A Győri Törvényszék K.27086/2011/13. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 97. §, 100. §, 129. §, 165. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. §] Bíró: Varga András

Győri Törvényszék

30.K.27.086/2011/13.

A Győri Törvényszék dr. Ditrói-Tóth Zsuzsa ügyvéd ....... által képviselt ............. felperesnek................. által képviselt NAV Nyugat-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága (9022 Győr, Liszt Ferenc u. 13-15.) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

ítéletet:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 30.000,- (harmincezer) Forint perköltséget, továbbá az Illetékhatóság felhívására és számlájára az Állam javára 900.000,- (kilencszázezer) Forint feljegyzett kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás:

A bíróság a keresetlevél, az alperes ellenkérelme és a becsatolt közigazgatási iratok, a felek tárgyaláson tett nyilatkozata alapján a perrel összefüggésben az alábbi tényállást állapította meg:

Az APEH Nyugat-dunántúli Regionális Főigazgatósága bevallások utólagos vizsgálatára vonatkozó ellenőrzést végzett a felperesi adózónál a 2009. évre vonatkozóan, általános forgalmi adó adónemben. A 2010. december 16. napján kelt 2459228509 számú I. fokú határozatban a felperest 36.806.000,- Ft adókülönbözet, továbbá adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Az indokolás szerint a felperes 2009. augusztus-november hónapokban repcét, búzát, és napraforgót számlázott a szlovák X felé. A felek 2009. szeptember 9. napján kötöttek adásvételi szerződést, 1000 tonna repce és 2000 tonna napraforgó eladásáról.

A szerződések szerinti pénzügyi teljesítés megtörtént, a vevő a számlák alapját képező CMR-eket eljuttatta a felperes részére. A szlovák adóhatóság tájékoztatása szerint a vevő cég nem tudta hitelt érdemlően igazolni az áruk átvételét, a CMR-eken feltüntetett rendeltetési helyen semmilyen helyisége nincs, nem rendelkezik saját tulajdonú tehergépkocsikkal.

A revízió nyilatkoztatta a CMR-eken feltüntetett tehergépkocsik magyarországi tulajdonosait, az I. fokú hatóság a határozatban részletesen taglalta az ebből származó adatokat. Mindezek eredményeként azt rögzítette, hogy a számlák mögötti CMR-eket a fuvarozók nem írták alá, bélyegzőjük azokon nem szerepel, szállítást nem végeztek, a fuvarlevelek nem valós fuvarokat tartalmaznak, a termények Érsekújvárra történő szállítását nem igazolják. A fuvarozók a vevő céget nem ismerik, vele üzleti kapcsolatban nem álltak.

A határozat hivatkozik a felperes nevében nyilatkozó Y kereskedelmi osztályvezető nyilatkozatára, miszerint a vevővel nem volt személyes találkozójuk, a CMR-eket a raktárak állították ki, a rakodókat, a mennyiséget és a minőséget a vevő cég képviselője ellenőrizte.

Ezeket összegezve a határozat rögzítette, hogy a számla szerinti terményeket nem szállították külföldre.

Az Art. 1. § (7) bekezdésére, illetve a 2007. évi CXXVII. törvény (ÁFA tv.) irányadó rendelkezéseit idézve az I. fokú adóhatóság azt állapította meg, hogy a jogügylet nem a számlán feltüntetett felek között jött létre, a számlák tartalmilag hiteltelenek. Az adózó észrevételét nem fogadta el.

A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2011. március 1. napján kelt 3758312353 számú határozatával az I. fokú döntést helybenhagyta. Az indokolásban reagált a felperes fellebbezési hivatkozásaira, azokat alaptalannak, ezáltal az I. fokú határozatot jogszerűnek minősítette. Hivatkozott az ÁFA tv. 89. § (1) bekezdésére, megállapítva, hogy a belföldön kívülre történő értékesítés kapcsán kiállított CMR-okmányok hamisak. Ugyancsak a fellebbezésre reagálva kifejtette, hogy az adózó kapcsán az óvatosság és gondosság feltétele nem teljesült, mert az adózó a vevő képviselőjét nem ismerte, közvetítőn keresztül történt az értékesítés, a vevő közösségi adószámának lekérése és az áru külföldre szállítására vonatkozó vevői nyilatkozat az adásvételi szerződést megelőzően történtek.

A határozat felülvizsgálata iránt a felperes terjesztett elő keresetet, kérve annak hatályon kívül helyezését.

Álláspontja szerint az adóhatóság megsértette az Art. 97. § (4) bekezdése, és a Ket. 50. § (1) bekezdése szerinti tényállás-tisztázási kötelezettségét. Az Art. 97. § (4)-(6) bekezdése ellenére nem vizsgálta a felperes javára szolgáló körülményeket, holott a felperes többször ellenőrizte a vevő közösségi adószámát, nyilatkoztatta az áru kiviteléről, csatoltatta a fuvarleveleket, amelyek adattartalmának ellenőrzésére nem volt lehetősége.

Az alperesi határozat objektív felelősségi alapokon nyugszik, amelynek jogszabályi alapja nincs, kétszeres adóztatáshoz vezet, tehát alkotmányellenes. Ezzel kapcsolatban idézte az Alkotmánybíróság irányadó döntéseinek indokolási részeit, kifejtve, hogy a felperes hatósági jogosítvánnyal nem rendelkezik ahhoz, hogy az üzleti partnerét ellenőrizhesse.

Álláspontja szerint az adóhiányt is tévesen számította ki az alperes, ugyanis az adót nem a szerződéses vételárra rászámolva, hanem a vételárból visszafelé kellett volna meghatároznia, úgy tekintve, hogy a vételár az adót is tartalmazó ellenértéknek minősül. Ennek kapcsán az adóhatóság állásfoglalására, illetve bírósági ítéletre hivatkozott.

Megítélése szerint az adóbírság és a késedelmi pótlék mérséklésének feltételei fennálltak az Art. 165. § (3) bekezdése, és 171. § (1) bekezdése alapján, mivel a felperes minden tőle telhető óvintézkedést megtett, mégis a maximális összegű jogkövetkezmények alkalmazására került sor. Idézte a 7003/2007. APEH irányelv rendelkezéseit.

Az Art. 129. § (1) bekezdését idézve kifejtette, hogy az adóhatóság nem foglalta határozatába, hogy a felperes hogyan rendezhetné a szabálytalanul kiállítottnak vélt számlák következtében előállott helyzetet. Ezen alperesi kötelezettség az Art. 1. § (5) bekezdéséből is adódik. A helyes eljárás mellett tájékoztatni kellett volna a felperest arról, hogy pontosan mit kell tennie a határozatban foglaltak végrehajtása érdekében, a számlákat miként kell helyesbítenie, illetve a határozati megállapítások a többi adónemet hogyan befolyásolják. Mindezek hiánya a tájékoztatási- és együttműködési kötelezettség adóhatóság részéről történt elmulasztását jelenti.

Hivatkozott a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság hasonló ügyben hozott ítélet indokolására, ezen belül az Európai Bíróság joggyakorlatára.

Előadta, hogy a felperes észrevételében kifejezetten kérte a jegyzőkönyvben hivatkozott szlovákiai megkeresés, illetve az arra érkezett válasz rendelkezésére bocsátását, az Art. 100. § alapján. Az adóhatóság erre nem reagált, a kért iratokat nem küldte meg, ezáltal adózói jogai sérültek.