BH 2005.6.203 I. A tanú csak a hozzátartozója tekintetében tagadhatja meg a tanúvallomást a Be. 82. § (1) bekezdés a) pont alapján - Ez a mentesség abszolút mentességet jelent - Ha a tanú és az egyik vádlott hozzátartozói viszonyban áll, ez abszolút tanúzási mentességet jelent és a tanú megtagadhatja a tanúvallomást.

II. A hozzátartozói viszonyban nem álló többi vádlott-társ tekintetében a tanút nem illeti meg a tanúvallomás megtagadásának joga, azonban relatív mentességként a Be. 82. § (1) bekezdés b) pontja alapján megtagadhatja a tanúvallomást azokban a kérdésekben, amelyre nézve saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná; a tanúvallomás megtagadásának jogosságát kizárólag az eljáró bíróság, ügyész illetőleg nyomozó hatóság dönti el [Be. 82. § (1) bek, a), b) pont, Be. 8. §].

A megyei bíróság a 2003. június 26. napján kelt ítéletével T. K. I. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 1 évi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre, D. Gy. II. r. és S. L. III. r. vádlottat egyaránt társtettesként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt, mint többszörös visszaesőket 3-3 évi fegyházra és 3-3 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

Az ítélet T. K. I. r. vádlottal szemben kihirdetése napján jogerőre emelkedett.

A fenti ítélet ellen D. Gy. II. r., és S. L. III. r. vádlott, valamint védőik jelentettek be fellebbezést elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a büntetés enyhítése céljából.

A fellebbviteli főügyészség átiratában - és képviselője a nyilvános ülésen, - a tényállás kiegészítését indítványozta a korábbi elítélések pontos felsorolása, a vádlottak aznapi mozgása és találkozása, az elkövetés helyének rögzítése, a lakásba bejutás módja, a sértett udvaron, majd a gépkocsiban történő további bántalmazása és a sértett feltalálási helyének pontos megjelölése körében. Annak rögzítését is szükségesnek ítélte, hogy a sértett nem szenvedett maradandó egészségkárosodást. A továbbiakban a bűnösségi körülmények pontosítása mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A nyilvános ülésen a II. r. vádlott védője, valamint D. Gy. II. r. és S. L. III. r. vádlott a bejelentett fellebbezéseiket fenntartották.

A nyilvános ülésen szabályszerűen értesített III. r. vádlott védője nem kívánt részt venni.

A fellebbezések nem alaposak.

Az ítélőtábla védelmi perorvoslatok folytán, a Be. 349. § (1) bekezdésében írt keretek között, a fellebbezéssel érintett vádlottak tekintetében bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását.

Ennek során megállapította, hogy a megyei bíróság a perrendi szabályok betartása mellett ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette, s a feltárt bizonyítékokat gondosan, egymással is egybevetve értékelte. A bizonyítási eljárás során az elsőfokú bíróság a vádlottak elé tárta korábbi vallomásaikat, azokat és a lényeges nyomozati bizonyítékokat ismertette, s erről nyilatkoztatta is őket. Az eljárásban D. Gy. II. r. vádlott csupán a sértett elgáncsolását, míg S. L. III. r. vádlott a sértett egyszeri megütését ismerte el. Védekezésük szerint a sértett sérüléseit nem ők okozták, az attól keletkezett, hogy ittasan az udvaron egy vascsőnek nekiesett.

A megyei bíróság alappal vetette el e védekezéseket, miután az eljárás egyéb bizonyítékai azokat megcáfolták. T. K. I. r. vádlott vallomását ellenben meggyőzően támasztotta alá az igazságügyi orvos-szakértői vélemény, illetve a helyszíni szemle jegyzőkönyve.

A sértett sérüléseinek objektív adataiból az igazságügyi orvos szakértő megállapította, hogy a sértettnél az arckoponya területében 4 erőbehatás következtében alakultak ki a közvetett életveszélyt okozó sérülések, amelyek erős vérzéssel jártak.

A helyszíni szemle jegyzőkönyve és a fényképfelvételek hitelesen tanúsították, hogy a lakásban a bútorokon, falon, ajtón, padlón, még a plafonon is, nagymennyiségű vérnyom volt fellelhető.

Mindezek igazolják, hogy a sértett a lakásban és nem az udvaron szenvedte el a sérüléseit, illetve azok egyszeri erőbehatástól - vascsőnek nekieséstől - nem jöhettek létre. Ezen túl a sértett ágyéktáji és jobb térdét ért sérülései sem keletkezhettek a II. és III. r. vádlott védekezése szerint, azokat rúgások okozták.

A megyei bíróság által rögzített tényállás tehát a lényeget illetően helytálló, a bizonyítékok okszerű értékelésén alapul, és az elsőfokú bíróság által elvégzett mérlegelés indokolása is kifogástalan. Ez a tényállás a bíróság által megvizsgált bizonyítékokon alapul, a szükséges iratismertetések megtörténtek, így azoknak az ügyész által igényelt ismételt ismertetése feleslegesnek bizonyult.