BH 1999.11.498 Élettársi jogviszony fennállása alatt tett egyoldalú jognyilatkozat megtámadása téves feltevés címén [Ptk. 199. §, 210. § (3) bek., 578/G. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes és az alperesek - 1997. január 8. napján végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt - édesapja, B. J. 1996 tavaszától az örökhagyó haláláig élettársakként együtt éltek. Megállapította a bíróság, hogy a perbeli házas ingatlan 1988-ban került megvételre, részben felperesi különvagyon, részben élettársi közös vagyon, részben az alperesi jogelőd által felvett kölcsön felhasználásával, amelyet az élettársak közösen fizettek vissza. Az ingatlan tulajdonosaként kizárólag az alperesi jogelőd, örökhagyó került feltüntetésre. Ennek indoka az volt, hogy az élettársak biztosítani kívánták, hogy a felperes halála vagy az élettársi kapcsolat megszakadása esetén az örökhagyó lakhatása megoldott legyen. A vételt követően az ingatlanon beruházásokat végeztek az élettársak, ezt is részint közös, részint felperesi különvagyonból, anélkül, hogy a bejegyzett örökhagyói tulajdonjogon változtattak volna. Utalt a bíróság arra, hogy a Ptk. 578/G. §-ának (1) bekezdése értelmében az élettársi viszony létrejötte esetén az együttélés idején szerzett vagyonra az élettársaknak a szerzésben való közreműködése arányában tulajdoni igénye keletkezik. Így, ha az élettársi közösség alatt az ingatlan tulajdonjogát csak az egyik fél szerzi meg, a másik fél - általános szabályként - mint ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonos a tulajdonjogát az élettársával szemben bármikor érvényesítheti.

Az elsőfokú bíróság ténymegállapítása szerint az adott esetben a felperes megfontolt és tudatos döntése volt még az az élettársi kapcsolat fennállása idején, hogy az élettársi vagyonközösség keretében megszerzett közös vagyonból rá eső részről "lemondva" azt az élettársa vagyonába utalja. Azzal kétségkívül tisztában volt, hogy az ingatlan az örökhagyóé lesz, hiszen ezt is akarta. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a felperes keresete az ingatlan 1/2 része tulajdonjogának megállapítására vonatkozóan nem volt teljesíthető.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva megállapította, hogy a perbeli házasingatlan 1/2 tulajdoni hányada a felperes tulajdona "élettársi közös szerzés" címén. Elrendelte a földhivatal megkeresését a felperesi tulajdonjog bejegyzése iránt.

A másodfokú bíróság ténymegállapítása szerint a jelen esetben a felperes mind különvagyoni pénzével, mind az élettársi közös vagyonból rá eső összeggel azzal a kifejezett akarattal járult hozzá az ingatlan megvásárlásához, hogy annak tulajdonosaként kizárólag az alperesi jogelőd, örökhagyó kerüljön bejegyzésre. Ezekre a körülményekre tekintettel a másodfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy a felperes és az alperesi jogelőd között a Ptk. 579. §-ának (1) bekezdése szerinti ajándékozási szerződés jött létre úgy azonban, hogy a szerződés hatályának beálltát a szerződést kötő élettársak a Ptk. 228. §-ának (1) bekezdése szerint bizonytalan jövőbeli eseménytől tették függővé. A szerződés hatálya tehát csak a feltétel bekövetkeztével állt volna be. A jelen esetben ez a bizonytalan jövőbeli esemény a felperes esetleges halála vagy az élettársi kapcsolat megszakadása lett volna. Mivel ezeknek a feltételeknek egyike sem következett be és az alperesek jogelődjének halála folytán a feltétel bekövetkezte a továbbiakban lehetetlenné vált, így a bíróság álláspontja szerint az ajándékozási szerződés nem hatályosult. Ennek a jogi következménye pedig az, hogy a jogvitát az élettársi közös vagyonra vonatkozó szabályok alapján kell elbírálni. A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a jelen esetben a felek között nem volt vitás a szerzésben való közreműködés aránya és az sem, hogy a perbeli ingatlan megszerzésére az élettársi kapcsolat fennállása alatt került sor. Ezért azt állapította meg, hogy a Ptk. 578/G. §-ának (1) bekezdése értelmében a perbeli ingatlan 1/2 tulajdoni illetősége a felperes tulajdona, élettársi közös szerzés címén.

A jogerős ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. A kereseten való túlterjeszkedésre mint eljárási szabálysértésre utaltak azzal, hogy a felperes ajándékozásra a per során nem hivatkozott, különösen arra nem utalt, hogy az ajándékozás olyan feltételhez lett volna kötött, amely az örökhagyó halálával lehetetlenült. Ha pedig a felperes az ajándékozást a saját halálához kívánta volna kötni, akkor ennek a jogügyletnek az érvényes létrejöttéhez a halál esetére szóló ajándékozás szigorú alaki kötöttségei lettek volna az irányadók. Ha az ajándékozásra azzal a feltétellel került volna sor, hogy az örökhagyó lesz a túlélő fél, akkor ez esetben a szerződés alakiságaira az öröklési szerződés szabályai lennének alkalmazandók. Kifejtett álláspontjuk szerint a felfüggesztő feltételhez kötött ajándékozási szerződés tényállási elemei hiányoznak, míg a halál esetére szóló ajándékozásnak az alakiságai nem valósultak meg.

A felperesi ellenkérelem a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.