BH 2004.4.135 Az előzetes letartóztatás önálló feltétele, hogy a nem jogerős ítéletben kiszabott szabadságvesztés tartamára figyelemmel a vádlott szökésétől vagy elrejtőzésétől kell tartani - Ha az a feltétel megállapítható, az óvadék elfogadása iránti indítvány nem teljesíthető [Be. 129. § (2) bek., 147. § (1) bek., 327. § (2) bek.].

A városi bíróság a 2003. évi március hó 3. napján kelt - nem jogerős - ítéletével Sz. A. IV. r. vádlottat társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntette és 5 rb. hivatalos személyként, bűnszövetségben elkövetett zsarolás bűntette miatt 5 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az 1973. évi I. törvény 92. § (1) bekezdés a) pontja alapján elrendelte az előzetes letartóztatását is.

Az iratok másodfokú bírósághoz történő felterjesztését követően a IV. r. vádlott - meghatalmazott védője útján - óvadék elfogadása iránti indítványt terjesztett elő.

A megyei bíróság a 2003. évi július hó 18. napján megtartott ülésen az indítványt elfogadta: az óvadék összegét 5 millió forintban határozta meg.

E határozat ellen az ügyész jelentett be fellebbezést az óvadék elfogadása miatt.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta.

A városi bíróság előzetes letartóztatást elrendelő végzésének meghozatala és az óvadék elfogadása iránti indítvány előterjesztése között, 2003. július 1-jén hatályba lépett 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) a kényszerintézkedés alkalmazásának feltételeit - a korábbi szabályozáshoz képest - jelentősen megváltoztatta.

Ezért annak vizsgálata sem volt mellőzhető, hogy az óvadék elfogadása iránti indítvány előterjesztésekor a IV. r. vádlott előzetes letartóztatása - a korábban hozott végzés indokolásának megfelelően - a hatályos Büntetőeljárásról szóló törvény mely rendelkezésén alapult.

Összességében az elsőfokú bíróság megalapozottan jutott arra az álláspontra - bár határozatának indokolásából erre inkább csak következtetni lehetett -, hogy a nem jogerősen 5 év szabadságvesztésre ítélt IV. r. vádlott előzetes letartóztatása a Be. 327. §-a (2) bekezdésének II. fordulata szerint indokolt: miután a kiszabott szabadságvesztés tartamára figyelemmel szökésétől, elrejtőzésétől kell tartani.

Tévedett azonban, amikor a IV. r. vádlott óvadék elfogadása iránti indítványát elfogadta. Az ezt sérelmező ügyészi fellebbezés megalapozott.

A Be. 327. §-a (2) bekezdésének II. fordulatában meghatározott ok az előzetes letartóztatás önálló ún. különös feltétele, amint erre a törvényszöveg szóhasználata - a Be. 129. § (2) bekezdésének a), b) vagy d) pontjában meghatározott okokon kívül is elrendelhető - egyértelműen utal is. A Büntetőeljárási törvény harmadik részében történő önálló elhelyezését az tette indokolttá, hogy mindössze a bírósági eljárásban, az elsőfokú bíróság nem jogerős ügydöntő határozatának kihirdetése után kerülhet szóba. A szabályozás ezen módja nem is példa nélküli, hiszen a szóban forgó kényszerintézkedésnek Be. 129. §-ának (2) bekezdésén kívüli, önálló feltételét tartalmazza a fiatalkorú terheltek esetében a Be. 454. §-ának (1) bekezdése is.