A Debreceni Ítélőtábla Bf.199/2020/11. számú határozata költségvetési csalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 104. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 34. §, 50. §, 51. §, 52. §, 79. §, 80. §, 81. §, 82. §, (1) bek., 101. §, 102. §, 345. §, 396. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 453. §, 562. §, 583. §, 590. §, 591. §, 599. §, 605. § (1) bek., 606. §, (1) bek.] Bírók: Balla Lajos, Lányi Csaba, Nagy Éva

Debreceni Ítélőtábla

Bf.I.199/2020/11. szám

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2020. június 17. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

A költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Miskolci Törvényszék 2020. február 19. napján kihirdetett 12.B.23/2019/22. számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint:

A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamának érintetlenül hagyása mellett a büntetés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét 2 (kettő) évre mérsékli.

A vádlottat előzetes mentesítésben részesíti.

A gazdasági társaság vezető tisztségviselésétől eltiltás büntetést 2 (kettő) évre enyhíti.

A pénzbüntetés napi tételeinek számát 100 (egyszáz) napi tételre, míg az egynapi tétel összegét 2.000,- (kettőezer) Ft-ra, így a pénzbüntetést összesen 200.000,- (kettőszázezer) Ft-ra enyhíti.

A pénzbüntetést - meg nem fizetés esetén - fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni, míg a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának elrendelése esetén börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre akként, hogy egynapi tétel pénzbüntetés helyébe egy nap szabadságvesztés lép.

Az ítélőtábla a kiszabott pénzbüntetésre 10 (tíz) havi részletfizetést engedélyez azzal, hogy egy havi részlet összege 20.000,- (húszezer) Ft, melyet az ítélet jogerőre emelkedését követően minden hónap 15. napjáig kell megfizetni.

A bűnjelek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-Magyarországi Bűnügyi Igazgatóság Borsod-Abaúj-Zemplén megyei I. Vizsgálati Osztály 64.010-311/2015. Bü. számú ügyében kerültek lefoglalásra és bevételezésre Trkv. 118/2016. szám alatt.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s

[1] A Miskolci Törvényszék 2020. február 19. napján kihirdetett 12.B.23/2019/22. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 396. § (1) bekezdés a) és (5) bekezdés b) alapján költségvetési csalás bűntettében, továbbá folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §).

Ezért halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre, 150 napi tétel, egynapi tétel összege 20.000,- Ft, így összesen 3.000.000,- Ft pénzbüntetésre, 7 évre gazdasági társaság vezető tisztségviselésétől eltiltásra ítélte.

A törvényszék a kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását 3 év 6 hónapi próbaidőre felfüggesztette. Figyelmeztette a vádlottat, hogy a felfüggesztett szabadságvesztést végre kell hajtani, ha a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik.

A szabadságvesztés büntetés végrehajtását - annak elrendelése esetén - az elsőfokú bíróság börtönben rendelte végrehajtani, melyből feltételes szabadságra a vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható.

Rögzítette, hogy a pénzbüntetést - meg nem fizetése esetén - fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

A kiszabott pénzbüntetésre 15 havi részletfizetést engedélyezett azzal, hogy egy havi részlet összegét 200.000,- Ft-ban határozta meg, melyet az ítélet jogerőre emelkedését követő minden hónap 15. napjáig kell megfizetni a vádlottnak. Figyelmeztette a vádlottat, hogy egy részlet elmulasztása esetén az egész hátralék egy összegben esedékessé válik.

Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelek sorsáról, illetőleg kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

[2] Az ítélet ellen a vádlott és védője a felfüggesztett szabadságvesztés enyhítése, a vezető tisztségviseléstől eltiltás tartamának mérséklése, a pénzbüntetés mellőzése, illetve enyhítése érdekében fellebbeztek.

Az ügyész az ítéletet tudomásul vette.

[3] A fellebbviteli főügyészség az ítélet helybenhagyására tett indítványt azzal, hogy a perorvoslatok tartalmából következően az elsőfokú ítélet felülbírálatára a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 590. § (3) bekezdés és az 583. § (3) bekezdése értelmében a korlátozott felülbírálat szabályai vonatkoznak.

[4] A védő az ítélőtáblához eljuttatott fellebbezése indokolásában indítványozta, hogy az ítélőtábla változtassa meg az elsőfokú bíróság ítéletét akként, miszerint a kiszabott szabadságvesztés, valamint a próbaidő időtartamát enyhítse, a vezető tisztségviseléstől eltiltás tartamát mérsékelje, a pénzbüntetést elsődlegesen mellőzze, másodlagosan enyhítse.

A védelem vitatta mind a vádiratban írt, mind az ítéletben rögzített megtérülési összeget. A védő utal arra, hogy az ítélet 25. oldalán a törvényszék rögzítette a végrehajtási szakban történt megtérülés tényét, ugyanakkor annak összegszerűsége az eljárás során nem konkretizálódott, továbbá az elsőfokú bíróság elmulasztotta rögzíteni azon nyilvánvalóan lényeges és jelentős súllyal bíró enyhítő körülményt, miszerint a végrehajtási eljárásban azért kerülhetett sor jelentős összegű megtérülésre, mert a vádlott a ... Zrt.-vel fenntartotta a kötelmi jogviszonyt, így ezen tevékenységét nyomatékos enyhítő körülményként kellett volna értékelni.

A terhelt vallomása tükrében megállapítható, hogy maga a végrehajtási eljárásban tényleges közreműködésével - így a felszámolóbiztossal való együttműködése okán is - önként és közvetlenül járult hozzá a jelentős összegű megtérüléshez. A védelem álláspontja szerint a megtérüléssel nem érintett összeg az ügyben 246.507,- Ft.

[5] A védő az elsőfokú bíróság által kiszabott szankciók közül különösen eltúlzottnak és indokolatlannak tartja a pénzbüntetést, kifejezetten annak tükrében, hogy a vádlott személyi, vagyoni körülményeinek ismeretében nem rendelkezik ezen szankció alkalmazhatóságához megfelelő vagyonnal és jövedelemmel. A védő a perbeszédét is kiemelte a tekintetben, hogy a pénzbüntetés alkalmazása a vádlott számára - függetlenül a részletfizetés engedélyezésére - egyet jelent a fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre történő átváltással. A védő nem értett egyet az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a végrehajtásában felfüggesztett büntetés kizárólagos alkalmazása súlytalanná tette volna a büntetési célok érvényre jutását és emiatt szabott ki az elsőfokú bíróság a vádlottal szemben pénzbüntetést is.

[6] A fellebbezés indokolásának összegző részében a védő indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által alkalmazott joghátrány felülmérlegelése során nyomatékos súllyal értékelje a vádlott vonatkozásában fennálló és kétséget kizáróan megállapítható, jelentős túlsúlyban lévő enyhítő körülményeket, így: büntetlen előéletét, a beismerő vallomását, megbánó nyilatkozatát, kiskorú gyermekének eltartási kötelezettségét, vagyoni, jövedelmi viszonyait, a vagyoni hátrány megtérülésében tevékeny közreműködését, együttműködését a felszámolóval, a cselekmény elkövetése és annak elbírálása között eltelt jelentős időtartamot, a könyvelő kötelezettségét ignoráló magatartását, a bevallási kötelezettség nem személyes teljesítését, a könyvelő által közölt adatok ismeretének hiányát.