BH 1996.5.258 Az élettársi kapcsolat és a szerzési arány megállapításánál irányadó szempontok [Ptk. 578/G. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a kiegészített ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 60 napon belül személyenként 570 166-570 166 forintot. Rendelkezett a le nem rótt illeték és a perköltség viseléséről. Elrendelte az alperes tulajdonaként nyilvántartott ingatlanra bejegyzett perfeljegyzés törlését. Az ítélet indokolása szerint a felperesek jogelődje: Sz. K. és az alperes 1985 decemberétől 1991. július első hetéig élettársakként éltek együtt az alperes házas ingatlanában. Az együttélés alatt a lakóépületre fordított közös beruházásaik értéke 1994-es árszinten 3 421 000 forint volt. Ezt az alperesre kedvezőbb 2/3-1/3 szerzési arányban a felek között elosztva az alperes 1 140 333 forintot (személyenként 570 166 forintot) köteles a felpereseknek megfizetni.

Az ítélet ellen mind a felperesek, mind az alperes fellebbeztek.

A felperesek a fellebbezésükben a marasztalási összeg felemelését kérték, személyenként 555 183 forinttal. Álláspontjuk szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a közös beruházások szakértő által megállapított 1992-es forgalmi értékét (3 300 000 forint) mérlegeléssel mindössze 10%-kal emelte fel, mert a forgalmi értékben legalább 42%-os értékemelkedés következett be. Az életközösség megszűnését követően az alperes által elvégzett munkák értéknövelő hatása legfeljebb 130 000 forint volt. A szerzési arány meghatározása is téves: a Ptk. 578/G. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis, ha a szerzésben való közreműködés aránya pontosan nem állapítható meg, azt egyenlő arányúnak kell tekinteni.

Az alperes fellebbezése elsődlegesen a kereset elutasítására, másodlagosan a marasztalási összeg leszállítására irányult. Nézete szerint közte és a felperesek jogelődje között nem állt fenn élettársi kapcsolat, mert annak leglényegesebb eleme: a gazdasági közösség hiányzott. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe az ingatlanon jelenleg is fennálló, több mint 300 000 forintos OTP-hiteltartozást. Sérelmezte annak megállapítását, hogy az épület 1987-ben csak 40%-os készültségi fokú volt és azt, hogy a felperesek jogelődjének halála után végzett beruházásainak értékét a bíróság - a szakértői vélemény alapján - mindössze 190 000 forintra tette. Okiratokat csatolt arra nézve, hogy csak a számlával igazolható költségei 722 892 forintot tettek ki.

Az alperes fellebbezése az élettársi jogviszony tekintetében alaptalan. A fellebbezésekkel érintett egyéb kérdésekben a döntéshez szükséges adatok nem állnak rendelkezésre.

I. A Ptk. 578/G. §-ának (1) bekezdése szerint az élettársak - házasságkötés nélkül közös háztartásban érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő nő és férfi - együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni. A háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít.

Az elsőfokú bíróság a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján, a bizonyítékokat a maguk összességében értékelve helyesen állapította meg, hogy a felperesek jogelődje és az alperes között 1985 decemberétől 1991. július első hetéig élettársi kapcsolat állt fenn. Az élettársi jogviszony elemei közül az érzelmi kapcsolat és a közös háztartás fennállását az alperes sem vitatta. Ami a gazdasági közösséget illeti, az ítélkezési gyakorlat ennek során elsősorban a felek közös cél érdekében való együttműködésének, vagyis a közös életvitelnek és a jövedelmek közös célra történő felhasználásának tulajdonít döntő jelentőséget. A pénzkezelés módja - nevezetesen, hogy a felek együttesen kezelték-e pénzüket, vagy a pénzkezelést kizárólag az egyikük végezte - nem ügydöntő, mert az élettársak gazdálkodása életkörülményeiktől függően különböző lehet.

Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy az alperes által vezetett háztartási napló adatai, az állattartásban való együttműködés és az öröklési szerződés megkötésének ténye, továbbá az alperesnek a perbeli ingatlanon végzett - a felperesek által sem vitatott - jelentős értékű munkája azt támasztják alá, hogy a felperesi jogelőd és az alperes a mindennapi életvitel során és a jelentősebb vagyoni tevékenységükben is gazdaságilag együttműködtek, vagyis közöttük a gazdasági közösség fennállott. Fontos tényező az is, hogy az alperes és Sz. K. az összetartozásukat minden vonatkozásban harmadik személyekkel szemben is vállalták; ezzel kapcsolatban helyesen utalt az elsőfokú bíróság a szomszédok tanúvallomásaira.