A Szolnoki Törvényszék Bf.539/2008/3. számú határozata kiskorú veszélyeztetésének bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 87. §, 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) 6. §] Bírók: Kissné dr. Nedesán Marianna, Kovacsics László, Szentgyörgyi Ildikó

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság

1.Bf.539/2008/3. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a Szolnokon 2008. évi október hó 15. napján megtartott nyilvános ülésen az 1.Bf.539/2008. számú ügyében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt I.rendű vádlott neve és társa ellen indított büntetőügyben a Szolnoki Városi Bíróság 2008. évi április hó 7. napján kihirdetett 10.B.158/2007/32. számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a :

A vádlottak terhére megállapított bűncselekmény minősítése vonatkozásában a társtettességre utalást m e l l ő z i .

A vádlottak börtönbüntetésének tartamát 6 - 6 (hat-hat) hónapra l e s z á l l í t j a .

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az I. és II. rendű vádlottak, valamint védőjük jelentett be fellebbezést, - a nyilvános ülésen előterjesztettek szerint - elsődlegesen a vádlottak felmentése, másodsorban pedig a kiszabott büntetés enyhítése érdekében.

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészség 8.B.3254/2006/2-3. számú átiratában a történeti tényállás kiegészítése, a vádlottak terhére megállapított cselekmény jogi minősítésének pontosítása mellett az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.

A nyilvános ülésen a főügyészség képviselője az átiratban foglaltakat, míg a vádlottak védője a bejelentett fellebbezést változatlan tartalommal fenntartották.

A vádlottak védője perbeszédében hangsúlyozta, hogy a vádlottak a nagy kockázatokkal járó védőoltásokat azért nem adatták be gyermeküknek, mert őt a védőoltások káros mellékhatásaitól kívánták megvédeni, különös figyelemmel gyermekük hiperérzékenységére és antibiotikum-érzékenységére is.

A védelem hivatkozott arra, hogy a vádlottak gyermeküket szerető családi körülmények között, gondozási kötelezettségüknek teljes mértékben eleget téve nevelik, ezen védőoltások elmaradása, álláspontja szerint, bűncselekményi kategóriát nem merít ki, ezért elsődlegesen kérte felmentésüket, másodsorban pedig a cselekmény csekély fokú társadalomra veszélyességére és a vádlottak javára értékelhető enyhítő körülményekre figyelemmel, a kiszabott büntetés lényeges enyhítését indítványozta.

A megyei bíróság a másodfokú felülbírálat során megállapította, hogy a városi bíróság bizonyítási eljárását az ügy megítéléséhez szükséges valamennyi lényeges körülményre kiterjedően és eljárási szabálysértéstől mentesen lefolytatta.

Az általa megállapított tényállás túlnyomórészt helyes és megalapozott, azt a megyei bíróság a Be. 352. § /1/ bekezdés a./ pontja szerint, - ténybeli következtetés útján - az alábbiakkal egészíti ki:

A történeti tényállás utolsó bekezdését azzal, hogy I. és II. rendű vádlottak mivel több védőoltás beadását következetesen megtagadták kiskorú gyermekük gondozása körében, e feladatukból folyó kötelezettségüket súlyosan megszegték, így cselekményükkel súlyosan veszélyeztették kiskorú gyermekük egészségét és testi fejlődését.

A fenti kiegészítéssel a megállapított tényállás hiánytalan, megalapozott és iratszerű, melyből okszerűen vont következtetést a városi bíróság mindkét vádlott bűnösségére.

Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét megfelelően teljesítette.

Ítéletének indokolásában minden részletében meggyőző és logikai hibáktól mentes magyarázatát adta annak, hogy ítéleti tényállásának megállapításakor a vádlottak ténybeli beismerő vallomásán túl azt az igazságügyi orvosszakértői véleményben foglaltakra, az államigazgatási eljárás során keletkezett iratok tartalmára, a rendőri jelentésben, a kiskorú egészségi állapotáról készült orvosi dokumentációban foglaltakra, valamint az egyéb csatolt okirati bizonyítékokra alapítottan állapította meg.

Kétséget kizáróan bizonyítást nyert az eljárás során, hogy a kiskorú gyermek kötelező védőoltásokban a történeti tényállásban rögzítettek szerint nem részesült, emiatt a felelősség a Gyermekvédelmi törvényben foglaltaknak megfelelően a szülőt terheli. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában, hogy a semmilyen egészségügyi végzettséggel nem rendelkező, orvosi szakkérdésekben járatlan vádlottak téves következtetésre jutottak atekintetben, hogy gyermekük betegségeit a korábban előírt időben beadott védőoltások eredményezték. A hivatkozott 18/1998 (IV.3.) NM. rendelet szerint a védőoltás beadhatósága kérdésében mindig az oltó orvos feladata és egyben kötelessége is dönteni, ezen feladat sohasem az oltással érintett kiskorú személy hozzátartozóira hárul.