BH 2002.9.339 Nem valósul meg a lőszerrel visszaélés bűntette, és ezért a vádlott felmentésének van helye, ha a magatartás - bár tényállásszerű, de - az elkövetés körülményei folytán összességében alkalmatlan a Btk. 263/A. §-a által védeni kívánt jogi tárgy veszélyeztetésére [Btk. 10. § (2) bek., 263/A. § (1) bek. a) pont, Be. 214. § (3) bek. a) pont].

A katonai tanács a 2001. április 11-én meghozott végzésével a honvéd törzsőrmester vádlott ellen lőszerrel visszaélés bűntette miatt folyamatban levő büntetőeljárást megszüntette, és a vádlottat megrovásban részesítette; a lőfegyverrel, valamint a pirotechnikai termékkel kapcsolatos szabálysértés miatt az iratokat fegyelmi eljárás lefolytatása végett az illetékes parancsnoknak megküldeni rendelte, a bűnjelként lefoglalt 7 db villamosizzógyújtót pedig elkobozta.

A tényállás a következő.

A honvéd törzsőrmester vádlott az általános iskola elvégzése után szakmunkásképzőben tanult tovább, ahol szerszámkészítő szakképesítést szerzett. Ezt követően egy kft.-nél vállalt munkát, ahol mint betanított munkás dolgozott. Sorkatonai szolgálatát 1994. augusztusa és 1995. júliusa között teljesítette, tartalékállományba szakaszvezető rendfokozattal helyezték. Ezek után előbb korábbi munkahelyére ment vissza dolgozni, majd 1995. október 1-jei hatállyal szerződéses szolgálati jogviszonyra lépett a honvédséggel. A szolgálati feladatait jelenleg - 1998. február 1-je óta - szakaszparancsnoki beosztásban látja el. Munkáját elöljárói megelégedésére, kiváló színvonalon végzi. Eddigi szolgálati ideje alatt három esetben részesült dicséretben, fenyítve nem volt. 1999-ben levelező tagozaton sikeres érettségi vizsgát tett, törzsőrmesterré 1999. június 24-i hatállyal léptették elő.

A vádlott nőtlen családi állapotú, más személy eltartásáról nem kell gondoskodnia. Havi nettó átlagilletménye 53 633 forint összegű. Vagyontalan.

A vádlottat a katonai tanács a 2000. szeptember 20-án jogerőre emelkedett ítéletével alárendelt megsértésének bűntette miatt 20 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

A vádlott az alakulatnál fennállott szerződéses jogviszonya idején 1997. őszén, utólag már pontosan meg nem állapítható időpontban, egy kollégájától - akinek személyét az eljárás során nem sikerült felderíteni - 7 db villamos izzógyújtót vett át azzal a céllal, hogy az izzógyújtó vezeték részét utóbb magáncélra felhasználja. A gyújtókat ezt követően magánál tartotta, majd azokat az alakulathoz történő áthelyezését követően a nőtlenszállói szobájában, a szekrényében helyezte el.

A vádlott 1999. tavaszán - utólag már pontosan meg nem állapítható időpontban - az alakulata által tartott lőgyakorlaton vett részt mint lőgyakorlat-vezető. Ennek során szolgálati tevékenysége közben birtokába került 2 db. 7,62 mm 43M acélmagvas lövedékű töltény. A töltényeket ekkor a ruházatában helyezte el, de azokról a későbbiekben megfeledkezett, illetőleg azokat csak később, a gyakorlat befejezését követően, a ruházatának átvizsgálásakor találta elő. A vádlott az általa talált töltényeket az elöljáróinak nem adta át, hanem a nőtlen tiszti szállón a szobájában, az éjjeliszekrényén egy dobozban tárolta.

A katonai ügyészség a vádlott szobájában 2000. november 7-én házkutatást tartott, aminek során - egy 39/49M típusú tájolón és 1 db AK-63/D szuronyon, illetve 2 db 7,62 mm 43/M vaklőszeren kívül - a fenti töltények, illetve a villamos izzógyújtók is lefoglalásra kerültek.

A bíróság az igazságügyi fegyverszakértői vélemény adatai alapján megállapította, hogy a vádlottól lefoglalt 2 db. 7, 62 mm 43/M acélmagvas lövedékű töltény közül az egyik a 242/1996. (XII. 27.) kormányrendelettel módosított 115/1991. (IX. 10.) kormányrendelet alapján lőszernek, a másik töltény pedig - mivel az lőport nem tartalmazott - lőszerelemnek minősül, melyek tartása engedélyhez kötött. A 7 db villamos izzógyújtó pirotechnikai termék, robbanóanyagnak, robbantószernek nem minősül.