A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20428/2014/3. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (szerződés RÉSZLEGES érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 235. §, 252. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 236. §, 685. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 210. §] Bírók: Csiki Péter, Kocsis Ottília, Veszprémy Zoltán

FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA

19.Pf.20.428/2014/3. szám

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Léhmann György ügyvéd (felperesi jogi képviselő címe) által képviselt I.rendű felperes neve I. rendű és II.rendű felperes neve II. rendű (mindketten: felperesek címe) felpereseknek - dr. Gilly László ügyvéd ügyintézése mellett a Gilly Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kölcsönszerződés részleges érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 25.G.40.929/2013/14. sorszámú ítélete ellen a felperesek által 15. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás

A felperesek családi vállalkozásban "B"-án családi panziót üzemeltetnek. Részükre az alperes a 2008. szeptember 22-én kötött, jelzálogjoggal biztosított kölcsönszerződés alapján 585 496 CHF, 80 000 000 forint kölcsönt folyósított a "B", Sz. tér 8. szám alatti ingatlanban öt lakás 128 674 000 forint vételáron történő megvásárlásához. A felperesek az ingatlanokat fizető vendéglátás szolgáltatás nyújtására hasznosítják. Szándékuk az volt, hogy a szolgáltatás bevétele a kölcsön törlesztőrészleteit fedezni fogja.

A kölcsönszerződés I/3. pontjában kikötöttek szerint a bank a szerződésben meghatározott kamatot, díjakat, illetve egyéb feltételeket a szerződésben foglaltakra vonatkozó pénzpiaci feltételek, valamint a vonatkozó kockázatok változását felismerve, ahhoz igazodva egyoldalúan jogosult megváltoztatni. Ezen módosításról az adóst 15 nappal megelőzően hirdetményben tájékoztatja.

A felperesek a keresetükben annak a megállapítását kérték, hogy a szerződés I/3. pontjának fenti kikötése érvénytelen, a támadott kikötésben foglaltak a 93/13/EGK irányelv 6. cikke alapján a szerződés megkötésétől kezdődően nem jelentenek kötelezettséget rájuk nézve, tekintettel arra, hogy a kikötés a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 209. és 209/A. §-a, valamint az irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében foglaltak alapján tisztességtelen. Az alperesnek engedett egyoldalú szerződésmódosítási joghoz kapcsolódóan a felpereseknek az azonnali hatályú felmondás joga nem biztosított, ezért az a 18/1999. (II.5.) Kormányrendelet 2. §-ának d) pontja alapján tisztességtelen. A kikötés kizárja a fogyasztó javára bekövetkezett változás hatásának az érvényesítését, amely sérti a 2/2012. (XII.10.) PK véleményben megfogalmazott szimmetria, az arányosság és az átláthatóság elvét. Álláspontjuk szerint mivel nem minősülnek a régi Ptk. 685. §-ának c) pontjában meghatározott gazdálkodó szervezetnek, így gazdasági tevékenység körében nem köthették a kölcsönszerződést.

Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Indokai szerint a felperesek az ingatlanokat gazdasági célból vásárolták, így a szerződés nem fogyasztói szerződés. Ezért a régi Ptk. 209/A. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződés esetleges tisztességtelen része megtámadható és nem semmis, ugyanakkor a régi Ptk. 236. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott egyéves megtámadási határidőt a felperesek elmulasztották. A szerződéskötéskor hatályos Hpt. 210. §-ának (3) bekezdése lehetővé tette számára az egyoldalú szerződésmódosítás jogának a kikötését, ezért az nem tisztességtelen. A felperesek részére a szerződés részét képező általános szerződési feltételek I.5.3. pontja biztosítja a felmondás jogát, a I.9.6. pont pedig az előtörlesztés lehetőségét. A szerződés azt sem zárja ki, hogy a fogyasztó javára bekövetkező változás a fogyasztó javára érvényesítésre kerüljön.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felpereseket az alperes javára egyetemlegesen 127 000 forint perköltség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában a régi Ptk. 209/A. §-ának (1)-(2), a 236. §-ának (1) bekezdése, valamint a (2) bekezdésének c) pontja, a 685. §-ának c), d) és e) pontjai felhívásával, a 2/2011. PK vélemény 1. pontjára utalással rögzítette, hogy kétség esetén a szerződés fogyasztói jellegét a fogyasztónak kell bizonyítania.

A szerződés fogyasztói jellegét kétségessé tette az a körülmény, hogy a kölcsönszerződést a felperesek öt ingatlan megvásárlása céljából és 4 674 000 forint önerő megfizetése mellett kötötték.

Az alperes védekezésére tekintettel a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a kölcsönszerződés fogyasztói jellegét a felperesek nem bizonyították. Idézte az I. rendű felperes perbeli személyes előadását, mely szerint az ingatlanokban kialakított szobákat fizető vendégszobaként kívánták üzemeltetni, 2010-ig mind az öt lakást bevonták a fizető vendégszoba szolgáltatásba. Az I. rendű felperes előadta azt is, hogy családi vállalkozás keretei között a házastársával vendéglátással foglalkoznak, panziót üzemeltetnek, a II. rendű felperes az egyéni vállalkozó.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperesek az öt ingatlan megvásárlásával a családi vállalkozásban üzemeltetett vendéglátással kapcsolatos gazdasági tevékenységüket bővítették, azaz a kölcsönszerződés megkötésére és az ingatlanok megvásárlására a már folytatott gazdasági tevékenységük körében került sor. Azt az I. rendű felperesi előadást, miszerint a lakások megvásárlásának célja az volt, hogy egzisztenciát teremtsenek a gyerekeknek és amikor az időszerű lesz, akkor nekik a lakhatási gondjaik meg legyenek oldva, önmagában alkalmatlannak ítélte a szerződés fogyasztói jellegének kétséget kizáró alátámasztására. Az a tény, hogy a felperesek által nyújtott vendéglátás szolgáltatás céljából került sor a kölcsönszerződés megkötésére, megalapozza a gazdasági tevékenység körébe eső szerződéskötést, függetlenül attól, hogy a felperesek gazdasági tevékenységüket milyen vállalkozási formában folytatják. Mindazonáltal a II. rendű felperes egyéni vállalkozó, ezért a felperesek alaptalanul hivatkoztak arra, hogy nem minősülnek a régi Ptk. 685. § c) pontjában meghatározott gazdálkodó szervezetnek.

Tekintettel arra, hogy a kölcsönszerződés nem fogyasztói szerződés, a felperesek által támadott szerződéses kikötés esetleges tisztességtelenségének a jogkövetkezménye a régi Ptk. 209/A. §-ának (1) bekezdése értelmében a megtámadhatóság. A felperesek nem vitatottan az első törlesztőrészletet 2008-ban teljesítették, amelyre tekintettel a régi Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján az (1) bekezdésben írt egyéves megtámadási határidő 2009-ben letelt. A felperesek a megtámadásra nyitva álló határidőt maguk által sem vitatottan elmulasztották.

Az elsőfokú bíróság a keresettel támadott szerződéses kikötés tisztességtelenségének érdemi vizsgálata nélkül a kereset alaptalanságát állapította meg. A pervesztes felpereseket a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes perbeli képviseletével felmerült perköltsége megfizetésére.