BH 1983.6.223 Kényszervallatás esetén bűnsegély megállapításának van helye, ha a vádlott jelenlétével szándékerősítőleg hat az előljárója által megvalósított elkövetési cselekmény véghezvitelében [Btk. 227. §, 21. § (2) bek.].

A katonai bíróság a rendőr-tiszthelyettes, beosztott körzetmegbízott II. r. vádlottat a Btk. 227. §-ába ütköző, bűnsegédként elkövetett kényszervallatás bűntette miatt 5 hónapi - katonai fogdában végrehajtandó - szabadságvesztésre ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A körzetmegbizotti csoportvezető I. r. vádlott - aki a II. r. vádlottnak szolgálati előljárója volt - adatokat gyűjtött, mert a bejelentések szerint ismeretlen személy a helyi italbolt elől kerékpárokat tulajdonított el. Ennek során szerzett értesülést arról, hogy a lopás napján a sértett az italbolt környékén tartózkodott. A gépkocsijával tartott ellenőrzés során összetalálkozott a sértettel, akinek kérdéseket tett fel arra vonatkozóan, hogy a kerékpárlopások idején hol tartózkodott, és mit tud az ellopott kerékpárokról. Mivel a sértett a bűncselekmény elkövetését tagadta, az I. r. vádlott a helyszínen bántalmazta őt, majd pedig gépkocsijával előállította a körzetmegbizotti irodába.

Az ott tartózkodó beosztottja - a II. r. vádlott - a sértettől érdeklődött, hogy miért állították elő, és miért véres az arca. Miután a sértett elmondotta, hogy az I. r. vádlott kerékpárlopással gyanúsítja és ezért megverte, anélkül, hogy az ügyről bármilyen ismerete lenne, ő is felszólította, ismerje be a bűncselekmény elkövetését.

Ezután az I. r. vádlott is tájékoztatta a II. r. vádlottat a községben történt kerékpárlopások ügyéről, és a segítségét kérte az ügy további tisztázásához. A sértetthez most már a II. r. vádlott jelenlétében ismételten kérdéseket intézett, és ennek során terhére rótta munkahelyi mulasztásait is. A sértett tagadása után elkérte a II. r. vádlottól annak gumibotját és azzal kétszer a sértett arcára, 12 alkalommal pedig a felső testére ütött. A II. r. vádlott a bántalmazáskor mindvégig jelen volt és az általa is felismerten törvénybe ütköző magatartás abbahagyására előljáróját nem figyelmeztette.

A II. r. vádlott az eljárás során arra hivatkozott, hogy az intézkedést az I. r. vádlott foganatosította, ő abba nem kapcsolódott be, az a körülmény pedig, hogy a jelenlétében történt a sértett bántalmazása, nem értékelhető a bűncselekmény elkövetéséhez: való segítségnyújtásként.