A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21500/2009/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 328. §, 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 9. §, 94. §] Bírók: Csőke Andrea, Kovács Zsuzsanna, Mészáros Mátyás

Pfv.IV.21.500/2009/3.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Lukovits Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Lukovits Péter ügyvéd) által képviselt felperesnek a Vectigalis Általános Vállalkozási Zrt. (ügyintéző: Péter Mária felszámolóbiztos) és a dr. Karcsics Tamás jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés és járulékai megfizetése iránt a Pest Megyei Bíróság előtt 21.P.22.998/2006. számon megindult és a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.034/2009/6. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által 31. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából releváns tényállás szerint a Magyar Televízió (MTV) és a Pannónia Filmstúdió koprodukciójában készült "Vízipók-csodapók" című rajzfilmsorozat forgatókönyírója - az MTV-vel kötött megfilmesítési szerződés alapján - .. volt, míg a rajzfilmsorozatot - a Pannónia Filmstúdióval fennálló munkaviszonyuk keretében - .. rendező, valamint néhai .. társrendező és figuratervező készítették. A Pannónia Filmstúdió, mint munkáltató, 1979. január 31-én filmen kívüli felhasználási jogot átruházó szerződést kötött ..-csal. A rajzfilmmel kapcsolatos másodlagos kereskedelmi jogokat (merchandising jogok) a Pannónia Filmstúdió 1991-ben átruházta a .. Kft-re. A .. Kft. 2001. októberében - néhai .. hozzájárulásával - szerződést kötött az alperessel a rajzfilm hat figurájának üdítőitalos dobozok csomagolásán és reklámozás során történő felhasználására. A 2005. októberéig fennálló szerződés alapján az alperes által fizetett jogdíjak felét a .. Kft. néhai ..-nak, illetve (2003-ban bekövetkezett halála után) jogutódjának, ..-nak megfizette. Az alperes azt követően, hogy a .. Kft. a rajzfilmmel kapcsolatos másodlagos kereskedelmi jogokat a 2004-ben kötött szerződéssel átadta a .. Rt-nek, és ez utóbbival a fizetendő jogdíj tekintetében nem jutott megegyezésre, ..-val kötött külön megállapodást a felhasználásra, és 2006. őszéig a díjfizetést is közvetlenül felé teljesítette. A felperes 2005. augusztus 31-én ..-el és ..-el engedményezési szerződést kötött a rajzfilmsorozat eredeti és jellegzetes alakjainak engedély nélküli, kereskedelmi hasznosításából eredő, elmaradt szerzői jogdíj és kártérítés iránti követelés, mint vagyoni jellegű igény ellenérték fejében történő átruházásáról.

Az engedményesként fellépő felperes módosított keresetében az alperest 30.000.000 forint megfizetésére kérte kötelezni, elsődlegesen a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 94. § (2) bekezdés alapján kártérítés, másodlagosan az Szjt. 94. § (1) bekezdés e) pont alapján gazdagodás visszatérítése jogcímén. Kereseti álláspontja szerint néhai .. mellett .. és .. is a rajzfilm szerzőjének minősül. Az alperes ez utóbbi szerzők engedélye és jogdíj fizetése nélkül, jogosulatlanul használta fel a rajzfilm jellegzetes figuráit termékeinek csomagolásán.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen a felperes perbeli legitimációját vitatta, mivel álláspontja szerint a felperes által a követelés engedményezés alapján történő érvényesítése jogosulatlan pénzintézeti tevékenységnek minősül, másrészt az tartalma szerint megbízási szerződésnek is tekinthető, a perbizományt pedig a magyar jog nem ismeri el. Ezért a felperest a szerződés alapján a kereshetőségi jog nem illeti meg. Érdemben azzal védekezett, hogy a rajzfilm jellegzetes alakjai tekintetében szerzőnek minősülő ..-csal, illetve jogutódjával és a jogokkal rendelkező .. Kft-vel kötött érvényes szerződés alapján a felhasználás jogszerű volt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 2.092.900 forintot és annak 2004. május 1. napjától járó törvényes kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 300.000 forint perköltséget, és rendelkezett a le nem rótt illeték viseléséről.

A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes teljes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 500.000 forint első- és másodfokú perköltséget. Rendelkezése szerint a felperes teljes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt 900.000 forint kereseti és 900.000 forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

A jogerős ítélet álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes engedményesként, saját személyében érvényesítheti a perbe vitt jogokat. Az adott esetben ugyanis a felperes olyan, részben személyhez kötött szerzői jogi követelések érvényesítése iránt lépett fel, amelynek engedményezése a Ptk. 328. § (2) bekezdés alapján nem megengedett, a felperes pedig felhasználási szerződéssel sem szerzett az Szjt. 98. § alapján érvényesíthető önálló perlési jogot. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a szerződés, annak tartalma szerint az Szjt. 94. § (2) bekezdés alapján, a szerző által a jogosulatlan felhasználókkal szemben érvényesíthető kártérítési követelés engedményezésére vonatkozott. Rögzítette, hogy az Szjt. 106. § (1) bekezdés értelmében a művet megalkotó szerzőn annak jogutódját, illetve a szerzői jog más jogosultját is érteni kell, az Szjt. 9. §-ának főszabálya szerint pedig a szerző személyhez fűződő és vagyoni jogainak átruházása nem megengedett. Az adott esetben azonban - a megfilmesítési szerződéssel létrehozott műben szereplő jellegzetes rajzfilmfigurák másodlagos kereskedelmi hasznosítása miatti kárigényre tekintettel - a vagyoni jogok átruházása körében kivételt engedő Szjt. 9. § (6) bekezdése folytán az Szjt. 66. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést alkalmazhatónak látta. E rendelkezésből arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben a filmelőállítóra "átszállnak" a filmre vonatkozó vagyoni jogok és az előállító kifejezett jogátruházásra vonatkozó nyilatkozat esetén a másodlagos kereskedelmi felhasználást is gyakorolhatja, ez utóbbi jogok átruházása sem kizárt. Ezért nem kizárt az sem, hogy e jogok megsértése esetén a szerzőtől vagyoni részjogosítványt szerző harmadik személy fellépjen a jogsértővel szemben. A felperes kereshetőségi jogát az engedményezési szerződések alapján ugyanakkor azért nem látta megállapíthatónak, mert a kártérítési követelés jogalapjául megjelölt jogsértés elbírálásához szükséges feltételek, az, hogy a merchandising jog mely szerzőtársakat és milyen arányban illeti meg, nem ismert. E jogok megállapítása pedig a szerző személyéhez kötött igény, amellyel kapcsolatos követelés harmadik személyre nem engedményezhető.