A Szegedi Ítélőtábla Bhar.426/2013/5. számú határozata közúti baleset okozásának vétsége tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 331. §, 339. §, 397. §, 398. §, 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 42. §] Bírók: Katona Tibor, Mezőlaki Erik, Nikula Valéria

ííííööáóÉőSzegedi Ítélőtábla

Bhar.II.426/2013/5.

A Szegedi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Szegeden, 2014. február 6. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A közúti baleset okozásának vétsége miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Gyulai Törvényszék mint másodfokú bíróság 2013. július 3. napján kihirdetett 1.Bf.47/2013/8. számú ítéletét

m e g v á l t o z t a t j a:

A vádlottat a közúti baleset okozásának vétsége [Btk. 187. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont 1. fordulat] miatt emelt vád alól

f e l m e n t i.

Megállapítja, hogy az eljárás során felmerült 691.576,- Ft (Hatszázkilencvenegyezer-ötszázhetvenhat forint) bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S:

A Gyulai Törvényszék mint másodfokú bíróság a Békéscsabai Városi Bíróság 13.B.327/2011/53. számú felmentő ítéletét megváltoztatta és a vádlottat bűnösnek mondta ki közúti baleset okozásának vétségében [Btk. 187. § (1) bekezdés (2) bekezdés a) pont 1. fordulat].

Ezért a vádlottat 80 napi tétel - egy napi tétel összege 2.500,- Ft - összesen 200.000,- Ft pénzbüntetésre ítélte, amelynek megfizetésére tíz havi, egyenlő részletekben történő részletfizetést engedélyezett. Figyelmeztette a vádlottat a pénzbüntetés, vagy annak hátralévő része szabadságvesztésre való átváltoztatásának lehetőségéről és az összes bűnügyi költséget a vádlottra terhelte.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, a vádlott nevének helyes megállapításával.

A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és a védő jelentettek be fellebbezést a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása miatt, annak megváltoztatása és a vádlott felmentése érdekében.

A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és az ügyész a fellebbezési nyilvános ülésen a megállapított bűncselekmény megnevezésének helyesbítése miatt a másodfokú ítélet megváltoztatására, de érdemben annak helybenhagyását indítványozta.

A védő a fellebbezését írásban részletesen indokolta, álláspontját három csomópont köré csoportosította: kiemelte, hogy a sértettnek a baleset bekövetkeztekor nem volt vezetői engedélye, a védence által alkalmazott figyelmeztető jelzés figyelmen kívül hagyása és a sértett relatív sebességtúllépése vezetett kizárólag a balesethez, végezetül pedig - e tekintetben indítványozta kiegészíteni is a tényállást - a vádlott nem láthatta a mögötte a kanyarból kihaladó sértetti járművet.

Eljárásjogi aggályát is kifejezte, indítványozta a (1. sz. szakértő neve) véleményéből mindazokat a részeket kirekeszteni a bizonyítás anyagából, amelyek (2. sz. szakértő neve) igazságügyi közlekedési szakértő véleményén alapultak.

A fellebbezések alaposak, az ítélőtábla nem osztotta a fellebbviteli főügyészség álláspontját.

***

Az ítélőtábla mint harmadokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első és másodfokú bírósági eljárást - függetlenül attól, hogy ki fellebbezett - abból a szempontból is felülbírálta, hogy az eljárási szabályokat az elsőfokú, illetőleg a másodfokú bírósági eljárásban megtartották-e, valamint hogy a másodfokú ítélet megalapozott-e.

A felülbírálat eredményeképpen az ítélőtábla megállapította, hogy olyan eljárási szabálysértés sem az elsőfokú, sem pedig a másodfokú eljárásban nem tapasztalható, amely feltétlen hatályon kívül helyezéshez vezethetett volna.

A (1. sz. szakértő neve) szakértő véleményének részleges támadására vonatkozó védelmi álláspontot nem osztotta az ítélőtábla. A bizonyítékok, a bizonyítási eszközök beszerzésének törvényességét illetően azok egyenkénti, elkülönült vizsgálatára van kizárólag lehetőség. Egy a bizonyítási eszköz beszerzése során vétett eljárási szabálysértés önmagában még nem hat ki az abból sarjadó további bizonyítás törvényességére. Így téves az az álláspont, hogy ha az egyik bizonyítási eszköz beszerzése törvénysértő volt, akkor az abból fakadó származékos bizonyíték is eljárási szabálysértés eredménye, s ezért ki kell a bizonyítási eszközök közül rekeszteni (ezt az álláspontot a magyar büntetőeljárási jog következetesen képviseli, amely nem osztja az ún. "mérgezett fa gyümölcse is mérgezett" elvet). (1. sz. szakértő neve) szakvéleménye pedig törvényesen beszerzett és aggálytalannak bizonyult, ezért annak bizonyítékként való felhasználását a védő eredménnyel nem kifogásolhatta.

Az ítélőtábla megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítéletének alapját képező tényállás megalapozott, azonban a Btk. 187. §-ában foglalt törvényi tényállás alapjául szolgáló, mint a keresztdiszpozíciót tartalommal kitöltő közúti közlekedési szabályok megsértését a másodfokú bíróság téves jogkövetkeztetéssel rótta a vádlott terhére.

A megalapozott történeti tényállás lényege szerint a vádlott az általa vezetett járműszerelvénnyel teljes terjedelemben lehaladt az úttestről a mellette lévő parkoló területre, majd onnan ismét felhaladt az útra, és annak érdekében, hogy az eredeti menetirányához képest visszakanyarodjon, balra irányuló, egyívű kormánymozdulattal ráhajtott az útra, és az eredeti haladási irányához képest visszafordult. A műveletet már majdnem be is fejezte, amikor a baleset bekövetkezett.

A vádlott járműve megfelelően ki volt világítva és a KRESZ 50. § (1) bekezdés b) pontjában írtak szerint az útra felhajtási, majd balra kanyarodási manőver végrehajtása közben a vádlott használta a sárga fénnyel villogó figyelmeztető jelzést. Ezt a jelzést a sértett a haladása közben már 204 méterről észlelte. A vádlott által vezetett járműnek az úttestre történt felhaladásakor a veszélyhelyzet kialakult; a sértett ekkor 191-192 méterre haladt a kis-tehergépkocsival, haladási sebessége 86-92 km volt óránként. A sértett annak ellenére, hogy a figyelmeztető jelzést észlelte, nem csökkentette megközelítési sebességét, hanem csak az ütközési ponttól visszafelé mért 46,5 méterre kezdett intenzív fékezésbe, majd 77-79 km-es óránkénti sebességgel beleütközött a kanyarodó járműszerelvény vontatmányába (a három tengelyes pótkocsiba), amelynek következtében maradandó fogyatékosságot eredményező sérülést szenvedett.