A Kúria Kfv.35017/2014/9. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (TÁMOGATÁSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet (Lakástám. R.) 21. §] Bírók: Balogh Zsolt, Kozma György, Marosi Ildikó

A határozat elvi tartalma:

A lakáscélú állami támogatás törvényi feltételei nem valósulnak meg, ezért a támogatást vissza kell fizetni akkor, ha a támogatott huzamos ideig nem használja életvitelszerűen a támogatott lakást. A bírói jogértelmezés nem önkényes akkor, ha nem veszti el normatív alapjait.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.IV.35.017/2014/9.szám

A Kúria a Nagykanizsai 1. számú Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek dr. Bukics Orsolya jogtanácsos által képviselt Magyar Államkincstár alperes ellen támogatási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. október 7. napján kelt 4.K.27.177/2013/8. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 9. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.177/2013/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes a magyarországi V. Zrt.-vel 2008. február 29-én kötött támogatási szerződés alapján két kiskorú gyermeke után 2.400.000 forint lakásvásárlási kedvezményt vett igénybe a nagykanizsai .../37 helyrajzi számú, természetben a N., D. tér ... szám alatti lakás megvásárlásához. A szerződés alapján a támogatott ingatlanra a magyar állam javára jelzálogjogot, elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeztek be és a felperes a támogatás visszafizetésének terhével vállalta, hogy a támogatott lakást tíz évig lakhelyeként használja. A szerződés konkrét rendelkezéseivel nem érintett kérdésekben a felek a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) rendelkezéseit vállalták alkalmazni.

A felperes 2013. január 24-én az alperes hozzájárulását kérte a támogatott ingatlanra bejegyzett jelzálogjog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom törléséhez. Kérelmét budapesti lakosként jegyezte, ezért az alperes elsőfokú hatósága a felperessel szemben hatósági ellenőrzést folytatott le, majd pedig annak megállapításai alapján 2013. április 26-án a lakáscélú állami támogatás igénybevételének jogszerűsége tárgyában hatósági eljárást indított.

Az alperes 2013. június 20-án kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú hatóság 2.400.000 forint összegű lakásvásárlási kedvezmény visszafizetésére kötelező határozatát. Az alperes döntését azzal indokolta, hogy az elsőfokú hatóság által lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapított tényállásból egyértelműen következett, hogy a támogatott lakásingatlan 2007. december 5. és 2011. szeptember 27-e között szolgált felperes lakóhelyéül. A felperes és gyermekei 2011. szeptember 27-étől kezdődően folyamatosan a B., P. u. alatti lakásingatlant használják életvitelszerűen, ezért helyesen alkalmazta az elsőfokú hatóság az R. 21. §-ában foglaltakat. Az alperes határozatának indokolásában megállapította azt is, hogy objektíve nem biztosíthatja a támogatott lakásingatlan a család életvitelszerű lakhatását akkor, amikor a felperes B-n rendelkezik munkaviszonnyal, valamint két kiskorú gyermeke igazoltan B-n jár iskolába. Ezért az alperes megállapította, hogy nem a támogatott ingatlan szolgál a felperes és a vele együtt költözők lakóhelyéül, amely miatt a folyósított támogatás visszafizetésére való kötelezés jogszerű volt. Utalt továbbá arra is az alperes, hogy az állami igény fennállásának időtartama alatt nem kizárt a lakhelyváltozás, ebben az esetben azonban a támogatott ingatlant értékesíteni kell azzal, hogy a lakásigényt újabb ingatlan megszerzésével elégítse ki a felperes. Az újabb lakás igazolt megszerzése lehetőséget biztosít a számára, hogy az állami igény biztosítékait változatlan feltételek mellett az újabb ingatlanra átjegyezzék.

A felperes keresete folytán eljárt Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: Bíróság) 2013. október 7-én kelt ítéletében a felperes keresetét elutasította. Nem osztotta az R. 21. §-ával összefüggésben a felperes által hivatkozott, normavilágosságra alapozott alkotmányossági aggályokat. Utalt arra, hogy az R. alkalmazása során a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Lnytv.) csak az Lnytv. szerinti jogviszonyokban alkalmazandó. A lakóhely fogalmát a Bíróság az R. céljaira tekintettel értelmezte. A lakáscélú állami támogatás célját a tényleges lakhatást biztosító lakás megszerzésének elősegítésében azonosította. Így az R. 21. §-a szerinti lakóhely az a lakás, amely a támogatott és a vele együtt költöző családtagok állandó, életvitelszerű lakhatását biztosítja.

A perbeli esetben a Bíróság a megállapított tényállásból arra következtetett, hogy a felperes 2011. szeptember elejétől ténylegesen nem a támogatott lakást használja lakóhelyéül. Megállapította, hogy az alperes az R. 21. §-ának jogszerű értelmezésével és alkalmazásával hozta meg határozatát.

A Bíróság álláspontja értelmében a perbeli eset eldöntésekor a releváns tényt az képezte, hogy a felperes a támogatott n-i lakást ténylegesen lakóhelyeként használja-e. Nem volt jogi relevanciája annak, hogy a hatósági bejelentkezés szerinti b-i lakás alkalmas-e a felperes és családja lakhatására, tekinthető-e a felperes állandó budapesti lakóhelyének.

A felperes felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához és kérte a Bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése mellett kereseti kérelmének helyt adó ítéleti döntés meghozatalát. Költségigénye is volt az alperessel szemben pernyertessége esetére.

Felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy az ítélet az R. 21. §-ába, valamint az Lnytv. 26. § (5) bekezdésébe ütközően törvénysértő. Utalt arra, hogy az R. 21. §-a nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a támogatott személynek a támogatott lakásban kellene állandó bejelentett lakcímmel rendelkeznie. Álláspontja szerint a Bíróság lakóhellyel kapcsolatos jogértelmezése önkényes, amely önmagában is a jogállamiságba, jogbiztonságba ütköző alaptörvényellenességet eredményez. Megismételte azt a kereseti álláspontját, amely szerint az R. 21. §-a a normavilágossággal összefüggő alaptörvényellenességben szenved.