A Kúria Bfv.1551/2014/4. számú precedensképes határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 83. §, 85. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 423. §, 426. §, 427. §] Bírók: Belegi József, Márki Zoltán, Somogyi Gábor

A határozat elvi tartalma:

Ha a bíróság a halmazati büntetést alkotmányellenesnek minősített jogszabály alkalmazásával szabta ki, annak jogalapját - a jogerős ítéletben alkalmazott Btk. alapján, de az alkotmányellenes jogszabályhely figyelmen kívül hagyásával - meg kell változtatni, és vizsgálni kell, hogy az új büntetési tételkeretek között a büntetés eltúlzottan súlyos-e. Amennyiben nem, úgy pusztán a büntetési tételkeret változása miatt nem kell szükségszerűen a büntetést is mérsékelni.

***********

KÚRIA

Bfv.III.1.551/2014/4.szám

A Kúria Budapesten, a 2015. év április hó 20. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A rablás bűntette és más bűncselekmények miatt az I. rendű terhelt é s társa ellen folyamatban volt büntetőügyben a Legfőbb Ügyészség által - az I. rendű terhelt vonatkozásában, a Be. 416. § (1) bekezdés e) pontja alapján - benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budai Központi Kerületi Bíróság 19.B.XI.1398/2011/14. számú, valamint a Fővárosi Törvényszék 32.Bf.7260/2012/9. számú ítéletét az I. rendű terhelt vonatkozásában annyiban változtatja meg, hogy

a büntetést az 1978. évi IV. törvény 85. §-ának (3) bekezdése alapján tekinti kiszabottnak.

Egyebekben a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben azonos tartalommal újabb felülvizsgálati indítvány nem nyújtható be.

I n d o k o l á s

A Budai Központi Kerületi Bíróság a 2011. november 30-án kelt 19.B.XI.1398/2011/14. számú ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 4 rendbeli rablás bűntettében, melyekből egy eset kísérlet [1978. évi IV. törvény - a továbbiakban: korábbi Btk. - 321. § (1) bekezdés], 2 rendbeli - egy esetben folytatólagosan elkövetett - készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében [korábbi Btk. 313/C. § (1) bekezdés b) pont, (2) bekezdés b) pont és (8) bekezdés], készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében [korábbi Btk. 313/C. § (7) bekezdés a) pont és (8) bekezdés], valamint készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés bűntettének kísérletében mint bűnsegédet [korábbi Btk. 313/C. § (1) bekezdés b) pont, (2) bekezdés b) pont, (3) bekezdés b) pont és (8) bekezdés].

Ezért az I. rendű terheltet halmazati büntetésül 7 évi börtönbüntetésre és 7 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

Ugyanakkor a terheltet az ellene további egy rendbeli készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége [korábbi Btk. 313/C. § (7) bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól felmentette.

Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a Fővárosi Törvényszék a 2012. június 13-án kihirdetett és ugyanakkor jogerőre emelkedett 32.Bf.7260/2012/9. számú határozatával az elsőfokú ítéletet az I. rendű terhelt vonatkozásában helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Legfőbb Ügyészség a Be. 417. § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettsége folytán, a Be. 416. § (1) bekezdés e) pontjában írt okból - a terhelt javára - terjesztett elő felülvizsgálati indítványt (BF.1614/2014/1.).

Indítványában utalt az Alkotmánybíróság 23/2014. (VII. 15.) AB számú határozatára, amely kizárta a folyamatban lévő ügyekben a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 2010. július 23. és 2013. június 30. napja között hatályos 85. § (4) bekezdésének alkalmazását, továbbá a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 2013. július 1. napjától hatályos 81. § (4) bekezdését pedig hatályba lépésére visszaható hatállyal megsemmisítette. Egyúttal az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 45. § (6) bekezdése alapján elrendelte a fenti törvényi rendelkezések alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát.

Az indítvány ezt követően kiemelte, hogy jelen ügyben az eljárt elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában - a másodfokú bíróság által nem érintetten - kifejtette, miszerint a terhelt terhére rótt cselekmények közül több mint három a korábbi Btk. 137. § 17. pontjában felsorolt személy elleni erőszakos bűncselekmény, ennélfogva a bűnhalmazatban lévő cselekmények legsúlyosabbikának büntetési tétele a korábbi Btk. 85. § (4) bekezdése alapján a kétszeresére emelkedik. Ezért a büntetést két évtől tizenhat évig terjedő büntetési tételkeretek között szabta ki, a büntetés kiszabása során irányadó középmérték a Btk. 83. § (2) és (3) bekezdése alapján 9 évi szabadságvesztés volt.

A terhelt az ennek figyelembevételével kiszabott büntetését jelenleg is tölti, így a hivatkozott alkotmánybírósági határozat következményeképp a Legfőbb Ügyészség hivatalból köteles a felülvizsgálati indítvány benyújtására.

A Legfőbb Ügyészség utalt rá: a felülvizsgálati indítványt ilyen esetben a Be. 423. § (2) bekezdés második mondata alapján az elbíráláskor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. A konkrét esetben azonban a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor hatályos törvény további, az elkövetéskor még nem létező minősítő körülményt tartalmaz a terhelt terhére rótt rablási cselekmények vonatkozásában, nevezetesen: a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére való elkövetést [Btk. 365. § (3) bekezdés g) pont]. Ezzel a halmazatot alkotó legsúlyosabb cselekmények büntetési tétele, és így a halmazati büntetésként kiszabható büntetés mértékének felső határa is emelkedne, annak ellenére, hogy a pénzforgalom elleni bűncselekmények köre szűkülne. Ezért a jelen ügyben - mint a kedvezőbb elbírálás lehetőségét biztosító törvényt - az elkövetéskor hatályos Btk.-t kell a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor is alkalmazni, értelemszerűen az alkotmányellenesnek nyilvánított rendelkezés figyelmen kívül hagyása mellett.

Ebből következően az alkalmazandó büntetési tételkeret 2-12 évre, a büntetés kiszabása során irányadó középmérték pedig 7 évre csökken.

Ennek ellenére azonban - a Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint - a kiszabott büntetés így sem terjeszkedik túl az alkotmányos kereteken, sőt nem is eltúlzott, így a büntetési célok elérése érdekében változatlanul indokolt.

Ezért a Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Kúria a Be. 427. § (2) bekezdése alapján annyiban változtassa meg a jogerős ítéletet, hogy az I. rendű terhelt szabadságvesztés büntetését a korábbi Btk. 85. § (2)-(3) bekezdése alapján tekintse kiszabottnak. Egyebekben viszont a támadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában tartsa fenn.

A felülvizsgálati indítványra a terhelt és védője nem tett észrevételt.