166/B/2007. AB végzés

Az indítvány visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

végzést:

1. Az Alkotmánybíróság a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 5. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az indítványt egyebekben visszautasítja.

Indokolás

I.

Az indítványozó saját ügyét ismertetve előadta, hogy feljelentést tett egy hivatásos bíró ellen a sérelmére elkövetett hivatali visszaélés bűntette miatt. A feljelentést az ügyészség jogorvoslati kérelemnek tekintette és megküldte az illetékes bíróság részére. Emellett a Köztársasági Elnök Hivatala arról tájékoztatta az indítványozót, hogy a köztársasági elnök csak a nyomozó hatóság megkeresése alapján dönthet a mentelmi jog felfüggesztése tárgyában. Ezért az indítványozó - más lehetőséget nem látva ügyének megoldására - a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 5. §-a alkotmányellenességének megállapítását és visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését kérte. A hivatásos bírák mentelmi jogának felfüggesztéséről szóló rendelkezések az indítványozó szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, a 8. § (1), (2) és (4) bekezdéseibe, az 54. § (1) bekezdésébe, valamint a 70/A. § (1) bekezdésébe ütköznek. Kérelmét azzal indokolta, hogy az "Országos Igazságszolgáltatási Tanács (a továbbiakban: OIT) [mely a hivatásos bíró mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában javaslatot tesz a köztársasági elnöknek] nem nevezhető elfogulatlan szervezetnek egy bíró elkövető cselekménye esetén", ami a "jogállamiságot megkérdőjelezi". Emellett véleménye szerint hátrányos megkülönböztetésnek tekinthető, hogy "az Alkotmány II-IX, XI. fejezetében felsorolt hatalmi ágak képviselői elleni bűncselekmény elkövetése esetén egyértelmű és átlátható az eljárás, a bírákkal kapcsolatosan ez nem így van". A fentieken túl véleménye szerint a támadott rendelkezés az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény egyes rendelkezéseibe, valamint az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről szóló 1976. évi 8. törvényerejű rendelet egyes - általa megjelölt - rendelkezéseibe ütközik. Kérelmének ezen részéhez az indítványozó indokolást nem fűzött. Végül kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg: a támadott rendelkezés alkotmányos értelmezése nem teszi azt lehetővé, hogy a hivatásos bíró által elkövetett bűncselekmény miatt tett feljelentést a Központi Nyomozó Főügyészség a köztársasági elnökhöz mint kinevezőhöz való felterjesztés nélkül utasítsa el, valamint, hogy a köztársasági elnöknek a feljelentést érdemben vizsgálnia kell, és állást kell foglalnia arról, hogy hozzájárul-e a bíró foglalkozású elkövető elleni nyomozás lefolytatásához, vagy a hozzájárulást megtagadja. Végül az indítványozó kérte, hogy a jogszabály alkotmányellenességének megállapítása esetén az Alkotmánybíróság mondja ki, hogy az a Fővárosi Bíróság előtt folyamatban volt 19.P.25.175/2004. számú, valamint a Fővárosi Ítélőtábla előtt folyamatban volt 2.Pf.20.422/2006. számú ügyekben nem alkalmazható.

II.

Az indítvány érdemi elbírálásra alkalmatlan.

1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság határozott kérelem alapján jár el, mely kérelemben három feltételnek kell együttesen fennállnia: egyrészt a kérelemnek tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, továbbá az Alkotmány érintett szakaszát, valamint azt az indokot, amely alapján az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a kérelem alapjául szolgáló ok hiányában az indítvány - a tartalmi követelményeknek meg nem felelő volta miatt -érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság visszautasítja [18/1993. (III. 19.) AB határozat, ABH 1993,161,171.].

2. Az Alkotmánybíróság az indítványt megvizsgálva az alábbiakat állapította meg: Az indítványozó nem indokolta meg, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés milyen okból ütközik az Alkotmány 8. § (1), (2) és (4) bekezdéseibe, valamint az 54. § (1) bekezdésébe. Emellett az Alkotmánybíróság megítélése szerint azon hivatkozás, mely szerint a jogállamiságot [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] kérdőjelezi meg az, hogy az OIT - az indítványozó véleménye szerint - nem nevezhető elfogulatlan szervezetnek, illetve az, hogy "a büntetőeljárás megindításának szinte leküzdhetetlen korlátai vannak", továbbá, hogy hátrányos megkülönböztetésnek [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés] minősül az, hogy más hatalmi ágak képviselői ellen - általuk elkövetett bűncselekmény esetén- egyértelmű és átlátható az eljárás, a bírákkal kapcsolatosan ez nem így van, nem tekinthető olyan indoknak, mely alapján a támadott rendelkezés alkotmányossági vizsgálata elvégezhető volna. Az indítványozó nem jelölte meg a jogállamiság sérelmének az indokát, valamint nem határozta meg azt sem, hogy az általa feltételezett hátrányos megkülönböztetés mely személyek között áll fenn.

Az indítványozó nem indokolta meg azt sem, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés milyen okból ütközik a fenti, törvénybe, illetve törvényerejű rendeletbe foglalt nemzetközi szerződésekbe, valamint nem jelölte meg e tekintetben az Alkotmány sérülni vélt rendelkezését sem.

Az Alkotmánybíróság jelen eljárásában tehát megállapította, hogy az indítványozó kérelme - az alapjául szolgáló indokok megjelölése hiányában - érdemben nem bírálható el. Tekintettel arra, hogy a fentiekben ismertetett, az Abtv. 22. § (2) bekezdésében rögzített feltételeknek az

Alkotmánybírósághoz benyújtott jelen kérelem nem felelt meg, az Alkotmánybíróság azt - mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant - visszautasította.

3. Az indítványozó kezdeményezte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság állapítson meg alkotmányos követelményt a köztársasági elnök tevékenységével összefüggésben. Az Abtv. nem biztosít indítványozási jogot alkotmányos követelmény megfogalmazására. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § c) pontja szerint visszautasítja az indítványt, ha megállapítható, hogy az eljárás indítványozására az indítványozónak nincs jogosultsága. [292/B/2001. AB végzés, ABH 2001, 1591-1592.] Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányos követelmény megállapítására előterjesztett indítványt is visszautasította.

4. Mivel az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt visszautasította, ezért a megsemmisíteni kért rendelkezés konkrét esetben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítvány vizsgálatát mellőzte (727/D/2000. AB határozat, ABH 2005, 931, 935-936.).

Budapest, 2008. május 27.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró