A Kúria Mfv.10090/2013/6. számú precedensképes határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 213. §, 275. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 89. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.256/2010/28., Fővárosi Törvényszék Mf.633731/2012/5., *Kúria Mfv.10090/2013/6.* (EH 2014.03.M6)

***********

Mfv.I.10.090/2013/6.

A Kúria a dr. Bardovits Anett ügyvéd által képviselt felperesnek a Dr. Fabók András ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 26.M.256/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.633.731/2012/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. január 6. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.633.731/2012/5. számú ítéletét részítéletnek tekinti, és azt hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek tizenöt nap alatt 20.000 (húszezer) forint és 5.400 (ötezer-négyszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását, ennek jogkövetkezményei alkalmazását és rendkívüli munkavégzésért járó díjazás megfizetését kérte. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 26.M.256/2010/28. számú ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és az 2010. október 13-án szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt munkabér és ennek törvényes késedelmi kamata, valamint három havi átlagkeresetnek megfelelő kárátalány megfizetésére, és marasztalta a kereseti illetékben. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2008. március 10-én létesített határozatlan idejű munkaviszonyt az alperessel titkárságvezető munkakörre. Munkavégzési helye az alperes H. úti irodahelyiségében volt. A felperes két munkatársával együtt látta el a titkárságon az asszisztensi feladatokat. Részükre az alperes 2009. augusztus 31-én felajánlotta a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, amelyet a felperes nem fogadott el. Még ugyanezen a napon 2009. szeptember 30-ára a felperes munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a munkáltató gazdasági megfontolásból a titkárságot és vele együtt a titkárságvezetői titkárnői munkaköröket megszünteti, e feladatokkal külső céget bíz meg.

Az alperes a M.P.H. Zrt.-vel (M. Zrt.) 2008. szeptember 1-jén kötött megbízási szerződést 2009. szeptember 1-jén módosította, megbízva a H. úton lévő központi irodában a titkársági feladatok ellátásával akként, hogy a szükséges kvalifikált szakembereket, szellemi erőforrásokat az M. Zrt., az infrastruktúrát pedig az alperes biztosítja.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az erőforrások olyan szervezett csoportját adták át az M. Zrt.-nek, amely identitását megőrizve önállóan alkalmassá vált az átadás előtti tevékenység ellátására. A jogelőd és a jogutód munkáltató közötti polgári jogi szerződés körébe tartozik, hogy az átadott tevékenységet milyen formában nyújtja a továbbiakban a megbízott fél. Ez azonban a munkajogi jogutódlás megvalósulását nem cáfolja. A jogutódlás legfontosabb eleme a jogelőd tevékenységének vagy annak elkülönített részének a jogutód általi megállapodáson alapuló átadás-átvétele az alperes és az M. Zrt. között létrejött kétoldalú megállapodás alapján, mely önmagában létrehozza a munkajogi jogutódlást.

Az alperes a felperessel közölt rendes felmondás indokának valójában a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlást tekintette, ezért az Mt. 89. § (4) bekezdésébe ütközően jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyt.

A túlmunka díjazás iránti kereseti kérelemmel kapcsolatosan érdemi döntést az elsőfokú bíróság nem hozott.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 51.Mf.633.731/2012/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Utasította az elsőfokú bíróságot, hogy a felperes túlmunka díjazás iránti kereseti kérelméről hozzon határozatot. Kötelezte a felperest az alperes javára első- és másodfokú perköltség megfizetésére.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat okszerűtlenül értékelte, és helytelen jogszabály értelmezéssel megalapozatlan döntést hozott.

Megállapította, hogy az elsőfokú eljárásban hiteles okirati bizonyítékok álltak rendelkezésre a titkársági feladatok kiszervezésére vonatkozóan, melyek alapján a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem történt az Mt. 85/A. § szerinti munkajogi jogutódlás. Ugyanezen okiratokból levonható azon következtetés is, hogy a felperesnek a munkajogi jogutódlást meghaladó hivatkozásai is alaptalanok, mert nem történt munkaerő-bérlés, a munkáltatónak nem volt a felperes felé munkakör felajánlási kötelezettsége, és valós a felmondásban a „külső cég" megjelölés is.

Rögzítette a másodfokú bíróság, hogy az alperes és az M. Zrt. között létrejött megbízási szerződésnek az volt a lényege, hogy az alperes teljeskörű szolgáltatást vett igénybe az ügyviteli és adminisztrációs feladatainak ellátására. A felek a megbízás minden lényeges kérdését írásban rögzítették. A Pp. 193. §-a alapján a rendelkezésre álló okirati bizonyítékot meghaladóan a munkajogi jogutódlással kapcsolatos minden további bizonyítás szükségtelen volt. A jogutódlást elsődlegesen ugyanis a jogügylet jellege, a felek szerződéses megállapodása alapján kell vizsgálni. Az, hogy a tevékenységet hogyan és milyen jogviszony keretében szervezi meg egy cég, a munkaügyi perben nem bírálható felül. Jelen esetben az alperes a titkársági feladatok megbízás keretében történő ellátásáról döntött, melynek eredményeként a cégnek a továbbiakban nem volt saját titkársága, az alperes a titkárnői munkaköröket is megszüntette az e feladatokat ellátó munkavállalók munkaviszonyának megszüntetésével együtt. E feladatokat egy külső cég szolgáltatásaként kapta, és ettől kezdve megszűnt számára az a feladat, amit egy három személyből álló titkárság fenntartása jelentett.

Az elsőfokú bíróság álláspontja téves, miszerint a titkárságot mint nem anyagi erőforrást adta át a megbízott cégnek. A titkárságot mint szervezeti egységet ugyanis megszüntette, és az ahhoz tartozó munkafolyamatokat, feladatokat szervezte ki megbízás keretében. E gazdasági döntése nem kérdőjelezhető meg munkaügyi perben.

A jogvita elbírálása szempontjából lényeges különbség mutatkozik a munkajogi jogutódlás és a jogutód munkáltatóvá válás fogalma között. A bírói gyakorlat szerint, ha a munkavállalók a munkájukat ugyanott, ugyanolyan feltételekkel végzik tovább, a munkajogi jogutódlás megvalósulása feltételezett. Ez azonban a perben nem volt megállapítható. Az, hogy a munkajogi jogutód a jogelőd munkáltató munkavállalói tekintetében jogutód munkáltatóvá is válik-e, csak a felek polgárjogi szerződéséből állapítható meg aszerint, hogy mi volt a szerződéses akaratuk.