A Fővárosi Törvényszék K.31953/2009/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IDEGENRENDÉSZETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [2007. évi II. törvény (Harm. tv.) 30. §, 114/2007. (V. 24.) Korm. rendelet (Harmvhr.) 47. §] Bíró: Fábián Judit

Fővárosi Bíróság

20.K.31.953/2009/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A bíróság a dr. Izsó István ügyvéd (cím.) által képviselt felperes (cím.) ,

dr. Konyhás Szilvia megbízott igazgató által képviselt Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (cím) alperes ellen,

idegenrendészeti ügyben hozott határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t:

A bíróság az alperes 106-T-14538/1/2009. számú, 2009. március 30. napján kelt határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi.

Az eljárási illetéket a magyar állam viseli.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A ... állampolgárságú felperes 2008. december 19. napján tartózkodási engedély iránti kérelem benyújtásával kapcsolatos méltányossági kérelmet terjesztett elő a Budapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatóságán.

A felperes méltányossági kérelmét azzal indokolta, hogy ... állampolgár házastársával Magyarországon kíván tartózkodni és családot akar alapítani. Előadta továbbá, hogy ...ot több éve elhagyta, sem családi, sem egyéb körülményei nem kötik szülőföldjéhez, barátai, rokonai szintén Magyarországon tartózkodnak. Valamint az utazási és a ...ban való tartózkodás jelentős költségeinek elkerülése végett szeretné a felperes Magyarországon benyújtani a tartózkodási engedélykérelmet.

Az elsőfokú idegenrendészeti hatóság 2009. január 8. napján kelt 106-1-1873/2009-T. számú határozatával a méltányossági kérelmet elutasította. Indokolásában hivatkozott a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) végrehajtásáról szóló 114/2007. (V.24.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Vhr.) 47. § (4) bekezdésére és kifejtette, hogy a méltányossági kérelem benyújtásának napján a felperes már nem jogszerűen tartózkodott a Magyar Köztársaság területén.

Indokolásában kifejtette, hogy a felperest többször is büntetőeljárás alá vonták, a külképviseleti kérelmezés a felperesre nézve nem okozna anyagi nehézséget a szülőföldjén meglévő egzisztencia hiányában sem.

A felperes - keresettel egyező tartalmú - fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. március 30. napján kelt 106-T-6169/1/2009. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában a Vhr. 47. §-ára hivatkozva előadta, hogy az főszabályként a külföldi állandó vagy szokásos tartózkodási helye, illetőleg állampolgársága szerinti ország konzuli képviselőjénél történő kérelem-előterjesztést rögzíti, azt követően kisegítő jelleggel rendelkezik a fentiektől eltérő - harmadik országban, illetve a belföldi regionális igazgatóságon történő - kérelmezés eseteiről, melyek mindegyikéhez valamely méltányolható indok, vagy jelentős nemzeti érdek szükséges. A belföldi kérelmezéshez a jogszabály a fentieken túlmenően kivételes méltánylást érdemlő körülmény meglétét kívánja meg, külön nevesítve a családegyesítést, illetve gyógykezelést, mint az ebből a szempontból releváns körülményeket. A tartózkodási engedély kiadása iránti kérelem előterjeszthetősége tekintetében a kérelmet a fő szabály szerint átvenni jogosult hatóságok megjelölése egyértelmű, mely hatóságok (konzuli tisztviselő és a tartózkodási engedély iránti kérelem átvételére felhatalmazott egyéb hely) közé - a "47. § (2) és (4) bekezdésben foglalt kivétellel" - jogszabályi kitételre tekintettel, sem a regionális igazgatóságok, sem a kérelmező állandó vagy szokásos tartózkodási helye, illetve állampolgársága szerinti országtól eltérő olyan országban működő konzuli tisztviselő, vagy tartózkodási engedély iránti kérelem átvételére felhatalmazott más hely, álláspontja szerint nem lehet. Tehát a regionális igazgatóságok a Vhr. 47. § (1) bekezdésében nem kapnak általános felhatalmazást a tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmek átvételére.

Indokolásában kifejtette, hogy a magyarországi előterjeszthetőség vonatkozásában az eljáró hatóságnak előzetesen meg kell vizsgálnia a kivételes méltánylást érdemlő körülmények fennállását, mely álláspontjuk szerint döntést igényel, melyről határozatot hoznak. Amennyiben megtagadják a tartózkodási engedély iránti kérelem előterjesztéséhez szükséges méltányossági kérelmet, úgy a tartózkodási kérelmet az ügyfél nem terjesztheti elő. Indokolásában hivatkozott arra, hogy a Harmtv. 30. § (1) bekezdés a) pontja taxatív felsorolást tartalmaz, hogy mely esetekben állítható ki ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás, azonban tekintettel arra, hogy a felperesnek tartózkodási engedély iránti kérelmének előterjesztéséhez szükséges méltányossági kérelme van folyamatban, mely nem tartózkodási engedély iránti kérelem, az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás kiállításának jogszabályi feltétele nem állt fenn.

Határozatának indokolásában kitért arra, hogy a Vhr. 47. § (1) bekezdés a) pontja azon körülmények példálózó, nem taxatív felsorolását tartalmazza, amelyek rendkívüli méltánylást érdemlő voltuk esetén megalapozhatják a tartózkodási engedély iránti kérelem hazánkban történő benyújtását.

Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felperes azon hivatkozása, mely szerint szeretné Magyarországon benyújtani tartózkodási engedély kiállítása iránti kérelmét, hogy ne kelljen a feleségétől hosszú időre elszakadnia. Az elsőfokú hatóság rendelkezésére 30 nap áll az eljárás lefolytatására, mely nem eredményez hosszadalmas ügyintézést. A határozat szerint erre tekintettel sem fogadható el tehát kivételes méltánylást érdemlő körülményként a kérelmező érvelése, mert a méltányossági kérelem elutasítása a család együttélésének megszakadását nem vonhatja maga után, hiszen ha a külföldi teljesíti a jogszabályban előírt feltételeket lehetősége van az ország területére történő beutazásra és tartózkodásra.

A felperes kereseti kérelmében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését. Keresetének indokolásában hivatkozott arra, hogy nem a jogszabályoknak megfelelően járt el az alperes, amikor a felperes tartózkodási engedélye iránti kérelmét nem vette át a Vhr. 47. § (4) bekezdés a) pontjában foglaltak ellenére. E jogszabályi rendelkezés ugyanis egyértelműen lehetővé teszi a tartózkodási engedély iránti kérelem belföldi előterjesztését. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 29. § (1) bekezdése, 33. § (1) bekezdése és 71. § (1) bekezdése alapján kifejtette, hogy a hatóság köteles átvenni az ügyfél kérelmét és döntést hozni az ügyben.

Keresetének indokolásában kifejtette, hogy az alperesi határozatnak nincs jogszabályi alapja, ugyanis nincs olyan jogszabály, amely lehetővé teszi a tartózkodási engedély iránti kérelem két részre bontását: egyrészt érdemi kérelemre, másrészt kivételes méltányosságot megalapozó körülményt alátámasztó kérelemre. Álláspontja szerint a tartózkodási engedély iránti kérelem egyetlen kérelem, amelynek mellékleteként szolgál az annak belföldi előterjesztését megalapozó kivételes méltányosságot indokló kérelem és az azt alátámasztó okirati bizonyítékok.