BH 2001.4.197 A felülvizsgálati eljárásban a bíróságok mérlegelési körébe tartozó ténykérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Legfelsőbb Bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok megállapításánál és egybevetésénél nem történt-e iratellenes, okszerűtlen következtetés [Pp. 206. § (1) bek., 275/A. § (1) bek.].

A felperes a munkaviszonya jogellenes felmondására hivatkozva a jogellenesség anyagi jogkövetkezményei iránt terjesztette elő a keresetét az alperessel szemben.

A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította az alperes felmondó intézkedésének jogellenességét és kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 674 667 forint munkabért, 88 000 forint végkielégítést, 155 000 forint költségtérítést és ezek kamatait fizesse meg. Tényként állapította meg, hogy a francia állampolgár felperes 1996. szeptember 2-ai hatállyal francia nyelvű munkaszerződést kötött a Kajmán-szigeteken bejegyzett SPHINX Corporation céggel és az alperessel, az alperes telephelyén kötőipari technikusként történő munkavégzésre, amelynek "kezdő időpontját" 2 évben jelölték meg. A havi nettó munkabért 15 000 francia frankban rögzítette a megállapodás azzal, hogy a "helyi kiadásokra minden hónapban, magyar bérelszámolási lappal igazolva 30 000 forint kerül kifizetésre, amely a havi, valutában fizetett munkabérhez adódik". 1997. január 9-én az alperes és a felperes magyar nyelvű munkaszerződést írt alá, amely kötőüzemi részlegvezetői munkakörre, határozatlan időre szólt, havi bruttó 44 000 forint személyi alapbérrel. A per adatai alapján a bíróság megállapította, hogy a havi 15 000 frank munkabért a felperes franciaországi bankszámlájára rendszeresen a SPHINX Corporation utalta át, míg a forint munkabért az alperes fizette felperesnek. A repülőjegy árának visszatérítésével kapcsolatban a felek között vita keletkezett. 1997. július 20-án a SPHINX Corporation a felperes munkaviszonyát felmondta. 1997. július 22-étől a felperes keresőképtelen volt, ezt követően az alperesnél nem dolgozott. 1997. július 21-én az alperes a bizalom megrendülésére hivatkozva felmondta a felperes munkaviszonyát, majd ezt az intézkedését visszavonva, 1997. augusztus 7-én ismét a munkaviszony felmondása iránt intézkedett.

A munkaügyi bíróság a felperes határozatlan idejűre módosított munkaviszonya jogellenes megszüntetését állapította meg az Mt. 90. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott felmondási tilalomra hivatkozással. Az Mt. 100. §-a alapján történt marasztalás összegének megállapításánál a munkaszerződésben kikötött 44 000 forint személyi alapbért vette figyelembe.

A felperes a fellebbezésében kérte a marasztalás összegének felemelését a havi 15 000 francia frank és 44 000 forint munkabér alapulvételével, az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése alapján 12 havi munkabér, továbbá az Mt. 100. §-a alapján 3 havi végkielégítés, valamint 1 havi felmondási időre járó bér címén.

A megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felek között érvényes munkaszerződés-módosítás 1997 januárjában nem történt, ezért a jogvitát az 1996. szeptember 2-ai megállapodás alapján bírálta el. Megállapította, hogy az alperes és a SPHINX Corporation között 1996. július 22-én betanító képzés, illetve berendezések beüzemelése céljából "munkaerő kiközvetítésre" megállapodás jött létre. A bizonyítékok mérlegelése alapján arra következtetett, hogy a felperest a SPHINX Corporation-nál fennálló munkaviszonya alapján "közvetítették" az alpereshez. Francia munkabérét ezért kapta e munkáltatótól, míg a magyarországi munkavégzéshez kapcsolódóan az alperes is fizetett munkabért és költségtérítést. Ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint is az alperes a jogellenes felmondás jogkövetkezményeként csak a havi 44 000 forint munkabér alapulvételével felelhet, a 15 000 francia frank ebből a szempontból nem vehető figyelembe. Az alperes marasztalását az Mt. 88. §-a (2) bekezdése szerint az előbbi összeg szerint találta alaposnak.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a marasztalás összegszerűségét támadta, e tekintetben a kereseti kérelmének megfelelően a jogerős ítélet megváltoztatását kérte.