BH 1983.1.7 Ha az öngyilkosságban közreműködés

- rábírással valósul meg, és az elkövető beszámítási képességgel nem rendelkező olyan személyt vesz rá az öngyilkosság elkövetésére, aki ezt végrehajtja (vagy megkísérli) : a rábíró személy mint (közvetett) tettes valósítja meg az emberölést (kísérletét);

- segítségnyújtással valósul meg, a fizikai vagy pszichikai segítséget nyújtó elkövető - az öngyilkosságot megvalósító (megkísérlő) személy beszámítási képességétől függetlenül - öngyilkosságban közreműködés bűntettét valósítja meg [Btk. 168. §, 166. § (1) bek., 20. §, 21. §, 24. § (1) bek.].

A megyei bíróság a fiatalkorú vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében és megrontás bűntettében, ezért halmazati büntetésül a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó 4 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre, valamint 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a vádlottra korábban kiszabott, 2 évi próbaidőre felfüggesztett 8 hónapi szabadságvesztés végrehajtását. Ugyanakkor a vádlottat az ellene lőszerrel visszaélés miatt emelt vád alól - mert a vádlott e bűncselekményt nem követte el -felmentette.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A 17 éves vádlott egy évvel korábban ismerkedett meg barátjának húgával - a sértettel - aki 13 éves volt. Kettőjük között kölcsönös vonzalom, alakult ki, és közösültek is. Minthogy a sértett több alkalommal is felkereste a vádlottat, ezért az apja megrótta, sőt tettlegesen bántalmazta is, bár nem tudott arról, hogy lánya és a vádlott között milyen kapcsolat van. A sértett - aki egyébként cigányszármazású volt - elpanaszolta, hogy fél a szüleitől, s olyan kijelentést is tett, hogy öngyilkos lesz, a vonat elé veti magát.

A vádlott a sértettet az öngyilkossági szándékáról csak annyiban beszélte le, hogy arra kérte: ne kövesse el nyomban az öngyilkosságot, hanem majd együtt legyenek öngyilkosok, a vádlott által Csehszlovákiában vásárolt állatkábító-készülékkel. Ez a készülék nem lőfegyver, hanem ipari munkaeszköz. Nem sokkal ezután elutaztak a vádlott nővéréhez, itt búcsúlevelet írtak, majd a ház egy külön szobájában együtt töltötték az éjszakát. A vádlott és a sértett között ekkor tovább folyt a beszélgetés az öngyilkosságról. A vádlott elővette a korábban elrejtett állatkábító-készüléket és kipróbálta.

A reggeli órák előtt felébredtek. A vádlott a maga mellé helyezett állatkábító-készüléket felvette, azt azonban a sértett kérésére átadta. A sértett az állatkábító-készülékkel hanyattfekvő helyzetben a homloka közepébe lőtt, és nyomban eszméletét vesztette. Ezt követően a vádlott újra megtöltötte a készüléket, majd ugyanúgy a homloka középtáján fejbe lőtte magát. Mindketten eszméletlen állapotban voltak, amikor a vádlott rokonai rájuk találtak.

A sértett a szakszerű orvosi kezelés ellenére három hét múlva - anélkül, hogy az eszméletét visszanyerte volna - meghalt. Az orrgyök fölött 2 cm-re kb. 1 cm átmérőjű kerek sérülést szenvedett, a koponyacsont bezúzódott és a szilánkok bezúzták az agyállományt is. A sérüléssel kapcsolatban számos szövődmény alakult ki, így gennyes agyhártyagyulladás, az idegsejtek súlyos károsodása, tályogosan beolvadó gócos tüdőgyulladás, nagyfokú testi leromlás, amelyek együttesen okozták a sértett halálát.

A vádlott hasonló sérülést szenvedett: a homloka közepén 10 fillér nagyságú kerek, élesszélű csonthiány volt. A műtét során a koponyaüregben kisebb csontrészleteket találtak. A műtét után gennyes agyhártyagyulladás alakult ki, amely azonban az orvosi kezelés hatása alatt megszűnt. Végül is a vádlott gyógyultan hagyhatta el a kórházat.

Az első fokú bíróság a tényállást megalapozottan állapította meg, és ennek alapján okszerű következtetést vont le a vádlott bűnösségére. Tévedett azonban, amikor a vádlott cselekményét a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntetteként minősítette.

A Btk. az öngyilkosságot, illetőleg ennek megkísérlését nem tekinti bűncselekménynek. Minthogy azonban az öngyilkosságot a közfelfogás elítéli, és az az erkölcsi normákkal is ellentétes, ennek megelőzése érdekében a Btk. 168. §-a az ehhez kapcsolódó, járulékos jellegű magatartásokat - nevezetesen az erre való rábírást és az ehhez való segítségnyújtást - önálló (sui generis) bűncselekménynek nyilvánítja.

A cselekmény járulékos jellegéből következik, hogy a Btk. 168. §-a csak abban az esetben valósul meg, ha a cselekmény passzív alanya az öngyilkosságot legalább megkísérli, ehhez képest az öngyilkosságra rábírni törekvés, illetőleg az eredménytelen rábírás nem bűncselekmény.

a) Az öngyilkosságban közreműködés egyik elkövetési alakzata az öngyilkosságra rábírás. Rábíráson a Btk. 21. §-ának (1) bekezdése szerinti szándékos felbujtói magatartást kell érteni. Feltétele tehát, hogy a ráhatás váltsa ki az öngyilkosság elkövetésére irányuló szándékot, vagyis a rábíró nyilatkozat és az öngyilkos akaratelhatározása okozati összefüggésben álljon.