A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20422/2006/7. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 30/A. § (1) bek., (1) bek., 70/A. §, 70/K. §, 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 5. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Győriné dr. Maurer Amália, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.422/2006/7.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Rónai László pártfogó ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Goldea Zsuzsanna ügyész által képviselt Legfőbb Ügyészség (1055 Budapest, Markó u. 16., hiv. szám: ) I. rendű, dr. Németh Gabriella ügyvéd (címe) által képviselt Köztársasági Elnöki Hivatal (1014 Budapest, Szent György tér 1.) II. rendű alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2005. december 8. napján meghozott, 19.P.25.175/2004/8. számú ítélete ellen a felperes részéről 9. és Pf. 4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A felperest képviselő pártfogó ügyvéd, dr. Rónai László (címe) pártfogó ügyvédi munkadíját 12.000 (tizenkettőezer) forint + 2.400 (kettőezer-négyszáz) forint áfa összegben állapítja meg, amelyet a Magyar Állam visel.

A felperes személyes költségmentessége folytán a le nem rótt 24.000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság a felperes személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása iránt indított perben a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a II. rendű alperesnek 62.500 Ft perköltséget.

-2-

Az ítélet indokolásában hivatkozott az Alkotmány felperes által a keresetben megjelölt rendelkezéseire, az 1993. évi XXXI. törvénnyel a belső jog részévé vált Európai Emberjogi Egyezményre, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, valamint az ügyészségről szóló 1972. évi V. törvény rendelkezéseire, továbbá a 11/2003. (ÜK.7.) Legfőbb Ügyészi utasításra és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény rendelkezéseire, majd kifejtette, hogy az állandó és következetes bírói gyakorlat értelmében a személyiségi jog megsértése miatt indult perben nem bírálható el más jogterületre tartozó vita, és bármely más jogterületen született döntés, határozat véleményezésére sincs lehetőség.

Nem szolgálhat továbbá a személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása iránti eljárás más konkrét ügy jogorvoslati fórumaként sem.

Ezt követően rögzítette, hogy a jogsértés az alperesek vonatkozásában nem volt megállapítható, mert a II. rendű alperes alappal hivatkozott az 1997. LXVI. törvény rendelkezéseire arra, hogy a hivatásos bíróval szemben büntető- és szabálysértési eljárást kezdeményezni vagy kényszerintézkedést alkalmazni csak a kinevező személy hozzájárulásával lehet.

A köztársasági elnök jogkörébe tartozik tehát annak eldöntése, hogy a nyomozó hatóság által kivizsgált és elé tárt ügyben határozzon a hozzájárulás megadásáról, illetve hogy hivatala ezt előkészítse.

Mindezeknek megfelelően a II. rendű alperesnek nincs jogszabályi kötelezettsége a hivatásos bíróval szemben előterjesztett feljelentés alapján a büntetőeljárás kezdeményezésére, ezért megalapozottan és jogszerűen tájékoztatták a felperest arról, hogy a beadványával a nyomozó hatósághoz kell fordulnia.

A II. rendű alperes jogszerű eljárására tekintettel terhére személyiségi jogsértés nem állapítható meg, ezért az elsőfokú bíróság a keresetet a II. rendű alperessel szemben elutasította.

Kifejtette, hogy az ügyészi szervek is a jogszabályoknak megfelelően jártak el akkor, amikor a felperes beadványait tartalmuk szerint bírálták el, mert önmagában az a körülmény, hogy a nyomozó hatóság a felperes álláspontjától jogilag eltérő következtetésre jutott és nem a felperes által elvárt döntést hozta meg nem értékelhető az alkotmányos alapjog megsértéseként, így az elsőfokú bíróság megítélése szerint ügyészséggel szemben előterjesztett kereseti kérelem sem meglapozott.

Mindezeknek megfelelően a felperest, mint pervesztes felet a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján a perköltség megfizetésére kötelezte.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben megismételte a keresetében leírtakat kifogásolva azt, hogy feljelentését nem megfelelően bírálták el, nem hoztak alakszerű határozatot, kérelmét nem megfelelően értékelték és a döntést az illetékes szervek "halogatták, mellőzték".

2.Pf.20.422/2006/7.

-3-

Kifejtette, hogy keresetét "nem a megfelelő döntés", hanem annak hiánya miatt terjesztette elő és változatlanul hivatkozott az Alkotmány rendelkezéseire és arra, hogy a határozat meghozatalának mellőzése, a feljelentett elleni eljárás lefolytatásához való hozzájárulás kérdésében való döntés elmaradása személyiségi jogait sértette, továbbá sérültek a jogvédelemhez, a hátrányos megkülönböztetés tilalmához, emberi jogok tiszteletben tartásához, a hatékony jogorvoslathoz és a diszkrimináció tilalmához fűződő jogai..

A felperes sérelmezte a perköltség összegét is.

Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte és a felperes fellebbezésében foglaltakra tekintettel nyomatékosan hivatkozott arra, hogy a kifogásolt és a bírósági eljárásban tapasztalt sérelmek illetve felvetések jogorvoslati fóruma az adott, konkrét ügyben eljáró bíróság és nem a személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása iránti polgári peres eljárás.

A II. rendű alperes is az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.

Előadta, hogy a felperes fellebbezésében nem hivatkozott olyan új tényállási elemre, jogszabályra, amelynek alapján az elsőfokú bíróság ítéletével ellenkező tartalmú döntés születhetne tekintettel arra is, hogy a felperes csak megismételte a keresetében rögzített állításait.

Álláspontja szerint az, hogy a felperes feljelentését, amelyet a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatalhoz nyújtott be más hivatalhoz tették át, illetve az hogy a feljelentését minősítették nem a jogsértést, hanem a jogszerű magatartást alapozza meg.

Határozottan állította, hogy nem tanúsított semmilyen olyan magatartást, nem tett olyan intézkedést, nem végzett olyan cselekményt, amely a felperes személyiségi jogainak sérelmét okozhatta volna, így erre alappal a felperes nem is hivatkozhat.

Nem sértette meg a nemzetközi egyezményeket és semmilyen diszkriminációt vagy jogsértést nem tanúsított, és ilyet a felperes sem bizonyított sem a keresetében, sem az eljárás során, sem a fellebbezésében.

Kitért arra is, hogy a II.rendű alperes neve a feljelentésnek nevezett okiratot nem volt köteles befogadni, erre a hivatalt semmilyen jogszabály nem kötelezte, így a felperes erre való hivatkozása megalapozatlan.

A felperes fellebbezése nem alapos.