A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40387/2010/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 339. §, 425. §, 433. §] Bírók: Bánki Horváth Mária, Levek Istvánné, Rédei Anna

Kapcsolódó határozatok:

Egri Törvényszék G.20003/2005/195., *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40387/2010/3.*, Kúria Gfv.30085/2011/5. (BH+ 2011.12.542)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

10.Gf.40.387/2010/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla az SBGK Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a HALMOS R. Ügyvédi Iroda által képviselt beavatkozó által támogatott, a Hatvani 1. számú Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Heves Megyei Bíróság 2010. május 21-én kelt 4.G.20.003/2005/195. számú ítélete ellen a beavatkozó által 199. sorszám alatt, az alperes részéről 200. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja;

kötelezi az alperest, hogy 100.000 (százezer) forint, a beavatkozót, hogy 50.000 (ötvenezer) forint másodfokú perköltséget fizessenek meg 15 napon belül a felperesnek;

kötelezi továbbá az alperest, hogy külön felhívásra fizessen meg a Magyar Államnak 310.300 (háromszáztízezer-háromszáz) forint előzetesen le nem rótt fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az alperes kivitelezte a ... cég ... úti telephelyén lévő új gyártó- és fagyasztócsarnok épületét. A vállalkozási szerződés teljesítése érdekében 2003. május 10-én alvállalkozási szerződést kötött a beavatkozóval a hőszigetelt falazat összeállítására, annak beépítésére, a fémszerkezeti falak szerelésére és a hőszigetelt szendvicspanelek építésére, takaróelemekkel, csavaros, illetve popszegecses rögzítéssel, 5.200.000 forint és ÁFA vállalkozói díjért. Ezen munkák elvégzéséhez az alperes bérbe vett a felperestől két dízelmotoros, ollós emelőállványt 20.000 forint/darab/nap bérleti díj ellenében.

Az alperes és az alperesi beavatkozó dolgozói a szendvicspanelek szerelésére használták az állványt, 2003. május 26-án a panelek elhelyezése során az emelőgép kieresztett kosarában a beavatkozó két dolgozója.... tartózkodott, míg az üzemi épület födémjén az alperes dolgozója... kötél segítségével a beszerelendő panelek oldalirányú elmozdulását koordinálta. Aznap 18 órakor az eső esni kezdett... az üzemcsarnok tetőszerkezetéről átlépett az ollós emelőállvány kosarába, amikor a hirtelen feltámadó szél a már beállított, ideiglenesen rögzített panelek biztosítókötéseit (popszegecseit) tönkretette, s a szabad panelfelületen kialakuló szélnyomás a paneleket beremegtette, azokat a szerelőállványnak döntötte. A szerelőállványban lévő három dolgozó sikertelenül kísérelte meg a paneleket megtartani, mert azok a szerelőkosarat felborították, s mindhárom dolgozó megsérült... életveszélyesen.

A káreseményt követően a felperes a sérült emelőállványt ... a gyártó cégnél kijavíttatta, mivel a felmerült kijavíttatási és szállítási költségek megtérítésétől az alperes elzárkózott, ezért az alperes ellen benyújtott keresetében 5.270.000 forint kártérítés és ennek 2003. május 26. napjától járó késedelmi kamatai, valamint a perköltség megfizetésére kérte az alperes kötelezését a Ptk. 433. §-ának (2) bekezdése alapján, utóbb, jogcímként megjelölve a Ptk. 425. és 339. §-ait.

Az alperes és az őt támogató beavatkozó a kereset elutasítását kérték, arra hivatkoztak, hogy az alperes a bérlet tárgyát a rendeltetésének megfelelően használta, és a baleset rajtuk kívül álló okból következett be, így az számukra nem volt felróható.

Az elsőfokú bíróság a 4.G.20.003/2005/105. számú közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperes keresetének a jogalapja az alperessel szemben fennáll. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét a 10.Gf.40.153/2008/4. számú végzésével hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította azzal, hogy a közbenső ítélet - részben a tényállás hiányosságai okán - nem felelt meg az eljárásjogi követelményeknek.

A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság további bizonyítási eljárást folytatott le, és ennek eredményeként a 4.G.20.033/2005/195. szám alatt meghozott ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg felperesnek 5.170.955 forintot és ennek 2003. május 26. napjától a rendelkező részben írt mértékű kamatait, valamint 1.326.372 forint perköltséget, a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította és megállapította, hogy a beavatkozó a felmerült költségeit maga viseli. Határozata indokolásában a jogalap körében kifejtette, hogy az alperes a Ptk. 433. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján köteles volt sértetlenül visszaszolgáltatni az ollós emelőállványt, mivel ezt nem tette, így a Ptk. 318. §-ának utaló szabálya szerint a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kártérítési felelőssége áll fenn. A károkozás ugyanis, mint eredmény szemben áll a jogrenddel, a kár okozása a jogellenesség megállapítását eltérő rendelkezés hiányában, önmagában megállapíthatóvá teszi, így nem vitás kár esetén a jogellenességet a Pp. 164. §-a szerint a kártérítési igénnyel fellépő károsultnak nem kell külön bizonyítania. Az általános kártérítési felelősség azonban nem pusztán a károkozás tényén és ennek jogellenességén, hanem a károkozó felróható magatartásán alapul. A károsodás tényét, ennek károsító magatartásra való visszavezethetőségét (az okozati összefüggést) a károsultnak kell bizonyítania. A felróhatóság tekintetében kimentő bizonyítás érvényesül, a felróhatóság mellett szóló vélelmet a kár okozójának kell megdöntenie annak bizonyításával, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A perbeli esetben a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a felperesnél bekövetkezett a kár és ezzel a jogellenesség ténye bizonyítást nyert, s megállapítható volt az is, hogy a kár az alperes, és az érdekkörébe tartozó beavatkozó, illetve dolgozóik magatartásával okozati összefüggésben keletkezett, mivel a dolgozók munkavégzése során borult fel a szerelőállvány, és szenvedte el a károsodást. Az alperes a kártérítésért fennálló ezen felelőssége alól akkor mentesülhet, ha az említett bizonyítási kötelezettségének eleget tesz (Ptk. 339. § (1) bekezdés, Pp. 164. § (1) bekezdés).

Az elsőfokú bíróság kifejtette továbbá, hogy a 148. sorszámú végzésével a Pp. 3. §-ának (3) bekezdése alapján kioktatta a feleket a bizonyításra szoruló tényekkel kapcsolatos bizonyítási teherről, így az alperest többek között arról, hogy neki kell bizonyítania; az állvány felborulása az általa állított viharos, orkánszerű szél egyenes következménye, és azt semmilyen módon nem lehetett elkerülni.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a munkavégzés helyszínén az általános magyar építőipari gyakorlatnak megfelelően szélerősségmérés nem történt, azt tehát utólag pontosan meghatározni, hogy milyen erősségű volt az a szél, illetve az milyen időtartam alatt alakult ki, utólag objektíve meghatározni nem lehet. Álláspontja szerint a káreseménynél jelen lévő és a per során meghallgatott dolgozók a kérdés megválaszolására nem alkalmasak. Önmagában abból a tényből, hogy a viharos erejű szél a paneleket kiszakította és az állványnak nekidöntötte, nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a szél olyan erős volt, amelyre sem a tervezés, sem a kivitelezés során számítani nem lehetett. A szélerősség objektív - műszeres - mérése és az eredmények rögzítése nem tartozik a lehetetlen bizonyítási mód kategóriájába, s az a körülmény, hogy ennek használata a magyar építőipari gyakorlatban nem elterjedt, nem eredményezheti azt, hogy a bíróság a szakértői bizonyítási eljárás során, a szakértői vélemények alapját képező tényadatok felderítésekor a tanúk ellenőrizhetetlen, szubjektív szélerősségre vonatkozó nyilatkozatait vegye figyelembe, így álláspontja szerint a felróhatósághoz szükséges alapvető adat objektív módon, utólag nem határozható meg.