A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20034/2009/6. számú határozata elszámolás tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 206. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 328. §, 359. §, 474. §, 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 4. §, 9. §, 16. §, 42. §, 45. §, 66. §, 94. §, 98. §, 106. §] Bírók: Fülöp Györgyi, Lesenyei Terézia, Pullai Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.20.034/2009/6.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Lukovics Ügyvédi Iroda (...ügyintéző: dr. Lukovics Péter ügyvéd) által képviselt, felperes neve (...) felperesnek - a Vectigalis Általános Vállalkozási Zrt. (...ügyintéző: Péter Mária felszámolóbiztos) és dr. Karcsics Tamás jogtanácsos (....) által képviselt, alperes neve "felszámolás alatt" (....) alperes ellen - kártérítés és járulékai megfizetése iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság 2008. október 28. napján kelt, 21.P.22.998/2006/24. számú ítélete ellen a felperes részéről 25., az alperes részéről 26. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a felperes teljes keresetét elutasítja.

Köteles a felperes az alperesnek 15 napon belül 500.000 (Ötszázezer) Ft első- és másodfokú perköltséget megfizetni.

A felperes teljes személyes illetékmentessége folytán meg nem fizetett 900.000 (Kilencszázezer) Ft kereseti és 900.000 (Kilencszázezer) Ft fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 15 nap alatt fizessen meg 2.092.900 forint tőkét és annak 2004. május 1. napjától számított törvényes mértékű kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Továbbá kötelezte a felperest, hogy ugyanezen idő alatt az alperesnek fizessen meg 300.000 forint perköltséget és az alperest, hogy külön felhívásra az államnak fizessen meg 40.500 forint feljegyzett illetéket.

A megállapított tényállás lényege szerint a ...megfilmesítési szerződést kötött ...a Vízipók-csodapók című rajzfilmsorozat forgatókönyveinek a megírására és ezzel megszerezte a filmforgalmazás, valamint a sugárzás jogát. A munkálatokat az ... a ...(Stúdió) rendelte meg, ahol a rajzfilmsorozatot a forgatókönyv alapján munkaviszonyuk keretében ...rendező, valamint néhai ...társrendező és figuratervező készítették el. Utóbbival a munkáltató 1979. január 31. napján a filmen kívüli felhasználási jogot átruházó szerződést kötött, ...azonban nem. A rajzfilmmel kapcsolatos másodlagos kereskedelmi jogokat (merchandising jogok) a ... 1991-ben átruházta a ...Kft-re, ahonnan azok 2004-ben a ...Rt-hez kerültek.

Az alperes 2001. októberében néhai ...hozzájárulásával szerződést kötött a ... Kft-vel a rajzfilm hat figurájának 0,2 literes üdítőitalos dobozok csomagolásán és reklámozás során történő felhasználására. A szerződéses kapcsolat 2005. októberéig állt fenn, az alperes által fizetett jogdíjak felét a ... Kft. néhai..., illetve jogutódjának, ...megfizette. A jogok átszállását követően az alperes nem jutott megegyezésre a jogdíjról a ...Rt-vel, ezért ...kötött külön megállapodást a használatra és közvetlenül felé teljesített díjfizetést 2006. őszéig.

Tényként állapította meg végül, hogy 2005. augusztus 31. napján ...és ...engedményezési szerződést kötöttek a felperessel a rajzfilmsorozat eredeti és jellegzetes alakjainak engedély nélküli, kereskedelmi hasznosításából eredő, elmaradt szerzői jogdíjának és kártérítés iránti követelésének, mint vagyoni jellegű igényeknek ellenérték fejében történő átruházásáról.

A felperes, mint engedményes, leszállított keresetében 30.000.000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest, elsődlegesen a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 94. § (2) bekezdése alapján kártérítésként, másodlagosan az Szjt. 94. § (1) bekezdésének e) pontja alapján gazdagodás visszatérítése jogcímén. Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatta a felperes legitimációját, az engedményezők szerzői minőségét, és a kereset jogalapját.

Az elsőfokú bíróság elsődlegesen a felperes kereshetőségi jogát vizsgálta. Kifejtette, hogy az Szjt. a szerzői vagyoni jogok átruházását szűk körben megengedi. {9. § (6) bekezdés}. A jelen esetben nem teljes körű átruházás történt, hanem részjogok átruházása. ...öt és ...megilleti a jogosulatlan felhasználás miatti jogdíj és kártérítés, és nem kizárt, hogy ezen pénzben kifejezhető vagyoni részjogosultságról rendelkezzenek, ezért a felperessel kötött szerződés, elnevezésétől függetlenül jogszerű. Okfejtése szerint kiemelt jelentősége van a jogcímnek és ebből kifolyólag az engedményezés, helyesen felhasználási szerződés alapján a felperes perbeli legitimációval rendelkezik.

Ezt követően az elsőfokú ítélet az alperesi felhasználás jogosulatlansága körében foglal állást az Szjt. 45. §-ának (1), 46. §-ának (1) és (3), valamint 64. §-ának (2) bekezdései alapján. Megállapította, hogy a film szerzőinek jelen esetben néhai ..., ...és ...minősül, ők hárman társszerzők, ilyenformán a másodlagos felhasználási jogok együttesen illetik meg őket. Erre tekintettel az alperesnek a forgatókönyvíróval és rendezővel is felhasználási megállapodást kellett volna kötnie és díjat kellett volna fizetnie. Mivel ez elmaradt, az ő vonatkozásukban a felhasználás jogosulatlannak minősül, ezért a szerzők kártérítésre vagy jogalap nélküli gazdagodásra tarthatnak igényt, amely a szerzőtársak engedményezése alapján megilleti a felperest.

A bizonyítás kétséges, illetve ellehetetlenült voltára hivatkozva az első fokon eljárt bíróság a Ptk. 359. §-ában szabályozott általános kártérítést állapított meg, alapul véve az alperes által a szerződések alapján teljesített díjakat, a Pp. 206. §-a alapján értékelve a felhasználás mértékét és módját és a szerzőtársak alkotói közreműködésének arányát.

A felperes fellebbezésében elsődlegesen az ítélet megváltoztatásával a keresetének megfelelően 30.000.000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Másodlagosan - a bizonyítás nagy terjedelmű kiegészítése érdekében - az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a jogalapot helyesen ítélte meg, az összegszerűség tekintetében azonban döntése nem megalapozott.

A szerzői arányok megosztása helytelen, a figuratervező részére megállapított 65% eltúlzott. Ennek alátámasztására csatolt egy az érintett rajzfilm alkotói által merchandising típusú felhasználásra kötött, eltérő részesedési arányokat tartalmazó 2002-ben született megállapodást.

A marasztalási összeget is rendkívül csekély mértékűnek találta, amelynek megállapítása során az elsőfokú bíróság nem járt el megfelelő gondossággal és rossz számítási módszert alkalmazott. Előadta, hogy a követelés összegét becslés útján jelölte meg azzal, hogy az alperesi adatszolgáltatást követően majd pontosítja azt, a jogalap kérdésében közbenső ítéletre számított. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következetésre, hogy a bizonyítás ellehetetlenült, mert az általa tett bizonyítási indítványok (szakértő kirendelése, alperesi termékek gyártásával és forgalmazásával kapcsolatos adatok beszerzése a kereskedelmi partnerektől) teljesítése esetén a jogdíj mértéke pontosan kiszámítható lett volna. Összehasonlításként hivatkozott más rajzfilm figurák ügyében hozott döntésekre.