BH 2015.12.344 A mozgásszervi fogyatékosság megállapítása orvosszakmai kérdés, amely a perben az igazságügyi szakértő bevonásával tisztázható [1998. évi XXVI. tv. 23. § (1) bek., 23/C. § (1) bek.; 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet 1. melléklet].

Pertörténet:

Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27087/2014/2., Kúria Kfv.35509/2014. (*BH 2015.12.344*)

***********

[1] A felperes 2013. január 30-án benyújtott kérelme alapján az alperes elsőfokú hatósága közigazgatási eljárást folytatott le a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) 23. § (1) bekezdés e) pontja, valamint 23/C. § (1) bekezdése alapján azt vizsgálta, hogy fennállnak-e a felperes esetében a fogyatékossági támogatásra való jogosultság konjunktív feltételei. Eljárása keretében az elsőfokú hatóság megkereste a Megyei Kormányhivatal Rehabilitációs Szakigazgatási Szervét (a továbbiakban: RSZSZ) szakhatósági állásfoglalás iránt. Az RSZSZ szakhatósági állásfoglalása értelmében a felperes nem minősült súlyos mozgásszervi fogyatékosnak. Az elsőfokú hatóság a szakhatóság állásfoglalására tekintettel a kérelmet elutasította.

[2] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2013. november 25-én kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta.

[3] Az alperes határozatát a Fot. rendelkezéseire, és a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. számú melléklet 5., valamint 6. pontjára alapította. A Fot. 23/C. § (1) bekezdése alapján megkereste az RSZSZ másodfokú szervét, a beérkezett másodfokú szakvélemény megállapította, hogy a felperes nem minősült súlyosan fogyatékosnak, mivel helyváltoztatásra az R. 1. számú melléklete szerinti segédeszköz nélkül is képes.

[4] A felperes keresete folytán eljárt Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: Bíróság) 2014. május 14-én kelt 10. K. 27.087/2014/2. számú ítéletével az alperes másodfokú határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Indokolását a Fot. 23. § (1) bekezdés e) pontjára, valamint az R. 1. sz. melléklet 5. pontjára alapította.

[5] A Bíróság álláspontja értelmében a másodfokú orvos szakértői vélemény szerint a felperes mozgásrendszerének károsodása miatt a helyváltoztatáshoz olyan segédeszközre szorul, amely - szemben az alperes határozatában foglaltakkal - a fogyatékossági támogatás iránti igényét megalapozza.

[6] A jogerős ítélettel szemben az alperes felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához, amelyben a Bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás elfolytatására utasítását kérte.

[7] Álláspontja szerint az első- és másodfokú eljárásban beszerzett szakvélemények megegyeznek abban, hogy a felperes nem minősül súlyos fogyatékosnak, mivel helyváltoztatáshoz nem használ állandóan és szükségszerűen az R. 1. számú melléklete 5. pontjában meghatározott segédeszközt. Nem vitatható, hogy a szakvélemény szerint a felperes önálló életvitelre nem képes. Azonban a Fot. értelmében az önálló életvitel képessége és a mozgáskorlátozottság együttes megállapíthatósága esetén minősíthető valaki súlyosan fogyatékosnak, következésképpen támogatásra jogosultnak. A felperes nem minősült mozgásszervi fogyatékosnak, így nem teljesítette a Fot. szerinti konjunktív feltételek egyikét.

[8] A felülvizsgálati kérelemben foglaltak szerint a Bíróság felülbírálta az első- és másodfokú szakhatóságok által adott orvosszakmai véleményt, és olyan kérdésben foglalt állást, amelyben nem rendelkezett szakértelemmel. A Bíróságnak döntését igazságügyi orvos szakértői véleményre kellett volna alapítania. Ez a tény önmagában is indokolja az ítélet hatályon kívül helyezését. Utalt arra is, hogy önmagában az a tény, hogy a felperes kerekes széket, illetve egypontos támbotot használ, nem alapozhatja meg a közigazgatási eljárásban beszerzett orvosszakmai vélemények mellőzését.

[9] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.

[10] A Fot. 23. § (1) bekezdés e) pontja értelmében "[f]ogyatékossági támogatásra az a 18. életévét betöltött súlyosan fogyatékos, az ellátás igénylésének időpontjában Magyarországon élő magyar állampolgár, letelepedett, valamint bevándorolt jogállású személy, továbbá a magyar hatóság által menekültként, illetve hontalanként elismert személy jogosult, akinek […] a mozgásrendszer károsodása, illetőleg funkciózavara miatt helyváltoztatása a külön jogszabályban meghatározott segédeszköz állandó és szükségszerű használatát igényli […] és állapota tartósan vagy véglegesen fennáll, továbbá önálló életvitelre nem képes vagy mások állandó segítségére szorul."

A 23/C. § (1) bekezdése értelmében "[a] súlyosan fogyatékos állapot megállapításának kérdésében az orvos szakértői szerv szakhatóságként jár el."

[11] Az R. 1. számú melléklet 5. pont cb) alpontja értelmében "[m]ozgásszervi fogyatékosnak kell tekinteni azt a személyt, akinek a mozgásrendszer károsodása vagy funkciózavara miatt a helyváltoztatása az alább felsorolt segédeszközök állandó és szükségszerű használatát igényli: [] cb) kerekes székek (ideértve az olyan helyváltoztatást szolgáló eszközt is, amely valamilyen életfunkciót fenntartó készülékhez kötött)

- kézi meghajtású,

- elektromos kerekes szék."

[12] A hivatkozott rendelkezésekből következőleg a támogatásra jogosító mozgásszervi fogyatékosság több feltétele közül az egyik tételezi az R. szerinti segédeszközök egyikének állandó és szükségszerű kérelmező általi használatát. A perbeli esetben a kerekes szék állandó és szükségszerű használata a felperes állapotához igazodóan orvosszakmai kérdés.

[13] Az alperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a Bíróság ítélete a Fot. 23/C. § (1) bekezdésébe ütközően törvénysértő volt, mivel a közigazgatási eljárásba bevont szakértői véleménnyel szemben állapította meg az alperes határozatának jogsértő jellegét.

[14] Az RSZSZ másodfokú hatósága szakvéleményében foglaltak értelmében a felperes segédeszköz nélkül járóképes. Ezzel szemben a felperes keresetét arra alapította, hogy a közigazgatási határozatban foglaltakkal ellentétesen, helyváltoztatásához az R. szerinti segédeszközt használ.

[15] A szakvéleményben foglaltak és a felperesi állítás közötti ellentmondás feloldása a Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében a felperes állításának bizonyítását teszi szükségessé. Mivel pedig a Fot. 23/C. § (1) bekezdése az R. 1. számú melléklete szerinti segédeszköz állandó és szükségszerű használatát orvosszakmai kérdésnek minősíti, ezért a felperes kereseti állítását igazságügyi szakértő bevonásával bizonyíthatja.

[16] Hangsúlyozandó, hogy a felperes bizonyítási kötelezettsége nem jelenti egyben azt, hogy a felperes a helyváltoztatásához indokolatlanul használ kerekes széket. A bizonyítás célja annak igazolása, hogy a segédeszköz használata - tartós és végleges állapotára tekintettel, mozgásrendszerének károsodása, illetőleg funkciózavara miatt - állandó és szükségszerű.