BH 1993.12.768 A bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállás - ha az nem iratellenes, vagy nem okszerűtlenül, logikai ellentmondást tartalmazó módon történt a bizonyítékok mérlegelése - a felülvizsgálati eljárásban nem bírálható felül [Pp. 6. § (1) bek. 206. § (1) bek., 270. § (1) bek., 275/A. §].

Sz. J.-né, aki bérlője volt a H. u. 15. fsz. 2. alatti 2 szobás önkormányzati bérlakásnak, 1990. november 15-én elhunyt. Fia, az I. r. felperes és unokája, az akkor még kiskorú II. r. felperes kérték bérlőtársként a bérleti jogviszony folytatásának engedélyezését. Az elsőfokú lakásügyi hatóság határozatával a bérleti jogviszony folytatására irányuló kérelmeket elutasította. A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú lakásügyi határozatot helybenhagyta.

A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy jogosultak a bérleti jogviszony folytatására.

Az elsőfokú búóság a felperesek keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 80. §-ának (2) bekezdése értelmében a lakásbérleti jogviszonyt a bérlő egyeneságbeli rokona folytathatja, ha a bérlővel annak halálakor állandó jelleggel a lakásban együtt lakott. A rendelet 82/A. §-a alapján a bérlő halála esetén nem folytathatja a lakásbérleti jogviszonyt az a személy, akinek vagy a házastársának ugyanabban a városban beköltözhető lakása van. A lakásügyi hatóságok, majd az elsőfokú bíróság is széles körű bizonyítási eljárást folytatott le. Az elsőfokú búóság álláspontja szerint az I. r. felperes nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy házastársától külön él, és ezért ugyanabban a városban beköltözhető lakással nem rendelkezik. A II. r. felperes pedig a bizonyítási eljárás tanúsága szerint nem lakott együtt állandó jelleggel az elhunyt bérlővel.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú búóság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta.

A felperesek a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérték. Álláspontjuk szerint az eljárt bíróságok megsértették az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 80. §-ában, a Ptk. 14. §-ának (1) bekezdésében, valamint a Pp. 339. §-ának (2) bekezdésében foglalt szabályokat. Az I. r. felperes álláspontja szerint bizonyítást nyert a perben, hogy a bérlő halálának idején az 1/2 részben tulajdonát képező öröklakás számára nem volt beköltözhető, mert abban különváltan élő felesége és két gyermeke lakik. Ez a lakás soha nem volt állandó lakása, a lakásban életvitelszerűen nem lakott. A II. r. felperes állította, hogy életvitelszerűen a perbeli lakásban lakott. Kifogásolta, hogy a lakásügyi hatóságok súlyos eljárási szabálysértést követtek el, mivel sem őt, sem kiskorúságára tekintettel törvényes képviselőjét a közigazgatási eljárásba nem vonták be. Beterjesztett bizonyítékaikat az első- és másodfokú búóság érdemi indokolás nélkül figyelmen kívül hagyta. Mindezek alapján kérték a támadott határozatok hatályon kívül helyezését.