-nak, ezért ezt követően az E. Kft. ezzel az összeggel már a hitelt rendező M. GmbH-nak tartozott.

1995 decemberében az E. Kft. ügyvezetője lemondott ügyvezetői tisztségéről, s ezt a taggyűlés jóváhagyta. Pozícióját a terhelt vette át, a taggyűlési határozat szerint 1996. január 1-jétől a cégjegyzésre kizárólag ő volt jogosult. A céggel kapcsolatos változások cégbírósági bejegyzése többnyire késedelmesen vagy hiányosan történt.

1997 novemberében a terhelt az E. Kft. ügyvezetőjeként a kft. tulajdonában álló P. Kft. két üzletrészét értékesítette, az E. Kft.-nél nyilvántartott 370 000 forint névértékű üzletrészeket 5 500 000 forintért adta el. A vevők a vételárat két részletben fizették be a terhelt által a cég nevére és részére a H. Banknál nyitott számlára. A terhelt az E. Kft. e bankszámláján kezelt pénzt többször lekötötte, majd 1998. december 16-án annak az ekként kamatokkal növelt összegét, összesen 6 259 000 forintot átutalta az E. Kft.-nek hitelező M. GmbH bankszámlájára, s ezzel a korábbi tartozást kiegyenlítette.

A vádhatóság a terhelt ellen jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt emelt vádat.

A felmentő ítélet jogi indokolása körében az elsőfokú ítélet rögzítette, hogy a terhelt az E. Kft. képviseletére jogosult volt, e jogosultságát a cégbírósági eljárás hiányosságai érdemben nem érintették. Mint ügyvezető, jogosult volt az E. Kft. vagyonkezelése körében is eljárni. Az üzletrész eladások törvényessége tekintetében mindemellett kétségei azért sem lehettek, mert valamennyi jogi természetű intézkedését ügyvédi közreműködéssel bonyolította le. Az E. Kft.-nek a M. GmbH-val szemben fennálló tartozását a cég tulajdonosai - egy személy kivételével - elismerték, így nem volt kétséges, hogy e tartozást valamilyen módon rendezni kell. Erre került sor akkor, amikor a terhelt a P. Kft.-ben fennálló üzletrészeket 1997 novemberében eladta. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a P. Kft. üzletrészeinek értékesítéséről történő döntés az e tárgyban szükséges taggyűlési jóváhagyás nélkül is szabályszerűen történt, miután a társaság 52%-át német tulajdonosok birtokolták, ezért azok egyetértésével a taggyűlés formális határozata nélkül is lehetett határozni az eladásról.

Az üzletrészek értékesítéséből befolyt vételár a terhelt intézkedése nyomán az E. Kft. bankszámlájára érkezett, ekként a terhelt közreműködésével fedezet keletkezett arra, hogy a cég a M. GmbH-val szemben fennálló tartozását rendezze. Amikor tehát a terhelt az eladott üzletrészek ellenértékét a M. GmbH bankszámlájára átutalta, az E. Kft.-nek kára nem keletkezett, csupán a vitás elszámolás befejezésével tartozása kiegyenlítésére került sor. Ilyen módon az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a terhelt a sikkasztás bűntettét nem valósította meg: a vád tárgyává tett ügylet során ugyanis mint ügyvezető - a vagyonkezelés körében eljárva - a kft. javára bonyolított le pénzügyi tranzakciót.

A másodfokon eljáró bíróság a 2006. június 20-án jogerős ítéletében az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a terhelt bűnösségét jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntet­tében megállapította, ezért őt 500 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egynapi tétel összegét 4000 forintban állapította meg. Úgy rendelkezett, hogy a nyomozás során a terhelt által biztosítékként kifizetett 2000 000 forintot a pénzbüntetés végrehajtására kell fordítani. Mindemellett a kiszabott büntetésből a terhelt által az előzetes fogva tartásban töltött 27 napnak megfelelő összeget leróvottnak tekintett.

A másodfokú ítélet megállapítása szerint az elsőfokú határozat a tényállás felderítetlensége és téves ténybeli következtetés okából megalapozatlan. E megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a tényállást helyesbítette és azt állapította meg, miszerint az elsőfokú bíróság tévesen helyezkedett arra a jogi álláspontra, hogy a terhelt az E. Kft. tulajdonrészét taggyűlési felhatalmazás nélkül értékesíthette és nem volt a terheltnek felhatalmazása arra sem, hogy az üzletrészek eladásából származó összeget a M. GmbH számlájára utalja. A másodfokú határozat tényállás-kiegészítéséből kitűnően ugyanis az E. Kft. 1996. január 1-jén szabályszerű taggyűlést nem tartott és nem hatalmazta fel a terheltet a P. Kft.-ben lévő üzletrészek értékesítésére sem. Ebből következően a terheltnek a befolyt vételárral való rendelkezésre sem volt jogosítványa. Egyébként az E. Kft. könyveiben sem a M. GmbH-val szemben fennálló tartozása, sem annak kifizetése nem szerepelt.

A helyesbített tényállásból a másodfokú bíróság a terhelt bűnösségére vont következtetést. Az ítéleti megállapítás szerint a terhelt megfelelő jogosítvány nélkül határozott az üzletrészek értékesítéséről. A sikkasztás bűntette - a jogerős ítélet indokolása szerint - lényegében azzal valósult meg, hogy a terhelt a számára idegen vagyont képező összeget (az E. Kft. számlájára az értékesítésből befolyt összeget) jogosulatlanul utalta át a M. GmbH részére. Ekként a másodfokú bíróság szerint a terhelt a rábízott dologgal jogosulatlanul sajátjaként rendelkezett és ezzel a vádban neki felrótt bűncselekményt megvalósította.