A Gyulai Törvényszék Bf.47/2013/8. számú határozata közúti baleset okozásának vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 37. §, 38. §, 51. §, 87. §, 187. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 258. §, 338. §, 348. §, 351. §, 352. §, 361. §, 371. §, 372. §, 386. §, 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 3. §, 24. §, 25. §, 42. §] Bírók: Benedek Tibor, Kempfné dr. Agod Éva, König Marianna

Gyulai Törvényszék, mint másodfokú bíróság

1.Bf.47/2013/8. szám

A Gyulai Törvényszék, mint másodfokú bíróság az 1.Bf.47/2013. számú ügyben Gyulán, 2013. évi június hó 26. napján megtartott nyilvános ülés alapján, 2013. június hó 28. napján meghozta 2013. július 3. napján kihirdette a következő

í t é l e t e t .

A közúti baleset okozásának vétsége miatt vádlott neve ellen indított büntető ügyben a Békéscsabai Városi Bíróság 13.B.327/2011/53. számú ítéletét a következők szerint megváltoztatja:

vádlott neve vádlott bűnös közúti baleset okozásának vétségében [Btk. 187. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont 1. fordulat].

Ezért a vádlottat 80 (nyolcvan) napi tétel pénzbüntetésre ítéli. Egy napi tétel összegét 2.500,- (kettőezer-ötszáz) forintban állapítja meg.

Az így kiszabott 200.000,- (kettőszázezer) forint pénzbüntetés megfizetésére 10 (tíz) havi, havi egyenlő 20.000.-(húszezer) forint összegű részletfizetést engedélyez akként, hogy az első részletet az ítélet jogerőre emelkedését követő hónap 15. napjáig kell megfizetnie a Gyulai Törvényszék Gazdasági Hivatala felhívására, míg a további részletek minden következő hónap 15. napjáig esedékesek.

Amennyiben a vádlott a pénzbüntetést nem fizeti meg vagy egyhavi részlet megfizetését elmulasztja, a pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni akként, hogy egy napi tétel helyébe egy napi szabadságvesztés lép.

A vádlott köteles az eljárás során eddig felmerült 690.976,- (hatszázkilencvenezer-kilencszáznegyvenhat) forint bűnügyi költséget a Gyulai Törvényszék Gazdasági Hivatala külön felhívására, az ott megjelölt időben és módon megfizetni az államnak.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja azzal, hogy a vádlott neve helyesen: vádlott neve.

Az ítélet ellen fellebbezést lehet bejelenteni.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság vádlott neve vádlottat az ellene közúti baleset okozásának vétsége [Btk. 187. § (1) bekezdés és (2) bekezdés a) pontja] miatt emelt vád alól felmentette.

Rendelkezett a bíróság bűnjelkezelője által Bj.13/2012. szám alatt bevételezett 1. sorszám alatti 1 db oldalirányba világító helyzetjelző és a 2. sorszám alatti 1 db előre és hátra világító helyzetjelző lefoglalásának megszüntetéséről és vádlott részére kiadásáról. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült 690.976,- forint bűnügyi költség az állam terhén marad.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére; bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása végett.

A Békés Megyei Főügyészség a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartva az ügy nyilvános ülésen elbírálását, az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a vádlott bűnösségének megállapítását, vele szemben pénzbüntetés kiszabását, a vádlott bűnügyi költség megfizetésére kötelezését, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A nyilvános ülésen a főügyészség képviselője a fellebbezés irányultságát akként módosította, hogy elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására tett indítványt. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényekből további tényekre - a rendelkezésre álló bizonyítékok egyoldalú és okszerűtlen értékelése folytán - helytelenül következtetett a vádlott baleset bekövetkezésében való felelősségének, valamint a sértett közrehatásának vizsgálatakor, erre tekintettel az ítélet tényállása a Be. 351. § (2) bekezdésének d) pontja alapján megalapozatlan.

Téves következtetést vont le az elsőfokú bíróság arra vonatkozóan, hogy a sértett az adott éjszakai, ugyanakkor tiszta látási viszonyok között relatív sebességtúllépést valósított meg azzal, hogy a balesettel érintett útszakaszon 86-92 km/h sebességgel haladt tehergépkocsijával. Az adott körülmények között nem kellett azzal számolnia, hogy a menetiránya szerinti forgalmi sávban egy nem megfelelően kivilágított járműszerelvény (pótkocsi) képez akadályt.

A vádlott megszegte ugyanakkor a KRESZ 24. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, amikor nem győződött meg kellően arról, hogy elsőbbségre jogosult jármű közeledik-e felé, valamint azzal, hogy a megfordulási manőver helyét nem megfelelően választotta meg.

A védő a főügyészi indítvány elutasítását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta, mely indítványhoz a vádlott is csatlakozott.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság széleskörű bizonyítás lefolytatását követően megalapozott tényállást állapított meg. A vádlott felelősségének vizsgálatakor az elsőfokú bíróság - helyesen - kiemelt jelentőséget tulajdonított a figyelmeztető jelzés használatának, amely tényt a vádirat azonban egyáltalán nem tartalmazott.

Az ügyész az elsőfokú bíróságnak a bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadja akkor, amikor vitatja a vádlott azon védekezését, amely szerint az úttestre való felhajtáskor nem észlelte a sértett által vezetett tehergépkocsit.

Tévesnek tartotta azon ügyészi hivatkozást, melynek értelmében a sértettnek az adott megfelelő látási viszonyok között sebességét nem kellett nagyobb mértékben csökkentenie. Az éjszakai sötétség már önmagában korlátozza a látási viszonyokat, amely körülmény a figyelmeztető jelzés figyelmen kívül hagyásával együtt egyértelműen a sértett relatív sebességtúllépésére enged következtetni. A figyelmeztető jelzést akkor értékelte volna megfelelően a sértett, ha sebességét csökkenti egészen addig, amíg meg nem bizonyosodik az általa észlelt veszély mibenlétéről. A sértett balesetelkerülési kötelezettsége körében ezért akár az is elvárható lett volna tőle, hogy a veszély észlelését követően megállásig fékezze a tehergépkocsit.

A másodfokú bíróság a Be. 348. § (1) bekezdése szerint eljárva, a határozatot az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezésre okot adó eljárási szabály megsértése nélkül folytatta le az eljárását és a bizonyítást a tényállás megállapításához, valamint a cselekmény jogi minősítéséhez szükséges körben és mélységben lefolytatta.

Indokolási kötelezettségének a Be. 258. § (3) bekezdésében írtaknak megfelelően eleget tett. Ezen belül kellő részletességgel és okszerűen mérlegelve adott számot arról, hogy a tényállás megállapítását mely bizonyítékok miért támasztották alá.

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló, okszerűen értékelt bizonyítékok felhasználásával túlnyomó részben megalapozott, az iratok tartalmának is megfelelő tényállást állapított meg. Egyes tényállási elemeket, ténymegállapításokat azonban a bizonyítékok értékelése körében rögzített, így azokat a másodfokú bíróságnak a tényállás részévé kellett tennie. Másrészt a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja szerint eljárva a történeti tényállást ki kellett egészíteni, valamint az iratok tartalmának megfelelően helyesbíteni az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékok - különösen a ... által előterjesztett szakértői vélemények - tartalmának megfelelően további megállapításokkal, illetve további ténybeli következtetésekkel. Ennek a másodfokú bíróság a Be. 351. § (2) bekezdés c) és d) pontjai, valamint a 352. § (1) bekezdésének a) pontja alapján az alábbiak szerint tett eleget.